“Azt a sorozatot muszáj nézned, van benne a főszereplő csaj, aki tökre hasonlít rád, mármint viselkedésben, meg van a főszereplő pasi, aki rám emlékeztet egynémely vonásában, ne röhögj, és valahogy tökre hatékonyan tudnak együttműködni, mármint a nyomozásban, de mégis látszik, hogy mindkettő fordíthatná sokkal hasznosabb dolgokra is az idejét”

– mondta nekem az L.*, aki ugyan az Extrast is mondta, amelynek nagy részét az arcomra tapasztott tenyérrel néztem végig az ujjaim közül, és nem azért, mert olyan félelmetes volt, hanem mert annyira kínos, de nem bírtam abbahagyni, meg aki a Breaking Badet is mondta, amelynek minden egyes epizódját a Poang fotelben nyüsszögve és a karfát szorongatva nézem végig, de nem bírom abbahagyni, és mégis elkezdtem ezt is.

Szóval, az első három epizód alapján ez tök jó, de persze egocentrikusan a női főszereplőre koncentráltam, aki általában savanyú pofát vág, piszkálódik a pasi főszereplővel, félvak tekintettel sétálgat látványosan a gondolataiba merülve, mindig mondogatja a pasijának, hogy most már tényleg mindjárt abbahagyja a munkát, és ott lesz, és bealszik a gyerek mellett a kanapén, úgyhogy kénytelen voltam belátni, hogy az L.-nek igaza volt.

– There’s lots of crap you’ve got to do. Like the cake, the flowers, the streamers… Crap you said you cared about.
– I do care. You know I care.

* Nem merem megtörni a mintázatot.**

** Oké, de más a macskájáról ír ennyit, az mennyivel jobb?***

*** Rendben, beismerem, ki akarom házasítani.