Azt hiszem, facebookon kerregtem valamikor januárban a banktechnika legújabb vívmányán, a kávéillatú hitelkártyán, ami miatt hajnalban felhívtak, én meg azt hittem, hogy álmodom. Most be kellett mennem a fiókba, mert volt ez a medvés-listás történet (megdöbbenéssel konstatáltam idén, hogy a mikrobiznisz számlacsomagomban már a saját számlák közötti utaláskor is 400 forintot vesznek le rólam, úgyhogy tajtékozva felhívtam őket, hogy nem-e lehetne-e egy ugyanilyen számlacsomagom, csak a magamba utaláskor díjmentes, amire azt felelték, hogy “de, lehet”. és, mint kiderült, a kifelé utalás is olcsóbb vele, viszont emiatt be kellett mennem aláírni, hogy a mikrobiznisz helyett ezentúl a mikrobiznisz PLUSZ-t akarom igénybe venni), és rákérdeztem várakozás közben, hogy és fogy-e a kávéillatú hitelkártya.

Az ügyintéző válaszát szó szerint idézném: “ööö, hát végül nem lett kávéillatú, mert a gyártónak ezt nem sikerült megoldania, de elnyerte az év legszebb hitelkártyája címet”.

Well played.