a százhúsz centis kék csíkos sárga emberek védelmében

2014. májusa, ezért tart itt ez az ország.

Férfiként női vagy nőként férfi testbe születni elképzelhetetlen emberi tragédia. Érzékeltetésképp egyetlen adat: a transzszexuálisok több mint egyharmada kísérel meg öngyilkosságot még mielőtt betöltené a tizennyolcadik életévét.

Szerintem nem. Szerintem az elképzelhetetlen nagyon nagy (nekem jó a képzelőerőm) tragédia, ha kilátástalan helyzetben van az ember, például azért, mert tartósan beteg/fogyatékos gyermeket szül vagy annak születik, és ez súlyos hatással van az életminőségére, az a nagy tragédia, ha nincs mit enni, ha ok nélkül (baleset, más emberek rosszindulata vagy hanyagsága) miatt meghalnak a szeretteink vagy mi magunk, stb. A külső nemi jellegek ma már elég hatékonyan korrigálhatóak, ötven év múlva remélhetőleg még jobb lesz a helyzet, ez egy nehézség, vagy komoly kihívás, önmagában nem tragédia. Tragédiává az teszi, ha (a) a közvetlen környezet (család) nem fogadja el, hogy másképpen szeretnénk kinézni, mint amilyennek születtünk, (b) a távolabbi környezet (ismerősök) nem fogadják ezt el, (c) ha a társadalom egésze nem fogadja el, és akár személy szerint, akár általánosságban például förtelmes vicc-ként aposztrofál minket. A transzszexuálisok jellemzően nem belülről fakadó, saját személyükkel kapcsolatos belső konfliktusok miatt lesznek öngyilkosok, hanem az énképükbe integrált vagy külső társadalmi elvárások miatt. Ha már az oviban azt tudatosítanák a gyerekekben, hogy most veleszületetten fiúk és lányok vagytok, de amikor nagyok lesztek, minden további nélkül eldönthetitek, mik és hány százalékban akartok lenni, és ezért senki nem fog titeket mocskos hazugság-nak nevezni, akkor valószínűleg sokkal kisebb százalékban lennének öngyilkosok a transzszexuálisok.

A képernyő innenső oldaláról nem látni, vajon tudatában van-e annak, hogy szakállal szegélyezett rúzsos ajkával épp transzneműek tízezreit köpi pofán.

Az, hogy csak férfiak lehetnek szakállasok, egy biológiai jelenségből fakadó kulturális elvárás. Ha minden téren ragaszkodnánk ahhoz, hogy a genetika nyilvánvalóan megjelenjen a fenotípusban is, akkor az lenne az elvárás, hogy az összes férfinak hosszú szakálla és hosszú haja legyen, a nők pedig ne borotválják a hónaljukat, ésatöbbi. Mivel ezekhez (mi, a fejlett nyugat, napjainkban) nem ragaszkodunk, a női szakálltalanság is ugyanolyan önkényes társadalmi kényszer, mint amilyeneket a transzneműekkel szemben támasztanak a jellemzően kopaszra nyírt, tetoválásokkal ékes rétegek.

A smink, konkrétan a rúzs használatának a női nemre való korlátozása egy nem biológiai jelenségből fakadó kulturális elvárás (és alapvetően logikátlan is, mert a férfiaknál izgalmi állapotban ugyanúgy megnő a nyálkahártyák vérellátása. Gyanúm szerint azért alakult ki ez az igazságtalan korlátozás, mert ugye az is társadalmi elvárás és előfeltételezés, hogy a férfiak mindig izgalmi állapotban legyenek, akkor meg minek külön reklámozni).

A (különböző fokon “átváltozó”, nem homogén közösséget alkotó) transzneműek lényegében áthágják mind a biológiából fakadó, mind a pusztán kulturális társadalmi elvárásokat a nemiséggel kapcsolatban, amit Conchita mesteri fokozatra emelt, szóval hol is van az az arconköpés? Nem mellesleg pedig a saját bevallása szerint a női énje “is about an important message, it’s call for tolerance for everything that seems different”.

Amikor pedig valaki úgy látja, hogy ez ellentmond mindannak, amit a biológia és a pszichológia tudománya állít, vagy pusztán a valóság elemi ismerete diktál, akkor az illető nyilvánvalóan egy rohadt, kirekesztő, fasiszta szemétláda.

Oh please. A biológia és pszichológia tudománya az emberből indul ki, nem pedig az embernek kell tudatosan alkalmazkodnia hozzájuk. Akinek valami, amit egy ember tesz magával, nem fér bele az adott tudományos ismereteibe, annak hiányosak a biológiai és pszichológiai ismeretei, és ez rendben is van, nem lehet mindenki polihisztor, én például hülye vagyok a kémiához, nem is szoktam a kémiai ismereteimre hivatkozni viták vagy véleménykifejtés során. És megkockáztatnám, hogy aki pusztán a kinézete miatt gyaláz közéleti személyiségként valakit vulgáris hangnemben, abban tényleg van némi, khm, kirekesztő hajlam (és persze mindenkinek joga van a saját véleményéhez, amelynek kulturáltabb körökben úgy szokás hangot adni, hogy “nekem ez nagyon bejön”, “nekem ez bizarr”, “én ezt személy szerint undorítónak találom“, nem úgy, hogy “XY egy gyalázatos provokáció”).

Félférfi-félnő nincsen. Léteznek interszexuálisok – másnéven hermafroditák – akiknek mondjuk mellük és péniszük vagy heréjük és méhük van. […] Léteznek transzvesztiták, akik nemi jegyeik elrejtésével – öltözködéssel és sminkkel – az ellenkező nem külsejét öltik fel.

Ez itt kezd nagyon zavaros lenni, mert ugye ezek szerint az “engedélyezve van” (gondolom, a szerző szerint társadalmilag, mert nem E/1-ben írta), hogy valakinek ne legyenek részben vagy teljesen összhangban az elsődleges és másodlagos nemi jegyei, az is “engedélyezve van”, hogy valakinek az elsődleges/másodlagos nemi jellege és a kulturális nemiséghez kapcsolódó megjelenése ne legyen összhangban, de olyan nincs, hogy szakállas férfi sminkel. Vagyis helyesbítenék, mivel tévés szereplései során a cikk szerzőjét (szakállas) is sminkelték, olyan nincs, hogy valaki szakállas legyen, és közben sminkeljen és női ruhát viseljen. Vagyis, mivel a rendelkezésünkre álló tudományos adatok szerint létezik ez a jelenség, valószínűleg arra gondolt a szerző, hogy ne lehessen ilyen. Mert csak. Mert nem tetszik.

És persze nyugodtan nem tetszhet bárkinek bármi, én például magamat sem érzem különösebben vonzónak, amikor örökölt férfipólóban és férfinadrágban, smink nélkül füvet nyírok a kertben, mondjuk valószínűleg öngyilkos sem lennék attól, ha a szomszédból átkiabálnának, hogy hogy nézek ki, és miért hozok szégyent a transzvesztita szubkultúrára, de ugye egyrészt nem azonosulok mindenben a szomszéd véleményével, másrészt a fűnyíró azért rohadt hangos egy eszköz, és én rosszul olvasok szájról. És én is megmondom a gyereknek, hogy nekem mi tetszik és mi nem, ezzel együtt, ha ő a tervezett kék helyett sárga radiátort akar, akkor sárgára fogom neki festeni, pedig utálom a sárgát, de legfeljebb nem nézegetem majd, ha pedig mégis, mert mondjuk fegyverrel kényszerítenek, hogy hosszan bámuljam, és ezen felidegelem magam, akkor sem fogok arról elméleteket gyártani, majd a kis blogomban megírni, hogy a sárga radiátorok egyrészt nem létezhetnek a fizika természeti törvényei szerint, másrészt akadályozzák a radiátorok sokszínűségének társadalmi elfogadottságát, és szemen köpik a kék radiátorokat, akiknek nélkülük is elég nehéz ez a harc. És elsősorban nem is azért nem fogok ilyet tenni, mert félteni fogom a sárga radiátor lelkivilágát, vagy mert ragaszkodom a tolerancia látszatához, hanem azért, mert én nem szeretek hülyét csinálni magamból (vagy ha mégis, akkor a magam módján, a saját identitásom szerint).

Ja, és jó, hogy eszembe jutott a fűnyírás, mert az akkora elképzelhetetlen átlagoshoz közeli napi trauma volt számomra, hogy muszáj lesz írásterápiával feldolgoznom.

Reklámok

55 thoughts on “a százhúsz centis kék csíkos sárga emberek védelmében

  1. neeev

    Életemben most először végigolvastam az összes kommentet. Ezért hálás vagyok CW-nak. (-nek?) Senki nem említett olyat, ami itt alább következik.

    Egy egész napig tartott, míg meg tudtam fogalmazni, mi az igazi nagy baj (szerintem) a CW-jelenséggel. (A produkciót a szombat esti összefoglalótól láttam a végéig, ezt megelőzőleg azt hittem, h ez az egész eurovíziós szakállas nő dolog az Index médahackje.)

    Szerintem az, hogy CW megnyerte ezt díjat, az rossz. Nem azért, mert a dal rossz, vagy rosszul adta elő, hanem azért, AMIÉRT megnyerte.

    Szóval az a nagy baj, hogy CW legelső eurovíziós felbukkanásától kezdve senki nem MERT intoleránsnak lenni. Nem vállalta, hogy ebben a pozitív, individualista világban pont ő legyen az, aki ezt a felesleges műbalhét megakadályozza. (Luciának mindenben igaza van, nem vele, és nem IKL-lel vitatkozom.)
    Nem vállalta legelső zsűri, hogy intoleránsnak bélyegezzék, mert féltette az állását, a karrierjét. Innentől pedig minden fokozatnak könnyebb volt nem vállalni, illetve még sokkal nehezebb lett volna megakadályozni CW továbbjutását, mert azzal az előző fokozatokat is minősítette volna … és így tovább.
    De a legfőbb bajom, hogy pontosan ugyanez a mechanizmus segítette Hitlert. (Később persze a verőlegények és a halálfélelem is, de…)

    Nem vagyok tökhülye, szó sincs arról, hogy CW-től és pártjától félteném a világot. Attól félek, ahogy ez a mechanizmus jelen van a társadalomban.

    És attól, hogy ez az IQ-hegy itt a blogon nem vette észre.

    1. zsoltu

      Abban az esetben lenne igazad, ha az a jelenség, amiről az ő cselekvése szól, nem lenne létező, nem lenne jelen és nem lenne erős. Vagyis ha a világ amúgy elfogadó(bb) lenne mondjuk a mássággal kapcsolatban. Akkor igen, akkor mondjuk igen. Bár a Hitleres ugrás nekem túl nagy.

      A dologgal nyilván van baj, de ha arányaiban nézem, akkor a legnagyobb baj abban van, amiről a maga bulvár módján ez a pasi beszélni akar. Hiszen igazolja például hogy a KDNP nevű kvázi pártforma is szükségét érezze, hogy a családot védje tőle. Márpedig ez az ami az igazi baj. Ugyanis az hogy van egy akármilyen tévés vagy más média esemény, ami kiveri a biztosítékot, az még nem baj (baj, de az most mellékszál lenne*), a baj az, hogy erre a konzerv suttyóbbik fele egyből elkezd önfelmentőbe átmenni. Hiszen ha a tévétől veszélyben a család, akkor azért gondoljuk már végig, milyen az a család, amit a tévé bármiben befolyásolni képes. Nonszensz. De ezt a nonszenszet néhány agybeteg komolyan gondolja.

      Igen, lehet azt mondani, hogy eljön talán az idő, amikor már nem lesz szükség a pozitív diszkriminációra, és ezt sokan főleg azok közül gondolják így, akik eleve képzettebbek, nem lóg kapa a szájukból, mert magukból indulnak ki. De azért a válaszok, amiket a hülyített nép java ad, azt mutatja, hogy bizony nincs itt még a kánaán, a butaság ellen meg tenni kell. És nem mindig szofisztikáltan, mert sokan azt nem értenék.

      Aztán ott a puzsér-jelenség, ami egy másik médiageci cicaharca, de közben egy (ál)értelmiségi attitűd is. Érted. Azért az se semmi, ha a fától nem akarunk tudomást venni az erdőről.

      Ez az előadó egy médiatermék. Mint amúgy a többi is, akik fellépnek ott, vagy más mainstream cuccban. És nem hiszem, hogy ez annak a kérdése, hogy valaki mer-e intoleráns lenni, hanem annak a kérdése, hogy kell-e intoleránsnak lenni. Azaz lehet, hogy a mechanikája hasonló Hitleréhez, de a tartalma baromira nem. És szerintem ebben téves a meglátásod, mert a mechanika az csak a forma, ami becsapós.

      * nyilván az lenne a szép világ, ha a média csak információt adna, csak tartalmas ügyeket, de lássuk be, az emberek jó része az információt sem érteni, sem feldolgozni nem képes, ha nem ösztönszinten működik. Ez lehet az oktatás problémája is, meg lehet, hogy simán butulunk.

      1. Tarhonyakártevő

        Az a rész megvan (és engem mostanában ez szórakoztat igazán), amikor bizonyos véleményformálók attól vannak kiakadva, hogy CW nem olyan, amilyennek egy _rendes_ travinak lennie kellene? :)
        Érted, bekerült a kurucinfós fogalomkörbe a “normális travi” fogalma, és felháborító, hogy ő nem olyan :) (Nekem egyre jobban tetszik a dolog, bár ettől CW maga még lehet egy zavart túlkoros tinédzser)

      2. neeev

        Drága Zsoltu, dehát PONT ARRÓL beszélek, hogy ettől a tudatos néphülyítéstől nem tudott megóvni minket az az első zsűri.

        1. zsoltu

          Miért kéne minket megóvni? Nem értem. Felnőtt emberek felnőtt módra dönthetnek. Nézik vagy sem, primer módon reagálnak, vagy értik az áttételes üzenetet – ez egy teszt, és mint olyan, sikeres.

          1. neeev

            (A hermionénak adott válaszom viszonválaszára is itt válaszolok…)
            Szóval akkor döntsd el, hogy a nép (a teljes népesség) hülyíthető vagy sem.
            Mi (lucia blogjának olvasói) szerintem kevésbé vagyunk hülyíthetők, mint a magyar népesség átlaga, mert több forrásból, több nyelven tájékozódunk, és különben is eleve gyanakszunk minden tájékoztatásra, nem paranoiából, hanem mert magunkról is tudjuk, hogy a közlés előre eldöntött célja torzítja a tartalmat.

            Továbbá: a heteroszexuálistól bármilyen (!!) mértékben és irányban eltérők aránya nem 7-10%, hanem 50-80%, ezért szerintem te erősen csúsztatsz (ahogy én is). Egyezzünk meg a heteroszexuálistól egyértelműen, és jelzett mértékben eltérők halmazában, és maximum 1 (egy) százalékban. (Jelzett mérték: az illető tudatosan jelzi, hogy eltér, és nyilván azt is h milyen irényban és módon.)

            A kiválasztottak reprezentativitásának számomra legfájóbb esete a “Kapcsolat” c. filmben látható, ahol egy tudós nem képviselheti az emberiséget, mert nem vallásos, holott az emberiségnek több mint a fele az. (Valójában az amerikai népességről van szó, amelynek 90%-a vallja magát egyértelműen vallásosnak, pedig kevesebb, mint a felük hisz bármilyen istenben,)

            Szóval, ha a dalfesztiválnak bármi köze van az egyes nemzetek képviseletéhez, és a nyertesnek Európa képviseletéhez, akkor bizony CW nem jó választás. A te 7-10%-odat figyelembe véve elég rossz választás, az én 1%-omat figyelembe véve meg k rossz választás. Ez is egy demagóg állítás, de szerintem az osztrákok nem azt akarták magukról sugározni, hogy ők imádják a meleg travikat.
            Ceterum censeo (ismétlem): abban a helyzetben, hogy egy összeurópai könnyűzenei verseny döntőjébe bekerült egy nyilvánvalóan aberráns versenyző, senki nem merte vállalni, hogy nem támogatja, nehogy intoleránsnak bélyegezzék (azok a hülyék, akik nem tudják megkülönböztetni, h a többség képviseltetése — a kisebbség nem képviseltetése — nem intolerancia).

            Végül pedig azt is el kellene döntened, hogy szabad-e (erkölcsös-e) a hülyíthetőket szándékosan hülyíteni.

            1. zsoltu

              A nép hülyíthető. Tény. Ahogy az emberek hipnotizálhatóak is. Azok is, akik azt állítják, hogy ők nem. De. A kérdés, hogy akarjuk-e pontosítani a hülyítés fogalmát. A népét talán nem kell. :)

              Anno amerikaországban volt valami felmérés, ott asszem 7-10% a magukat bi- és homoszexuálisoknak vallók aránya, ez nem ma volt… én ebből indulok ki, legyünk nagyvonalúak, azokat, akiknek volt életükben egy ferde éjszakája, talán nem sorolom ide, de szerintem nem tévedünk nagyot abban, ha az ilyen-olyan elhajlókat ebbe a 7-10%-os csoportba tesszük.

              Az osztrákok üzenete nem az, hogy imádják a travikat, hanem hogy elfogadják a létezésüket és tudatosan nem nehezítik azt. Szerintem így pontosabb. És ha azt vesszük, hogy a cirka 70 fellépőből egy volt, aki ezt a szélsőséget képviselte, akkor százalékban nem állunk rosszul. Ez a képviseleti kérdés. Az, hogy ő nyert, szerintem bonyolultabb ügy.

              Ugyanis nyerni nyilván azért nyerhetett, mert nevezték, tehát ha nem nevezték volna, nem nyer, de attól, hogy nevezték, még nem kellett nyernie is, azaz szükséges, de nem elégséges feltétele volt a nyersének, hogy nevezték. Az, hogy nyert, egy közhangulatot jellemez, amiben napi politika éppúgy benne van, mint a túlkompenzálás esetleges esélye, de talán leginkább az, amit én fészbúk-jelenségként aposztrofálok: egyszerűbb szimpátiaszavazni, mert az megadja az élményét a jófejségnek, de sokat nem kell érte tenni, mint ahogy sokan osztanak meg nyomorult kutyás képeket, de örökbe ettől nem fogadnak többet, nem nőtt meg a fészbúkos nyomorultkutya-tulajdonosok száma számottevően; vagy lehet fészbúkon tüntetni az oktatás konzerv kisajátítása ellen, de ettől még mint kés a vajban… nem sorolom. Ez persze fordítható úgy is, hogy egyfajta zsarolás, hiszen ki merne ellene szavazni, a kérdés számomra inkább az, hogy baj-e ez. Miért baj? Ha amiatt, hogy manipulál a tévé, hát, akkor le az összes reklámmal, hiszen a valósághoz semmi köze az Oetker pizzásdoboznak sem, és Judit haja amúgy simán lerohad, akármi sampont ken rá, mert pikkelysömörös. Szóval persze, lehet ágállni a manipulatív média ellen, ahogy én a napokban az égre emeltem a kezem, hogy isten, ha vagy, rohaggyál már meg a sok esőddel, de vagy isten nincs, vagy nincs behatása az esőre, vagy nem hallotta, mert esik az a kurva eső. Hmm?

            2. zsoltu

              Még egyet, mert ezt elfelejtettem. Szabad-e hülyíteni a hülyíthetőket? Igen, sőt, kell. Ugyanis kérik. Sőt, felháborodnak, ha nem teszed. Mert az ő életük ekörül forog. Nem fognak filozófiai vitát folytatni Kierkegaardról, de szívesen, örömmel beszélik meg a VV7-et, és ha elveszed tőlük, addig mennek, amíg nem találják meg azt. Régen minden jobb volt? Szabó család? Szomszédok? Dallas? Vagy Orson Welles rádiójátéka? Egyszerűen be kell látni, hogy mi vagyunk a kisebbség, még lehet, hogy kevesebben is vagyunk, mint a melegek, talán ha 1-2%-ra tenném azok arányát, akik ésszel és értelemmel rendelkeznek és nem igénylik a hülyítést, és nem, nem mi irányítunk. Hiába a sok eszünk, a massza megesz minket reggelire. Azaz ha békét akarsz, hülyítesz.

    2. hermione

      Az teljesen elképzelhetetlen, hogy valaki tényleg ezt a produkciót találta a legérdekesebbnek, és ezért szavazott rá? Sok országban (M.o.-n is) a közönség jobb helyre pontozta, mint a zsűri.

      1. neeev

        Az biztos, h érdekes. Mert (minimum) szokatlan. Miért is?
        Ezzel kapcsolatban szeretném azt hinni, hogy ha CW-ről leszögezem, hogy egy elenyésző méretű demográfiai csoporthoz tartozik, akkor nem vagyok se kirekesztő, se intoleráns.

        Nem tudom, hogy a az eurovíziós dalfesztiválnak mi a célja, mi a rendeltetése. Nem tartom különösebben fontosnak, nem tűnik trash reality-nek, amely az elemi ösztönökre való hatással növelve a nézettséget teszi vonzóvá a reklámhordozót.
        Ha viszont van valamiféle “képviseleti” irányultsága, akkor egy törpe kisebbséghez tartozó egyén benyomása a köztudatba, hogy úgy mondjam, nem rendeltetésszerű. EZT kellett volna fölvállalnia az első (második, harmadik) zsűrinek.

        1. zsoltu

          Nem vagy intoleráns, csak rosszul méred fel a csoport méretét. Ha a heteroszexuálisoktól bármi irányban eltérő identitással vagy preferenciával rendelkezők körét veszed, az mondjuk 7-10% minimum. Ez azért nem törpe. És ha ezt elfogadjuk, akkor ha hozzáveszed, hogy mondjuk 100 millió feletti a nézőszáma ennek, és akkor még a nem néző, de róla tudó és beszélőeket is hozzáadod, akkor bizony már akár ennek a számnak a duplája is lehet, szóval akkor bizony ez az egész nem is olyan jelentéktelen.

        2. hermione

          Úgy gondolom, nem a demográfiai csoport a lényeges, amihez CW tartozik, hanem az üzenet, amit közvetített: Légy szabad, vállald fel önmagad. És ez azért lényegesen több embert érint. Remélem.

  2. gfx54b

    Ez annyira jól sikerült, hogy még tegnap veled is álmodtam. Volt egy Conchita Wurst-okból álló 4 fős slepped (egyik se igazi). Mindenhova követtek minket a városban, de nem derült ki kik ők, mert nem szóltak semmit, csak diszkréten kuncongtak, ha mondtál valami vicceset.
    Amúgy öröm volt olvasni. Köszi

  3. zsoltu

    Hahó! Egyrészt Lucianak egy nagy vállonverés, mert jól válaszolt Puzsér nyers fogalomnélküli baromságára. Puzsér mellesleg éppúgy egy médiatermék, mint Wurst, szóval olyan cicaharc, ahol az egyik fél szeretné, ha bevennék a macskák közé.

    Egyébiránt s3mota a másik, akinek a bejegyzése fontos, mert kb valóban ilyen a buliturizmus, hogy na, akkor kipipáltam, fasza csávó vagyok, mert le mertem menni az Angyalba. Oké, majd ha a Magnumba is elmentél, szólj.

    És valamiről nem tudom, mert nem olvastam végig mindenkit, de mintha nem esett volna szó. Ha jól emlékszem, Putyin mondott valami olyasmit, hogy majd jól megoldják, hogy a szegény orosz népnek ne kelljen ilyen szart nézni, mint az osztrák. Aztán meg a fehéroroszok is pammogtak, hogy fel vannak háborodva. Tehát az, hogy végül az osztrák nyert, annak is köszönhető, hogy a parasztabbak már előtte beszóltak, mielőtt lement volna a főműsor.

    És még egyet: ha Wurst nem tett mást, mint hogy elérte, hogy akár mi itt most erről a kérdésről gondolkodjunk, pro és kontra, az már valami. És szerintem kb ez is a dolog célja, amellett, hogy aki ismeri az Eurovíziót, tudja, hogy azért nem ez az, amiből milliárdos karrierek indulnak, még az ABBA ismeretében sem.

    Én azt mondtam, amikor megláttam és meglett a végeredmény, hogy hát, ebből is látszik, Bécs milyen kurva messze van.

  4. vcsandi

    Lucia, szeretlek! :)
    Szeretem az írói vénád, és azt, amiért ezt ÍGY meg tudtad fogalmazni.
    Nekem nem sikerült, pedig több körrel neki futottam.
    Dühít és elkeserít ez a hisztéria ELLENE, a sok álszent, álprűd kinyilatkoztatás.
    Szeretném hinni, hogy majd egyszer a nagy többség úgy fog gondolkodni, érezni, mint pl. Te és Én….no meg a Tarhonyakártevőd… :D
    Akkor majd sokkal jobb hely lesz ez a világ!

  5. bcde

    Csak úgy adalékként a témához: élénken emlékszem Dana International -re, szintén erről az eurovíziós dalfesztiválról, a Diva c. számmal lépett fel 1998-ban, és nyert is.
    Akkoriban nem volt ekkora kiakadás és cikkezés itthon, igaz a bulvármédia is kisebb “méretű” volt talán. Csak azt nem értem, hogy akik most hörögnek és dobálják a követ, azok akkoriban hol voltak? :-)
    Jó, Dana-nak nem volt szakálla, pláne nem befestve… De a mai világban biztos úgy gondolják a műsorból pénzt csinálók, hogy egy sima transznemű már senkit sem érdekel, mutassunk a pórnépnek valami bizarrt(?). (Végül is a szakállas nőknek komoly cirkuszi nézettségük és megélhetésük volt nem is olyan nagyon régen – miért ne válna be most is ez a recept…)

    Nem tudom, hogy Dana esetében mi vitte rá az embereket a rá való szavazásra, lehet hogy ugyanezek a tényezők, mint most – passz. A pop”sláger”, amit előadott, biztos nem. :)))

  6. trillian

    itt a germán végeken olyan sokat volt a tévében a fazon, hogy én már annyira megszoktam, akár harald glöcklert. és teljesen meg voltam döbbenve, mikor a magyar sajtó ezután így tele lett ezzel a hápogással, mint amikor a parasztbácsi először lát az állatkertben zsiráfot (“dehát ilyen állat nincs”)

    de főleg azt nem értem, hogy azzal miért nem foglalkozik senki, hogy milyen iszonyat modoros dalt énekelt iszonyat modorosan? szörnyű volt az egész.

  7. s3mota

    “Szerintem az elképzelhetetlen nagyon nagy (nekem jó a képzelőerőm) tragédia, ha kilátástalan helyzetben van az ember, például azért, mert tartósan beteg/fogyatékos gyermeket szül vagy annak születik, és ez súlyos hatással van az életminőségére”

    A fogyatékosoknak, illetve a fogyatékos gyerekek szüleinek nem a fogyatékosság maga okoz problémákat, hanem az, hogy a környező világ a nem-fogyatékosok igényeire van szabva, ebből adódóan a fogyatékosok egy csomó mindenből ab ovo ki vannak zárva, vagy egyedül, valódi támogatás nélkül kell leküzdeniük ezeket az akadályokat, ha a társadalom részeként akarnak létezni. A magam részéről jobban kedvelem az “akadályozottság” terminust, mert az rávilágít arra, hogy a nehézségeket nem az állapot maga okozza, hanem az a mód, ahogyan erre az állapotra a társadalom reagál.

    Az a szemlélet, amely az akadályozottságot tragédiaként állítja be, hozzájárul az akadályozott emberek dehumanizálásához és kirekesztett helyzetük fenntartásához.

    Kár ezért az egy mondatért, mert a cikk többi része egyébként nagyon rendben van.

    1. Asszem (@Asszem)

      Mire alapozod azt a véleményed, hogy a fogyatékos gyerekek szüleinek nem a fogytékosásg maga okoz problémákat? Neked tudtommal nincs fogyatékos gyereked, nekem van. Hidd el, a fogyatékosság önmagában is elég problémát és szenvedést okoz, még a legtoleránsabb környezetben is. Ezért nem értek egyet azzal, hogy a fogyatékosság tragédiaként történő beállítása dehumanizálása lenne a fogyatékos személyeknek. Egy szülőnek a gyermeke szenvedését látnia tragédia.

    2. lucia Szerző

      A hivatalos (orvosi) kategória a “tartósan beteg / súlyosan fogyatékos”, én ezt használtam, mert aki érintett, az tudja, miről van szó.

      Azért tettem hozzá, hogy “és ez súlyos hatással van az életminőségére”, mert ebbe a kategóriába nagyon sok minden belefér. Nekem három évig volt ún. tartósan beteg gyerekem (azóta is megvan, csak már nem az), és bár ő még nagyon könnyen megúszta, de több műtéten, sok kórházazáson és sok fájdalmas mozgásterápiás kezelésen át kellett esnie ehhez (amelyekhez értelemszerűen én asszisztáltam). És ha valakinek az életében ez hatványozottan és jóval hosszabb (végeláthatatlan) ideig benne van, ráadásul esetleg még maga a betegség/fogyatékosság is fájdalommal jár, és emiatt maga a gyerek is jóval többet szenved az átlagosnál, a szülőnek pedig megszűnik az élete többi örömöt okozó része (mert folyamatos felügyeletet kell biztosítania, és ezért nem tud munkába állni, nem tud kikapcsolódni vagy szórakozni, redukálódik a magánélete, kiszolgáltatott helyzetekbe kerül, ráadásul a gyerek szenvedése is stresszeli), azt sokkal inkább tudom tragédiának tekinteni, mint azt, ha valaki nem elégedett a testével, de ezen – ha nehezen és nem feltétlenül tökéletesen is – tud segíteni, miközben kereshet, van szabadideje, kiteljesedhet a munkájában vagy a hobbijában, kikapcsolódhat, tehát lehetnek más örömforrásai.

      1. bcde

        :-o
        “nem elégedett a testével” – ugye ezt nem a transzneműekre értetted? (Csak mert akkor ugyanabba a félreértésbe esel mint sokan, hogy ez a dolog választás, vagy döntés kérdése).

        Azok a műtétek egyébként, amelyeken a transzneműek átesnek, nem igazán teszik nekik lehetővé, hogy közben keressenek, a “szabadidejük” sem túl virágosan telik (aki átesett nagyobb műtéten, tudja mik folynak közben, szó szerint és átvitt értelemben), és vedd hozzá a magyar egészségügyet, amelyben van olyan orvos, aki először találkozik életében transznemű emberrel – illetve bocsánat, magával a fogalommal is.
        A magyar orvosok java része a kérdés egészségügyi vonatkozásaival sem igazán van tisztában, noha az ő szakterületét érintené mondjuk, és ezért a legtöbbjük elküldi a beteget. Jó, elég speciális egészségi állapot ez, és nagy felelősséget, hozzáértést igényel a transzneműek kezelése, így érthető, ha kevesen vállalják, hogy kezelik, de ilyenkor jön az, hogy megkérik, hadd fényképezzék le vagy hadd mutassák meg a kollégáknak a kezelés(ek) alatt álló ember aktuális állapotát (akkor is, ha mondjuk endokrinológus az orvos, és semmi köze a nemiszerv-átalakító műtét eredményéhez), és ha jóindulatú akarsz lenni, azt gondolod, az érdeklődés pusztán szakmai – mégis valamiért úgy érzed, cirkuszi majomként mutogatnak téged (amennyiben transznemű vagy) vagy a hozzátartozódat.
        Lehet, hogy a tartósan beteg gyerekekkel is ezt teszik, nem tudom.
        Biztos vagyok benne, hogy rettenetes időszakon mentél keresztül a gyermekeddel, amikor tartósan betegnek számított, és biztos vagyok benne, hogy át tudod érezni, milyen volna, ha ez a gyermek egész életére szóló állapot volna.
        A transznemű emberek (pláne ha nekikezdenek mindannak a műtéti és kezelési eljárásnak, amely ahhoz szükséges, hogy ne akarják minden reggel felvágni az ereiket amikor meglátják magukat a tükörben), szintén egy egész életre szóló, afféle tartósan beteg állapotban vannak. Eredetileg “csak” pszichésen, de ha a nemváltásba belekezdenek, akkor onnantól fizikailag, egészségügyileg is (nem véletlenül van saját betegségkódja).
        Ami még a félreértést szokta okozni, az az, hogy a transzneműekről a médiában csak akkor hallunk, amikor már felnőtt emberek, és összehozták valahogyan, hogy nekivághassanak a nemváltásnak. Ettől még kisgyerekkoruktól fogva nemi identitászavarral élnek és küszködnek, általában próbálják megtalálni a módját annak, hogy ne érezzék azt, hogy nem azok, aminek születtek, és titkolva a másságukat igyekeznek beilleszkedni a heteroszexuális környezetbe. Ez nagyon sokáig és lelki sérülések, szenvedések árán szokott folytatódni, mire odáig jut valaki, hogy feladja, és elfogadja a tényt, miszerint a biológiai neme nem egyezik meg a “pszichológiai” nemével. Ekkor általában már huszonéves az illető, vagy még több.
        Ez sugallja valószínűleg azt a médiafogyasztóknak, hogy “na ez se tudja jódolgában mit csináljon”, mintha egy felnőttkori döntés kérdése volna, hogy valaki milyen éntudattal rendelkezik a pszichéjében.
        Remélem, te nem erre gondoltál, amikor azt írtad, hogy nem elégedett a testével.

        1. mamintikicsizold

          Valójában nem olyan könnyű medikusként transznemű egyénnel találkozni, mert – a közhiedelemmel ellentétben – nem mutogatják őket cirkuszi majmokként orvostanhallgatóknak.

          Akik meg nem találkoztak a fogalommal, biztos utálták az anatómiát, a belgyógyászatot, a nőgyógyászatot, a gyerekgyógyászatot és a pszichiátriát is (mely tárgyak említést tesznek a nemi fejlődés variációiról – sőt simán lehet, hogy többet kihagytam), de feltehetően ők mikrobiológusként dolgoznak valahol egy laboratóriumban, és nem sok gyakorlati közük lehet transznemű páciensekhez.

          Amúgy szerény véleményem szerint a nemi identitás és szexuális preferencia minden kicsit is kevésbé sztenderd formája tud jelentős szenvedést okozni, és ez amíg vannak szakemberek, akik úgy reagálnak, hogy “még van remény, még lehet normális, még visszafordulhat, stb.”, így is marad. (Nem a parafíliákra gondolok elsősorban, a félreértés elkerülése… stb.)

          1. bcde

            Hidd el, ha nem is pont orvostanhallgatóknak, de kollégáknak mutogatják őket.
            Az pedig, hogy az oskolában tanulnak valamiről, mint fejlődési rendellenesség, vagy egyéb zavar, még sajnos nem jelenti, hogy felkészítik őket arra, hogy bármikor fogadhassanak ilyen pácienst. Az országban van kb. 3 endo doki, aki hajlandó kezelni őket, a többiek nem. Ugyanez igaz a sebészekre, még azokra is, akik plasztikai sebészek. Az országban van max 4, aki beleásta magát valamennyire a témába, és vállalja a műtétsorozatot (sok esetben kétes végeredménnyel). Ha az ország másik végében laksz, és begyullad valami heg, vagy egyéb bajod van, utazz vissza az adott dokihoz, mert se háziorvos, se más nem fogad, visszaküldenek ahhoz, aki csinálta a beavatkozást. Lehet ennek szakmai oka is, mondván, aki kezeli az tudja mit csinált vele – meg hierarchiai kérdés is állhat mögötte, mivel orvosi körökben ismert nevek foglalkoznak jellemzően transzneműekkel – de azért egy gyulladt heg vagy hasonló akut probléma kezelése inkább igényelne azonnali beavatkozást, mint azt a tanácsot, hogy forduljon a kezelőorvosához vele, aki mondjuk 400 kilométerre rendel egy kórházban heti 1 alkalommal.
            De ez már kvázi csipcsup apróság “útközben”, amire nagyjából felkészítik egymást az interneten a TS emberek, ahogy a tartósan beteg gyerekek szülei is segítik egymást (vagy a várandós anyák a különféle kismamaportálokon, stb.)
            Csak annyi a különbség, hogy utóbbiakat nem küldik el a “spéci” kezelőorvosukhoz egy átlag szakorvosi rendelésről, ha akut probléma merül fel a gyerekkel/beteggel.

  8. Tarhonyakártevő

    Mindenkitől elnézést, akit egy releváns hozzászólással esetleg megzavarok, de megkérdeztem az első kezem ügyébe kerülő transzgender barátot, hogy arculcsapásnak érzi-e a szakállsminkes démont. Kapásválasz:

    “fogalmam sincs, hogy ő most miként definiálja magát, de inkább száz szakállas… transzvesztita (ugye az?) vagy transznemű, mint egy darab tahó”

    1. IKL

      Én se szeretem a tahókat, de ki volt most tahó ezzel a nővel szemben? Vagy férfi, nem tudom, de ez remélem, nem tahóság.
      PR nem volt tahó, semmi durva személyeskedés nem volt benne, azt a jelenséget utálta, aminek egy fogaskereke CW, nem pedig személyesen ezt a fogaskereket, csak hát ő ennek az arca, ő képviseli, így ráhúzza a sztorit. A stílusa elég nyers, ezt nem kéne neki így, de azért elég egyértelműen nem CW-nek szánta, hanem a stábnak. Szerintem ez elég jól kiderül.

      Basszus, honnan szedtek Ti ennyi “transgender” barátot? :)

  9. IKL

    Mr. A. rosszul döntött, amikor elküldte ezt a linket, mert most már nem állom meg, hogy ideírjak valamit. Megkérdeztem, megengedte. (Én maximálisan elfogadom a nemi szerepeket.)

    Nem tudom, honnan bukkant fel PR írása itt is, de azt tudom, hogy én megosztottam és mindjárt elmondom, hogy miért.

    1.) Pont leszarom, hogy kinek milyen a nemi identitása, tőlem bárki szerelembe eshet egy kecskével is, az is hidegen hagy (feltéve, hogy nem nekem kell kezelnem a brucellózisát).
    2.) Be kell vallanom: nekem nincsenek homoszexuális barátaim (ismerőseim vannak), transzszexuális meg főleg nincs, de talán ettől önmagában még nem vagyok intoleráns. Mostanában az a menő, akiknek legalább egy homoszexuális barátja van, de hát nem tehetek róla, hogy nekem nincs, így alakult. Ha jelentkezik egy homoszexuális személy itt kommentben, komolyan meghívom egy italra.
    3.) Én magam, személyesen vettem a fáradtságot és elmentem egy barátnőmmel az egyik legfelkapottabb budapesti melegbárba és egy egész éjszakát átbuliztam homoszexuális és transzvesztita emberekkel, gondolván, hogy így majd jobban megértem őket. Általában szeretem magam kitenni mindenféle hatásoknak. Életem egy meglehetősen izgalmas tapasztalatszerző kalandja volt, írtam róla, ha érdekel, keresd meg, nekem most nincs kedvem.
    4.) Szeretem A fiúk nem sírnak c. filmet, sokat gondolkoztam rajta, asszem utána mentem a melegbárba is.
    5.) A munkám talán kellő bizonyíték rá, hogy legalább egyszer az életemben meg kellett tanulnom a nemi fejlődés zavarait a kromoszomális nemtől a pszichoszociális nemig, illetve a szexuális identitászavarokról is esett szó több helyen. Még kötelező továbbképző kurzuson is részt kell vennünk a témában. Továbbmegyek, etikát, szociológiát és pszichológiát is tanultam. Tételezzük fel, hogy nem vagyok teljesen alulinformált.
    6.) PR cikkéből nem vágtam ki részleteket, mert nem illik, mindenesetre annak nem néztem utána, hogy az egyharmados arány valós-e, nem tudom. Az biztos, hogy szakmailag nem 100%-ig helyes, amit a nemi identitászavarokról és az interszex állapotokról ír, de ennek szerintem nem volt lényegi jelentősége a mondanivaló szempontjából.
    7.) A “tragédia” szó valóban egy kicsit dramatizál, ezzel együtt ha elfogadjuk, hogy a nemi identitászavar jelentős szubjektív szenvedést okoz, akkor már jobban megállja a helyét. Személyes tapasztalom nekem sincs, Neked sincs és nagy valószínűséggel nem sok olvasódnak van. Mégis, feltételezhetjük, hogy úgy érezni, hogy nőként férfi testbe születtünk, az a környezet megítélésétől függetlenül is szubjektív szenvedést fog okozni, ilyet szerintem nem lehet kijelenteni, hogy csak a többség hozzáállásától függ az illető lelkiállapota. Egyrészt erről csak az nyilatkozhat, akit érint, másrészt meg a “rossz test” a környezettől teljesen függetlenül is “rossz test”, a test átalakítása pedig hosszú, nehéz és tökéletlen munka, még mindig teljesen függetlenül a környezettől. Innen nézve talán nem túlzás a tragédia kifejezést használni.
    8.) Per definitionem olyan szexuális identitászavarra egyébként nem emlékszem, amelyben az érintett mindkét nem tulajdonságait magáénak érzi, a transzvesztiták a másik nem külső jegyeit kívánják – sokszor csak ideiglenesen, azaz igényük sincs rá tartósan – felvenni, aki pedig pszichoszexuálisan nem tudja elfogadni a biológiai nemét, az pedig határozottan és tartósan a másik nemre akar hasonlítani, ezért is választja a műtétet és veti alá magát kockázatoktól sem mentes hormonkezeléseknek. Egyébként meg simán lehet CW állapota valami nagyon ritka variáns, az is lehet, hogy írtak már le az irodalomban hasonlót, most nincs időm megnézni, de majd lehet, hogy utánaolvasok.
    9.) Zárójeles megjegyzés: ha jobban megnézzük, nekem gyanús, hogy az a szakáll műszakáll (szerintem életszerűtlenül homogén a pajeszrészen), de ezt sem tudjuk.
    10.) PR írása noha itt-ott kicsit túlzásokba esik, mégis nagyon megfontolandó több szempontból. Valami olyasmit ír, hogy CW egy olcsó showelem és arcon köpi a nemi identitászavarral élőket. Érdemes visszaemlékezni, hogy amikor kellett, Terry Black képes volt arra, hogy egy farmerben és egy fekete pulcsiban besétáljon egy stúdióba és elmondja, hogy miért esik neki baromira rosszul, hogy nem nevelhet gyereket. Erre azt mondom, hogy korrekt. Ezzel el lehet érni azt, hogy az a rétege a társadalomnak, aki hányingert kap a műkörmös férfiaktól, leüljön és meghallgassa, amit mondani szeretne és elgondolkodjon. Ez egy célratörő megközelítés, a valódi problémamegoldást helyezi előtérbe. Nekem is az a benyomásom, hogy a jelen esetben CW-t eszközként használva felépítettek rá egy műsort, aminek majd ő garantálja a nagy nézettségét (= nagy bevételét), ráadásul most valószínűleg lesz pár jó hónapja, amikor nagy gázsiért mehet fellépni, közben azok az emberek, akik ettől undorodtak, csak jobban utálják az egészet. Ez nem a problémamegoldást és a párbeszédet helyezi előtérbe. Egyrészt egy unfair lépés a többi versenyzővel szemben, másrészt szerintem egy tudatosan és jól kiszámított szenzációkeltés a magasabb nézettség és a nagy bevétel érdekében, ennél nem több és a tömeg úgy ugrik a hülyeségnek, ahogy az meg van írva. Ki jobbról, ki balról. Ha láttátok David Lynch Elefántember című filmjét, akkor értitek, miért “arcon köpése” ez a valóban szenvedő identitászavaros többségnek. Az, hogy CW a színpadon modellt áll ahhoz, hogy a társadalom szélsőségesen intoleráns fele megbotránkozhasson, a társadalom másik, magát kényszeresen felvilágosultnak és liberálisnak mutatni kívánó fele pedig tapsoljon neki és felhasználja őt arra, hogy demonstrálja vélt vagy valós erényeit, az nem segíti elő az ellentétek elsimulását és a konszenzust, az elfogadást, az állítólag kívánt célt: a toleranciát. Inkább csak provokál, ahogy PR is írta és ahogy állítólag CW maga is bevallja.
    11.) Képzeljük el, mi lenne, ha CW megjelenését le se szarta volna senki. Nem anyázhatna a kurucinfó és nem bizonyíthatnák be most egy csomóan, hogy milyen humánusak és okosak már megint. Rossz lenne, nem? Nem írhatna róla senki cikket, hogy mennyire aranyos és kedves és emiatt önmagában nem húzhatnánk ki a derekunkat, hogy már megint mennyire jó fejek vagyunk. Ez is egy veszteség lenne, meg az is, ha eggyel kevesebb oka lenne a szélsőjobbnak vergődni. Vergődni szeretünk, vergődni jó, kell hozzá téma.
    12.) Na hát nekem meggyőződésem, hogy egy tényleg toleráns világ észre se venné CW-t. Pont leszarnák az összes alternatív szexuális szokásával együtt. Az összes alternative szaexuális szokásokkal élőt leszarnák. Legalábbis ebben a kontextusban, nyilván nem univerzálisan. Csináljanak, amit akarnak, legyenek jogaik, bánom is én, de szarjuk le, hogy kivel és hogyan szexelnek. Elmondok egy érdekes történetet. Lady Dömper és pár transzvesztita fellépett a melegbárban. A vendégek között volt pár fiú, legénybúcsút tartottak. Lady Dömper üdvözölte őket a színpadról és hozzátette, hogy neki elég furcsa, hogy minek jönnek ide, mit szeretnek ezen nézni, egészen pontosan azt mondta, hogy szerinte ez elég perverz szokás, hogy idejönnek bulizni, nem is érti őket, de ha jólesik nekik, akkor maradjanak. Magának a homoszexuális, exhibicionista transzvesztitának is furcsa volt, hogy most minek örül neki pár hetero fickó.
    13.) Szeretnék továbbá rá mindenkit emlékeztetni, hogy ez a szerencsétlen Eurovíziós dalfesztivál egy énekverseny, nem pedig egy nemzetközi kerekasztal a másság elfogadásáról. Bár nem néztem, tudomásom szerint több mint huszan indultak el a döntőben, de legyenek cask tizen. Ez azt jelenti, hogy ők mind felkészültek, idejük, pénzük, munkájuk van benne. Nem transzvesztiták, valószínűleg szimpla heteroszexuálisok, de lehet, hogy van köztük olyan homoszexuális, aki nem érzi szükségét ezt a tulajdonságát mindenkivel tudatni. Onnan kezdve, hogy CW a színpadra lépett, ők automatikusan szürkébbek, hétköznapibbak, kevésbé izgalmasak, azaz unalmasabbak. Tehát akárhogy is nézzük, a verseny tekintetében hátránnyal indulnak és ez sportszerűtlen. Arról nem is beszélve, hogy a CW-nek adott pontszámok, minden egyes megszólalás a zsűri részéről már nem a versenyre vonatkozik, hanem a saját és országuk megítélését alapozza meg ebben az elég összetett kérdésben.

    Szóval nem, nem gondolom, hogy jófejség volt azok részéről, akik az egészet kitalálták és azok részéről sem, akik asszisztálnak ehhez az agymenéshez. Sajnálom, ha valakik szenvednek a jobbikos homofóboktól, de sajnálom azokat is, akik attól érzik magukat jó fejnek, hogy mindenhová kiposztolják, hogy milyen felvilágosultak.

    Egyedül egy valami lenne jó: ha mindenki befogná a száját és leszarnánk a másik szexuális irányultságát, ha működnének ezeknek az embereknek jól képzett szakemberekkel és megfelelő technikával felszerelt plasztikai centrumok, ha lenne elérhető pszichológiai és jogi tanácsadás, ahová elmehetnek és lennének megfelelő klubok és fórumok, ahol ezek az emberek megtalálják egymást.

    Nekünk, nekem és Neked és az összes olvasónak, aki nem érintett, ehhez nincs semmi köze. Illetve annyi közünk van hozzá, hogy ha bárkitől segítséget kér egy ilyen ember, akkor segítsünk neki és lehetőleg nem kéne nekik beszólni semmilyen körülmények között, ellenben nem szükséges külön kezet csókolni sem nekik. Ez az együgyű pro és kontra véleménynyilvánítgatás semi másra nem jó, mint hogy fenntartsa az indulatokat.

    IKL

    1. lucia Szerző

      jaj-jaj, ez nagyon hosszú lett!

      1. Ok.

      2. Jelentkezzen valaki! :)

      3-4. Majd egyszer szívesen, most sajnos nincs időm, elhiszem, hogy voltál melegbárban.

      5. Többektől is azt hallottam, hogy jó szakember vagy, nincs okom kételkedni ebben, az is átjött, hogy őszintén érdekel a szakmád (másrészt csak egészen halkan tenném hozzá, hogy én a ciklusom 3. napján estem teherbe, fogamzásgátló mellett, szóval _létezik_ ilyen, az akkori nőgyógyászom meg is magyarázta, hogyan, bővebben csak magánban).

      6. Én leírtam,mivel nem értek egyet a cikkben (a lényegesebb pontokat, mert gyakorlatilag egy mondattal sem).

      7. Valószínűleg másképp definiáljuk a “tragédia” kifejezést, számomra az tragédia, amin nem lehet változtatni, és ami egyben ellehetetleníti a személyes boldogságot, ami sokkal több összetevőből áll, mint a saját testünk kinézete. Nekem van több transzszexuális ismerősöm (nem tehetek róla, így alakult), egyik sem tragédiaként éli meg a dolgot. A legtöbb ember egyébként kisebb-nagyobb mértékben elégedetlen a saját külsejével, akár “jó” nemű testbe született, akár nem.

      8. Ha valaki csak időnként szeretné a másik nem külső jegyeit magára ölteni, az nem azt jelenti, hogy mindkét nem tulajdonságait magának érzi? Amúgy nekem fogalmam sincs, hogy CW mit érez magáénak, annyit tudok, hogy egy adott kontextusban hogyan szeretett volna kinézni.

      9. Ja, ez nekem is gyanús, de lényeges ez?

      10. Az Eurovízió egy olyan showműsor, amelyik egyrészt az énekhangra, másrészt viszont a szenzációhajhász showelemekre épít. Erősen gyanítom, hogy egyik résztvevője sem ugyanabban (vagy hasonló jellegű) sminkben és ruhában és modorban megy le a közértbe vagy porszívózik, mint ahogyan ott megjelent.
      10/a: Ha CW célja az első hely és a pénz volt a szakállal, akkor nagyon jól csinálta, ráadásul sokat kockáztatott, mert visszájára is fordulhatott volna az egész, továbbá mindenki más előtt is ott volt a lehetőség, hogy bármilyen figyelemfelkeltő elemet bevigyen a műsorába.
      10/b: Ha a tolerancia érdekében folytatott provokáció volt a cél, azt is jól csinálta, elvégre most így sokan beszélnek a dologról, mindenki jobban megismerheti a másik oldal nézőpontját, stb, nem kerülgetjük tovább az elefántot (stílszerűen). Annak a “megszelidítése”, aki csak akkor képes “elfogadni” a másságot, ha a másság ugyanúgy néz ki, mint a többség, szerintem nem érv a másság elfogadtatása mellett.

      11. A szélsőjobb mindenképpen fog vergődni, pont ez a lényege, hogy sok szabadon lebegő gyűlölettel rendelkező emberből áll, akik céltáblát keresnek, akire kivetíthetik a megalapozott vagy megalapozatlan belső frusztrációikat. Ezzel együtt tök jó lenne, ha pl. CW és a kinézet (bárkié) en bloc nem lenne téma.

      12. Egy valóban toleráns világban tényleg nem lenne téma a mások külseje.

      13. Az Eurovíziós dalfesztivál nem csak énekverseny, hanem a látványelemekről is szól, nem véletlenül nem a rádióban adják. Meg állítólag ezen túlmutató jelentősége is van, de a téma szempontjából ez itt irreleváns.

      14. Én szerintem nem nyilvánítottam (legalábbis igyekeztem nem nyilvánítani) sem a homoszexualitásról, sem bárkinek a kinézetéről véleményt pro vagy kontra, én egy (szerintem) tapló, logikátlan és kínos közéleti megnyilvánulásról nyilvánítottam véleményt.

      1. IKL

        5. Gondolom arra gondolsz, amikor egyszer azt írtam F-nek, hogy micsoda hülyeség az, hogy a hormonmentes periódusban óvszert használjon valaki. Ezt most is így gondolom. Azzal együtt, hogy tudom, mindig is tudtam, hogy teherbe esni mindig lehet, fogamzásgátló mellett is (hormonmentes periódusban és tablettaszedés alatt is), arra való a Pearl-index, hogy ennek az esélyét megmondja. Ez egyébként tablettánál kisebb mint 1, azal kevesebb mint százből egy nő esik teherbe egy év alatt. ha végig szedi, de nem nulla. Ezért aztán nem tartjuk szükségesnek kiegészítő fogamzásgátló használatát. Van persze szuperbiztosítás, pl. a holland módszer (tabletta + óvszer), de az egy kicsit túlzás, inkább akkor jó, ha alkalmi kapcsolatról van szó és nem akar az ember se HPV-t, se hepatitiszt. Alapvetően az az alapelv, hogy tabletta mellett nem szükséges kiegészítő fogamzásgátlás a hormonmentes napokon sem, mert a 7 nap szünet az esetek messze döntő többségében nem elég ahhoz, hogy domináns tüsző alakuljon ki, ráadásul a tabletta egyéb módon is nehezíti a teherbeesést. Az igaz, hogy az első hét tabletta pontos bevétele kulcskérdés a megbízható hatás elérésében, de hát ez mindenkinek a maga boltja.

        Sokkal érdekesebb téma.

        Egyébként ha már itt tartunk, abból is kiderül, hogy náci jobbikos vagyok, hogy utáltam azt a videót a 444-en, amin a csaj arról dumál, hogy mekkora jogunk van az abortuszhoz. Persze, jogunk van hozzá és legyen is, elismerem, hogy néhány esetben tényleg nehéz és felelős döntéseken vannak túl ezek a nők, de azért elég kurva sok abortuszt csináltam már ahhoz, hogy ki merjem jelenteni, hogy 70%-a úgy jön be, mintha a műkörmöshöz menne. Szóval én is sajnálom azt, aki sokat vívódik, biztos nagyon nehéz, meg zokogott már nekem az ultrahangban pár nő ahhoz, hogy érezzem a súlyát, de a tapasztalataim elég szigorúan azt mondják, hogy a többség sajnos nem ilyen, higgyetek nekem. Az meg direkt kurva idegesítő, amikor a 19 éves kiscsajnak a harmadik abortuszát csinálom, dugnak mint a nyulak és ha megérdezem, hogy fogamzásgátlásra nem gondolt-e, akkor bután vigyorog, hogy hát de, csak hát olyan hülye, mint a segg, másrészt meg nem is érdekli az egész, állítom, hogy engem jobban érdekel, hogy ne legyen negyedik. De csináltam már tizenkilencedik terhességmegszakítást is, az milyen? Eddig ez a rekordom. Magyarországon kb. százezer szülésre jut kb. 35 ezer terhességmegszakítás. Boldog jövő lenne, ha csak az a pár ezrelék jönne, aki tabletta mellett teherbe esik. Na mindegy, ez nem ide tartozik.

        1. IKL

          Amúgy ha valaki nagyon fosik, akkor használhat négynapos hormonmentes periódussal rendelkező tablettát is, van már ilyen kiszerelés itthon is, de nem lényegesen jobb a Pearl-indexe, szóval emiatt nincs semmi értelme. Ennyi erővel az összes tablettaszedő nő az összes szex után rohanhat esemény utáni tablettáért (asszem ez volt az alapkérdés F-nél), mindegy, hol tart a ciklusa.

        2. lucia Szerző

          IKL: Segítség, én nem tudom, ki az az F.!
          Azt a zárójeles izét arra írtam, hogy egyszer mintha lett volna egy blogbejegyzésed arról, hogy bejött hozzád egy csaj ügyeletbe esemény utáni tablettáért ilyen körülmények között, amire te lehülyézted, és tudom, hogy roppant kicsi az esélye az ilyesminek, meg a csillagok is nagyon együtt álltak, de hát akkor sem feltétlen hülyeség.

          Jó, az abortuszra bérletet vevés tényleg gáz, de most komolyan, aki már a szexuális életében / koraterhesen is ennyire felelőtlen, arra tényleg rá kéne erőszakolni egy szerencsétlen gyereket? :)

          1. IKL

            Nem, én szívesen sterilizálnám mindet, de attól is náci lennék.
            Egyszerűen minden út a nácizmusomhoz vezet.

            Persze, hogy hülye, mind hülye, aki ügyeletben bejön esemény utáni tablettáért, teljesen utálom, amikor másfél órával szex után már a nyakamban lihegnek, várják meg a reggelt és a szakrendelést. Azon a pár órán semmi nem múlik, szexeljenek inkább reggelig, akkor már úgyis mindegy, minél többet szexelnek, annál több értelme van bevenni azt a szart.

      2. s3mota

        “Én magam, személyesen vettem a fáradtságot és elmentem egy barátnőmmel az egyik legfelkapottabb budapesti melegbárba és egy egész éjszakát átbuliztam homoszexuális és transzvesztita emberekkel, gondolván, hogy így majd jobban megértem őket. Általában szeretem magam kitenni mindenféle hatásoknak.”

        egyszer az én blogomra is azzal a szöveggel köszönt be valaki, hogy “szeretném megérteni az autistákat és az Asperger-szindrómásokat”. bennem érintettként az ilyen mondatok igencsak rossz érzéseket keltenek. mint amikor az utca embere vasárnap elmegy az állatkertbe, és rácsodálkozik a látottakra. jé, milyen érdekesek ezek a majmok, pont olyanok, mint az igazi emberek, csak valahogy mégsem. de a maguk módján okosak ám! (főleg ahhoz képest, hogy majmok.)

        utána meg hazamegy, megveregetve a saját vállát, hogy ma is nagyon toleráns, nyitott és européer voltam, kitettem magam mindenféle hatásoknak.

    2. Asszem (@Asszem)

      A 8. ponthoz, a szerző a saját honlapján ezt írja (Google Translate németből): “Because of the discrimination against Tom in his teenage- years, he created Conchita. The Bearded Lady, as a statement. A statement for tolerance and acceptance- as it’s not about appearances; it’s about the human being. ‘Everybody should live their lifes however they want, as long as nobody else gets hurt or is restricted in their own way of life.'” http://conchitawurst.com/about/biography/

      Nem biztos, hogy feltétlen patológiát kell látni ott, ahol nincs, főleg akkor ha a nőnek öltözés egy tudatosan használt eszköz valamilyen vélemény kifejezésére.

      A 10. ponthoz: “Az, hogy CW a színpadon modellt áll ahhoz, hogy a társadalom szélsőségesen intoleráns fele megbotránkozhasson, a társadalom másik, magát kényszeresen felvilágosultnak és liberálisnak mutatni kívánó fele pedig tapsoljon neki és felhasználja őt arra, hogy demonstrálja vélt vagy valós erényeit, az nem segíti elő az ellentétek elsimulását és a konszenzust, az elfogadást, az állítólag kívánt célt: a toleranciát.”

      Miért nem segíti elő? Miért lehet ezt ilyen magabiztosan kijelenteni? És miért csak így lehetne CW megjelenését interpretálni? Miért csak ez a két eset lehetséges? A világ tényleg csak szélszőségesen intoleráns félből és magát kényszeresen felvilágosultnak és liberálisnak mutatni kívánó emberekből áll? Honnan származnak az ellentétek? Miért segítené jobban az ellentétek elsimulását (honnan is származnak ezek az ellentétek?), a konszenzust és az elfogadást, valamint a toleranciát az, ha CW leborotválná a szakállát, és úgy öltözne, hogy az megfeleljen a világ intoleráns felének is? Miközben lehet, ő is azért érzi magát jobban női ruhában, mert megnyugszik tőle, mint Mulder ügynök a Twin Peaks-ben.

      1. kardigán

        énis a 8. ponthoz, mert nagy a pofám újabban a drag queenekkel kapcsolatban: nem feltétlen. egy csomó csomó drag queen abszolút férfiként azonosítja magát, és a drag personája csak egy szerep, ugyanúgy, mint bármilyen fellépőé, és ez a szerep happens to be nő.
        CW amikor éppen CW és nem Thomas Neuwirth, akkor nőként beszél magáról, de ez nem feltétlen jelent valamit a saját nemi identitásáról.

  10. agitabori

    Csak sajnos vele elhitették, hogy valóban a produkciója miatt nyert, miközben azért szavazott rá mindenki, hogy dülleszthesse a mellkasát, hogy milyen toleráns és támogató. Igen, a többi dal is ugyanolyan szar volt, ő mégis a szakálla miatt nyerte meg, és ez bizony arculcsapása a traviknak, mert ilyenformán sajnos provokáció és aki nem tudja elfogadni őket, az ugyanúgy erre az eseményre fog hivatkozni (mint a felvonuláson a túlextrovált emberekre a melegeknél), ahelyett, hogy valóban látná bennük az értékes embert, ahogyan megérdemelnék.

    1. lucia Szerző

      én nem tudom, miért szavazott rá “mindenki”, meg hogy ő mit hisz erről, fogalmam sincs, hogy szakáll nékül nyert volna-e (amúgy meg aki tényleg toleráns és támogató, az felőlem akár düllesztheti is erre a mellkasát, a toleranciát nem tartom jellemhibának).

      Viszont az arculcsapást nem értem, szerinted ez volt a cél? a túlextrovertált emberek maradjanak otthon? csak a “szép” Down-szindrómásokat lehessen mutogatni? Mindenki, aki valamiben eltér az átlagtól, vagy valamilyen hátránnyal küszködik, minden másban nyújtson 100%-os tökéletességet, nehogy a “hozzá hasonlókat” miatta ítéljék el? és miért baj, ha a travikat CW-ből kiindulva ítélik meg? Mi rosszat tudunk róla (azon kívül, hogy indult az Eurovízión, de hát istenem)? És aki nem tudja elfogadni a travikat, annak tényleg egy darab szakállas nő fogja valamelyik irányba elbillenteni a véleményét? Aki egy emberből kiindulva ítél meg egy egészen nagy csoportot, annak tényleg annyira fontos a véleménye?

      1. IKL

        Ja. Egy dolgot elfelejtettem, pedig fontos.

        Ha azzal indulunk el, hogy a nemi hovatartozást kulturálisan kényszerítjük ki az egyénből, mert létezik egy szociális nyomás, hogy legyen egyértelműen férfi vagy nő és viselkedjen is úgy (szerintem valami ilyesmit akarsz mondani), akkor azt monjduk ki más szavakkal, hogy létezik a szociális nem. Hát igen, az létezik. Évezredek alatt alakult ki, nem biztos, hogy jó lenne, ha mostantól hirtelen nem lenne, szerintem egy tök egészséges dolog, hogy létezik szociális nem és nem reális elvárni, hogy a tolerancia jegyében mostantól hagyjuk figyelmen kívül ezt az elég fontos kulturális és szociális beidegződést.

        Nem tudom, mire reagálsz pontosan, éppen az a megjegyzésem lényege, hogy baj, hogy kiteszünk egy ilyen modellt a színpadra, aztán lehet kakaskodni a véleményekkel, mert ez nem értelmes párbeszédet indít el, hanem az értelmetlen hülyeséget fokozza.
        Nem kell mutogatni a Down szindrómásokat sem, ha meg ő akar szerepelni, akkor menjen a downos is és a szakállas nő is, kit érdekel, de ne arról szóljon az a verseny, ahová betette a lábát, hogy juj, szakállas nő vagy juj, downos és, hanem szarjuk le a nem releváns tulajdonságait és csak azzal foglalkozzunk vele, ha direkt valamiért azzal kell foglalkozni (mondjuk nincs lába és kell neki egy kerekesszék vagy szeretné, ha antiandrogén kezelésben részesülne).
        Ezt ki mondta, hogy nyújtson 100%-os tökéletességet? Ezt nem értem, hogy jön ide.
        Vagy ki szidta személy szerint CW-t? PR is max. annyit írt, hogy provokátor, akivel nem nagyon foglalkoztak és most megragadta az alkalmat, hogy mindenki rá figyeljen, de ez azért nem egy nagy szidalmazás, én meg főleg nem szidalmaztam. Nyilván nem CW-tel van bajom, őszintén szólva egyáltalán nem érdekel CW, nem tudok róla semmit, ha szembejönne az utcán direkt érdekes lenne, ellenben mindenkivel bajom van, aki asszisztált ahhoz, hogy csak és kizárólag róla és a szakálláról szóljon ez a nyomorult verseny.

        IKL

        1. lucia Szerző

          IKL: az első felével kapcsolatban: a szociális nem nem “évezredek alatt alakult ki”, hanem folyamatosan alakul, folyamatosan változik, egymással időben párhuzamosan is kultúránként más-más. Bizonyos elemek eltűnnek belőle, majd ismét megjelennek benne (érdekes példa: http://www.smithsonianmag.com/arts-culture/when-did-girls-start-wearing-pink-1370097/?c=y?no-ist&no-ist). Erről nagyon sok genderirodalom és önkifejezésről szóló irodalom is van.

          A második felével szerintem arra reagálsz, amit én aaga-ra reagáltam (a kommentszerkesztőben jobban látszik, hogy melyik téma mivel függ össze, az olvasói nézetben lehet, hogy összefolyik). Neked írtam külön egy hosszút, számok is vannak benne, meg minden.

          1. IKL

            Jó, nem kialakult, hanem alakul, erre nem figyeltem, de a lényeg, hogy létezik, mindig is létezett és nem biztos, hogy meg kell erőszakolni, az, ami szerinted most időszerű, az az egész populációnak lehet, hogy nem az és felesleges ezen rugózni. Nekem nagyon nehezen áttekinthető itt, hogy mi hova tartozik.

            1. lucia Szerző

              IKL: Egy csomó minden “mindig is létezett”, ami a társadalmi változásokkal és az okok megszűnésével szerencsére megszűnt vagy megszűnőben van (jobban élünk, mint 1000 éve). A szociális nemhez való igazodás valószínűleg azért volt fontos, mert szükség esetén, ha gyorsan kellett dönteni, így könnyebb volt eldönteni, hogy kit kell megölni, és kit kell teherbe ejteni. Ugyanakkor az, hogy egy adott társadalom hogyan definiálja a szociális nemet, koronként és földrajzi/kulturális területenként is aránylag gyorsan változik (erről egyébként nemrég olvastam egy tudományos elméletet, hogy azért is lehet, mert a genetikai diverzitás tudatalatti vonzereje miatt azt találjuk vonzónak a másik nemen belül, aki egy _kicsit_ különbözik a többitől, és amikor a többinek feltűnik ezeknek a trendszettereknek a sikere, akkor utánozni kezdik).

              A lényeg az, hogy mivel manapság erősen és egyre gyorsuló ütemben átalakulóban van a társadalom (a szexualitás kevésbé kötődik a gyermekvállaláshoz (eufemizmus), a technológiai fejlődéssel és a jólét növekedésével párhuzamosan egyre inkább az indivíduumra, mint önálló entitásra tevődik át a hangsúly az indivíduum, mint a társadalom fogaskereke helyett, de erről is rengeteg az irodalom), ugyanakkor az emberek java részében még mindig benne van a csoporthoz idomulásra irányuló hajlam, szerintem manapság már társadalmilag semmilyen hasznot nem hajt, viszont ártani árt azok basztatása, akik a kinézetükben nem akarnak alkalmazkodni. Ez valószínűleg azért szúrja a szemet, mert a külsőre vonatkozó protokoll áthágása tudat alatt azt sugallja, hogy más dolgokban sem fog alkalmazkodni az illető (mondjuk megöl álmomban), de azért vagyunk gondolkodó emberek, hogy túllépjünk ezeken az atavisztikus félelmeken.

              Most megnéztem, hozzászólások úgy vannak, hogy ha valaki válaszol valamire, a válasz az eredeti komment alá kerül kicsit behúzva, de lehet, hogy átállítom időrendre, és mostantól tagelni fogok inkább.

              1. IKL

                Ja, ezt csak most vettem észre, úgy beleéltem magam a nőkbe.

                Persze, ezek mind igazak, amiket írsz és nem is gondolom, hogy bárki itt ezzel nincs tisztában, bár én biztos nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni.

                Ugyanakkor nekem nem egyértelmű, hogy…
                … az amúgy is gyorsuló tempó ellenére még jobban hajtani kell az emberiséget a jövő felé, ha ez az útja, akkor a maga tempójában úgyis el fogja érni, viszont erőszakkal lenyomni a torkán azt, amit nem akar egyelőre bevenni a gyomra, az előbb vált ki averziót, mint elfogadást és talán még lassítja is a folyamatot. (Amit mondjuk nem hiszem, hogy gyorsítani kellene és azt se tudom, hogy tényleg ez lesz-e a jövő, nem vagyok jós.)
                … eljutottunk a fejlettség egy pontjára, örülök, hogy tanulhattam, dolgozhatok és szavazhatok, de elég bizonytalan vagyok afelől, hogy meddig kell elmennünk. Nem tudom, hogy tényleg boldog jövő lenne-e az, ahol mondjuk 18 éves korig semlegesnemű öltözőben öltözünk majd (most csak mondtam gyorsan valami hülye példát). Egyáltalán nem vagyok ebben biztos, szerintem kezdünk eljutni a “fejlettség” olyan szintjére, ahol már előbb-utóbb akadályozni fogjuk a saját boldogságunkat a nagy vívmányainkkal és szerintem észnél kell lenni, hogy meddig megyünk, mert visszafelé szerintem nehéz lehet csinálni ezeket.
                … a szabadság helyes értelmezésének részét képezi, hogy mindenkit szeretni kell. Szerintem el kell tudni fogadni azt is, ha már elfogadás, hogy van, aki nem szereti a melegeket és a transzneműeket. Nem kötelező őket szeretni. Ugyanígy nem kötelező szeretni egyik népcsoportot sem, de ebbe most nem megyek bele.

                Nekem a legtöbbször az a bajom az ilyen elfogadást erőltető kampányokkal, hogy ez vagy jön spontán a maga tempójában, vagy inkább csak idegesítő és ellentétes hatást vált ki. A másik bajom az szokott lenni, hogy az elfogadás mellett kampányolók képtelenek elfogadni azt, hogy lehet, hogy a társadalomnak ez nem kell. Vagy egyáltalán nem kell, vagy még nem kell, mert nem érett erre, nem akarja még. Nem tudom, hogy jogos-e a haladó szellemiség jegyében erkölcsileg a nemakarók fölé helyeznie magát bárkinek. Akkor jogos talán, ha a nemakaró emberek bántják mondjuk jelen esetben a melegeket, de akkor nem jogos, ha nem bántják, csak egyszerűen nem akarják nézni és nem akarnak vele foglalkozni.

  11. Greg

    Ez a nem tetszik, nem nézek oda attitűd kiválóan alkalmas a dolgok relativizálására és szőnyeg alá söprésére.
    Csak közben pélópörgető legények nyerik a reality show-kat, szakállas travik jelennek meg mint “Európa víziója” ( nem mintha ezt valaha komolyan kellett volna venni, de könyörgöm, ez a mainstream ) akivel még az osztrák elnök is lekezel és nem csak politikailag, de emberileg is vállalhatatlan alakulatok hoznak elképesztő százalékokat a választásokon és ezek határozzák meg és züllesztik még tovább a közéletet és a kultúrát. Magyarul számomra ez az általános és mély értékválságról szól, semmi másról.
    És az értelmiségnek a szakáll szúrja a szemét, nem a közeg, ami ezeket piedesztálra emeli és az a válasza, hogy nem kell odanézni, mindenki azt csinál, amit akar, különben sincsenek ilyen-olyan okok miatt már kollektív, csupán egyéni stratégiák, mindenki foglalkozzon kicsiben a maga dolgával, aztán majd valami lesz.
    Szerintem meg ezért tart itt ez az ország( bár a jelek szerint máshol sem állnak sokkal jobban ezen a fronton ).
    Merényi Daniból nem akar valaki nemzetközi hőst csinálni?Légyszi.Szakálla van neki is.

    1. lucia Szerző

      az esztétikai ízlés szubjektív dolog, ha valami nem tetszik, és a megváltoztatása az én hatáskörömbe esik, akkor megváltoztatom, ha nem az én hatásköröm, mert nem az én tulajdonomról van szó, akkor nem nézek oda (vagy esetleg, ha bármilyen szempontból fontosnak tartom, kinyilvánítom, hogy nem tetszik, mint azt a sárga színnel kapcsolatban tettem).

      amikor ilyen vagy olyan alakulatok győznek választásokon, az nem az esztétikáról szól, és abba van is egy szavazatnyi beleszólásom, csakúgy, mint az összes többi szavazónak, és vannak a tiltakozásom kifejezésére más eszközeim is (tüntetés, elköltözés, polgári engedetlenség, véleménynyilvánítás, stb).

      a közélet és a kultúra olyan dolog, amit mindnyájan együtt hozunk létre, mint emberiség. ha a többségnek tetszik valami, az lesz a mainstream, az lesz a kultúra. nekik az az érték, akkor is, ha nekem például nem. ha a szomszéd lány szakállat növeszt, nem fogom rákényszeríteni, hogy ne tegye, mint ahogy azt is elvárom, hogy engem se kényszerítsen arra senki, hogy megtegyem. mert igen, az adott demokratikus keretek között “mindenki azt csinál, amit akar”, és én ennek örülök, még ha a világ nem is igazodik mindenben az én ízlésemhez.

      Semmi nem akadályozza, hogy több azonos értékeket valló ember bármiféle kollektív stratégiát létrehozzon, szabad a pálya.

      Merényi Dani pedig nemzetközi hős a maga területén, szerencsére nem az Eurovízióban lett azzá.

  12. Tarhonyakártevő

    Nemtom, utoljára vagy 15 éve láttam ilyet (vagy az még valami KGST-változat volt?), szóval a smink reklámértéke sem elhanyagolható, ha most direkt a hiszti miatt előástam a produkciót :)

  13. Tarhonyakártevő

    Azért az vicces, hogy egy varietéműsorban valakin azt kéri számon, hogy ütközésig tolta a külsőségeket :)
    …Különben meg remekül működött, nem? Alig esik szó arról, hogy a dal maga mennyire vacak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s