keep calm and keep painting

Most vagy a helyes csempészfiúkkal kezdődött, vagy az ajtósokkal, de igazából a burkolás volt előbb.

Szóval a helyes csempészfiúk nagyon lelkiismeretesen burkoltak, lábazatot is csináltak, meg minden, előtte kiszedték a kamrából a passzentos polcokat, amivel csak az volt a baj, hogy az egyik polc felülről is passzentos volt (a gázóra miatt), és mivel a lábazat alul szűkített két oldalról 1,5 – 1,5 centit a kamrán, immár nem fért vissza. Szóval ott álltam egy nagyon ronda, sehova nem illő, leharcolt, de kamrába eredetileg pontosan beférő polccal, amely számára immár nem volt hely. Úgy döntöttem, mint Scarlett O’Hara, hogy ezen valamikor máskor gondolkozom majd, és eltettem szem elől.

Az ajtósok meg január közepén végre tényleg berakták a bejárati ajtómat (tisztán emlékszem még, amikor október elején a hat hétre azt mondtam, hogy “akkor karácsonyra talán meg is lesz, haha” (pedig addigra jobban beleláthattam volna az építőipari szorzókba), mire kötelességszerűen azt válaszolták, hogy “haha”), és akkor ott álltunk a gyerekkel előtte, és mondogattuk, hogy szép, majd a gyerek egyszer csak megkérdezte, hogy “de tudod, hogy mitől lenne még szebb?”, majd kifejtette, hogy attól, ha világoszöld lenne, rózsaszín virágokkal, és az ő ajtaja legyen olyan. Én rábeszéltem, hogy legyen valami férfiasabb, mondjuk kék, piros virágokkal, de a probléma ettől még probléma maradt (kék alapon piros virágos ajtó sem kapható kereskedelmi forgalomban).

Ugrás a most péntekre, amikor is a tervezett mozi előtt bementem a barkácsáruházba, hogy veszek folyékony fát, alapozófestéket és zománcfestéket egyelőre valamelyik lenti ajtón gyakorláshoz (igen, megnéztem youtube-on), mert ugye van összesen hat beltéri ajtóm (plusz egy ajtókeretem), amelyeket cserélni drága lenne, annyiért már érdemes próbálkozni. És akkor szinte közvetlenül a bejáratnál ki volt téve egy flex játszani (fával, szögekkel, meg minden), és játék közben összeraktam a fejemben a képet, hogy kamrapolc alja, flex, ó, igen.

Valószínűleg ennek köszönhető a módosult tudatállapot, amelyben a tervezett fehér helyett végül borvörös és frízkék zománcfestéket vettem azzal, hogy majd lesz valahogy, de nekem ezek tetszenek, majd otthon még inkább módosult a tudatállapotom, és lassan már semmi nem tűnt túl meredek ötletnek (ha az embernek flexe van, úgy kezdi érezni, hogy rengeteg dolgot le kell vágnia más dolgokról). És így utólag visszaolvasva, többen próbáltak velem intellektuális témákról intellektuálisan csevegni, vagy megosztani velem életük kisebb-nagyobb bánatait és örömeit, amikre én olyanokkal válaszoltam, hogy “hö, ezt is levágtam”, meg kifejtettem, hogy elmúlt az egyetlen aggályom a posztapokalipszissel kapcsolatban (érzésem szerint, ha így megy tovább, még két év, és az osztrák határ után ki lesz írva, hogy WASTELAND, és ilyen állatbőrbe öltözött férfiak ülnek majd gumiabroncsokon, nyakukban fogaskeréklánccal, szúrós tekintettel), mégpedig az, hogy képtelen lennék egy kecske torkát elmetszeni. Késsel valószínűleg képtelen is lennék, de egy megfelelően rögzített kecskéét flexszel simán (és mivel van benzines aggregátorom, és elég hosszú hosszabbítóm, aránylag nagy sugarú területen lennék képes rögzített kecskét / freerange zombit flexelni).

Szerencsére voltak, akik leereszkedtek a szintemre, és konstruktívan szóltak hozzám, pl azt, hogy van-e védőszemüvegem (igen, válaszoltam, hegesztős, tisztára flashdance light vagyok), meg hogy nagyon figyeljek, hogy a kamrapolc aljáról precíziósan vágjam le azt az öt centit, mert egy kamrapolcnál nem hátrány, ha nem billeg, különösen, ha alulról csak a csempelábazat tartja (ezt az ún. mérőszalag és ácsceruza nevű precíziós eszközök segítségével oldottam meg).

Aztán jött az a rész, hogy már lábavágtam, lecsiszoltam, és alapozófestettem a kamrapolcot, és ekkor jött a dilemma, hogy most borvörös vagy frízkék legyen. Először a borvörösre tippeltem, hogy azt fogom választani, de utána elkezdtem távlatokban gondolkodni. A kamrapolcok mögött ugyanis ott van távlatilag a kamra fala is, és amikor fellapoztam a Dulux-katalógust, hogy vajon milyen fal illik a borvörös polcokhoz, rá kellett ébrednem, hogy rám nem jellemző módon nem szeretném, ha a kamrám olyan benyomást keltene a véletlen betévedőben, mint egy középkategóriás bordély, a frízkékhez viszont tökre illik a derengő hajnal fantázianevű festék (ilyen nagyon halvány, hideg kékesfehér).

Az eredmény eggyel lejjebb látható, és sajnos kezdek attól tartani, hogy a lenti 4 db ajtó mindegyike más színű lesz, továbbá minden érintettől elnézést a hétvégéért.

Advertisements

11 thoughts on “keep calm and keep painting

  1. F99

    Már a könyvvágásnál éreztem, hogy valami nem stimmel, flexszel papírt, fát nagyon ótvar dolog vágni. De most eljött a megvilágosodás, hogy alighanem nem flexet vettél (=klasszikus sarokcsiszoló, amibe kizárólag tárcsákat lehet tenni, mert forog), hanem multifunkciós gépet, ami tkp. rezeg.

  2. p3d3str1an

    jajaja, az a cserélhetőfejű hogyhíjják? Úgy értem. Csak nehéz volt egy sima sarokcsiszolóval zombihentelést elképzelni :)
    (egyébként maximális riszpekt a barkácsolásért, én csak a feleségem _határozott_ utasításai miatt szoktam ilyesmire rászánni magam)

  3. lucia

    p3d3str1an: sarokcsiszoló és multivágó egyben (különböző betétekkel, csempekiszedést is tud pl). körfűrészem is van valahol, de az nagy és állványos, nem sikerült volna a polc lábát azzal elvágnom (így is alig bírtam kivonszolni).

  4. lucia

    joozsef: nem rohadt volna meg, de kifejezetten ronda volt (foltos, a levetett függönyök rojtjai helyén más színű), kifejezetten utáltam, így meg jó lesz (nekem) ránézni, meg tisztítani is könnyebb. amúgy nem kaját tartok a kamrában, elég nagy a konyha, hanem változatos barkácsgépeket és ritkán használt konyhai eszközöket (fondue-készlet, csokitemperáló, ilyesmi).
    :)

  5. p3d3str1an

    legmesszebb álljon tőlem a kötekedés árnyéka, de az biztos flex (aka sarokcsiszoló)? Nemesetleg egy körfűrész, vagytalán lánc (aka stihl)?
    (a színek tetszenek btw)

  6. joozsef

    Sokáig gondolkodtam, milyen szellemességekbe burkoltan mondjam meg, hogy erre a polcra kár volt a festék.
    Tudom, tudom, állványzatból maradt, tök jól össze van szögezve stb.
    Tudom, tudom, hogy a nagypolgári, 180 nm-es lakásban, amelyben gyerekkoromat töltöttem, a 6 nm-es spájzban pont ilyen polcok szélére szögezte a nagyanyám a levetett függönyök rojtjait — hogy ne látsszanak a polcok.

    Ez meg a mondandóm másik fele: a kamrapolc archetipikusan tele van, tehát mindegy h milyen színű.

    Ha viszont a kamrád klímája olyan, hogy festés nélkül elkorhad benne a polc — akkor ott a kaja is megrohad.

    Ettől még a boschflex kiráj.

  7. Thor

    Átérzem, bár én hasonló lelkiállapotba annó a sövénnyírótól kerültem és ilyen Hö-jellegűeket akkor mondtam, amikor rájöttem, hogy az aljnövényzetet is viszi. Csak a szemüvegem volt műtős.
    Jó ez a derengő hajnal, már csak arra ügyelj, hogy a befőtteken ne legyen túl rövid a szoknya.

  8. Faolchú Aonarach

    (“ennyirenagyon”: nos, egészen nagyon.)

    Szóval a “ha világoszöld lenne, rózsaszín virágokkal” passzusról jut eszembe: az megvan, amikor Belmondo a Riói kalandban rózsaszín autót rendelt zöld csillagokkal?
    Gyanús a hasonlatosság. :-)

  9. Tarhonyakártevő

    A kedvenc (elektron) (elektrom) bigyókaboltodban kell, hogy áruljanak valahol USB-s flexet. Bár, ha az áldozatba belegondolunk, akkor az egérfogóval (rögzítés) egybeszerkesztett USB-s guillotine már talán tényleg praktikusabb.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s