[a szerző megjegyzése: ez a poszt még szerdán született, csak azóta nem volt időm befejezni]

Tegnap reggel a Lam azzal keltett*, hogy ő jobb pasi, mint Ryan Gosling, mert mikor ébresztett engem Ryan Gosling kávéval. Beismertem, hogy soha, majd logikátlanul (és némiképp hálátlanul, de hát kora hajnal volt) hozzátettem, hogy Ryan Gosling hagyna engem aludni. Ezután tűnődni kezdtünk, mit is csinálhat RG vajon reggel egy nővel, majd egyszerre rávágtuk, hogy hát persze, nézne. Nézéssel nem is lehet felébreszteni senkit, vonta le a következtetést a kávés pasi, mire én bölcsen hozzátettem, hogy azért előbb-utóbb minden nő felébred. Ha nézik? – kérdezte Lam, de tisztáztam, hogy akkor is, ha nem. Ebből a párbeszédből finomodott ki később a Ryan Gosling egy napja c. művészfilm forgatókönyve Ryan Gosling két, majd Ryan Gosling másfél napjává (romantikus pszichothriller).

A nézést előző este figyeltük meg, amikor a határozott rábeszélőképességem hatására a Drive c. oktatóvideót néztük (nyomatékosan meg lettem kérve, hogy tegyem hozzá, hogy megittunk közben egy üveg vodkát, az elveszi az élét a dolognak), a szünetekben pedig azt elemeztük, melyikünk mit tenne az apokalipszis után, nekem például van benzines aggregátorom, úgyhogy tudnám használni a számítógépet, magyaráztam, majd eszembe jutott, hogy de hát az internet nélkül nem sokat ér. Dehogynem, biztatott Lam, nyilvántarthatnád a készleteidet Excelben, meg vezethetnénk a naplónkat Wordben. Aztán kidolgoztuk, hogy az elszigetelt sejtek valószínűleg mindenféle programokat írnának a zombik vándorlási algoritmusára ahelyett, hogy egyszerűen csak figyelnének, mikor bukkannak fel.

A reggel egyébként azzal folytatódott, hogy Lam felszólított, hogy segítsek a jobbiknak, és számoljam össze az általam ismert zsidókat (Szegedi Csanád az egy, feleltem félálomban, a többiben nem vagyok biztos), illetve továbbította az információt, hogy Müller Péter az origón tájékoztatta a népességet arról, hogy a népesség hol rontja el a párkapcsolatait. A kivonatolt tájékoztató azzal a konklúzióval zárult, hogy “lehet, hogy nem is csinált rosszul semmit, csak a másik nem szerette önt eléggé”, ami, mint megegyeztünk, az élet minden területén alkalmazható örök, felszabadító igazság, vö. “nem rossz étel a hal, csak nem szeretem eléggé”, “nem olyan rossz ez a szakdolgozat, csak nem szeretlek eléggé”, stb, majd azért végül bementem dolgozni, pedig eléggé nem szerettem volna.

* Nem, nem járunk, vagy ilyesmi, csak technikai okokból néha a kanapéján alszom.