engem egyszer nagyon meg fognak verni (vagy én valakit, állítólag)

Az úgy kezdődött, hogy tegnap este ülök itthon békében, nyugalomban, amikor egyszer csak csöngetnek, méghozzá a szomszéd.

(Rövid ismertető a szóban forgó szomszédságról: kétlakásos családi ház három generációval, a nagyszülőké, akik tök aranyosak, kölcsönösen kértünk már egymástól ezt-azt, nekik van egy lányuk három gyerekkel három apától, meg a fiuk, aki a feleségével és a fiaival most költözött vissza hozzájuk anyagi okok miatt, és első találkozásunk alkalmával elmondta, hogy ő akkora nagy ember, hogy a Balatonon (!!!) nyaralt és a pincér bevitte neki a sört a vízbe)

Szóval becsöngetett, azzal kezdte, hogy na figyelj, pici lány, majd azzal folytatta, hogy álljak már be a kertembe, mert nagyon nehéz kiállnia az autójával, amikor az én kocsim miatt nem látja be az utat (én a kapujuktól olyan hét méterre parkoltam éppen, a saját házam előtt). Mondtam, hogy oké, erre hozzátette, jelentőségteljes pillantással, hogy ez nem kérés volt. Ekkor már éppen ültem be a kocsiba, de ez azért szöget ütött a fejembe, úgyhogy utána átbandukoltam csőre töltött (felvételre állított) telefonnal, és egyrészt mondtam, hogy ha nem emlékszik a keresztnevemre, akkor szólíthat nyugodtan kisasszonynak, de pici lánynak nem (you can call her a slave, you can call her a slut, just remember to call her miss), másrészt megkérdeztem, hogy értette aztat, hogy ez nem kérés volt.

Erre jött egy tiráda, hogy hát ha nem állok el, akkor szól a cigányoknak, és azok szétszedik az autómat, vagy elintézi ő maga, és én nem fogom fel, hogy mi nem vagyunk egy súlycsoport, majd kijött a két fia (kopasz, tetovált, vállas legények, egyébként nagyon udvariasan, csókolommal köszönnek mindig), mire mutogatni kezdett rájuk, hogy nézzem csak meg, ő ilyen emberekkel van körülvéve, és majd meglátom. Erre az emberek, akik körülvették, megfogták a karját, és bevitték a házba, közben elnézést kértek tőlem és jó éjszakát kívántak.

Én eljuttattam a hangfelvételt a megfelelő helyekre, meg rendőrségi bejelentést tettem, aztán másnap átbattyogtam, és derűs mosollyal megkérdeztem, hogy kialudta-e magát, és hogy is volt ez a tegnapi beszélgetés. Erre azzal kezdte, hogy “hát kurvára idegesít mindig, amikor odaállsz a kocsiddal…”, mire sajnálatos módon eldurrant az agyam, és innentől előadtam egy egészen magával ragadó szónoklatot arról, hogy nem őriztünk együtt disznót, úgyhogy legyen szíves nem ilyen hangnemben beszélni velem, továbbá valóban nem vagyunk egy súlycsoport, mert én képes vagyok eltartani magam, nem a szüleimmel élek negyvenkét évesen, nem védtelennek hitt nőkkel fenyegetőzöm a kisebbségi komplexusaim kiélése végett, és képes vagyok kiállni a kapun akkor is, ha hét méterrel odébb parkol egy autó, majd tájékoztattam, hogy amit tegnap este előadott, az bűnszövetkezetben elkövetett vagyon és személy elleni erőszakos bűncselekménnyel való fenyegetés, aminek komoly következményei lehetnek, és azzal fejeztem be, hogy ahogy így megnézem magamnak, a fizikai állapotát tekintve akkor sem biztos, hogy ő nyerne, ha közelharcra kerülne a sor (ez mondjuk necces volt, mert én vagyok 45 kiló, ő lehet olyan 70, de mondom, hogy eldurrant az agyam).

Ekkor nagy meglepetésemre behúzta fülét-farkát (pedig tényleg idegesítő lehettem, de biztos nagy hatást gyakorolt rá a határozott, higgadt hozzáállásom a látható elmebajom), és azt felelte, hogy hát izé, biztos láttam rajta, hogy sokat ivott, és elnézést, és nem tudta, hogy ilyen érzékenyen pontom, hogy hogyan szólítanak, de figyelni fog, én meg mondtam, hogy a jószomszédi viszony jegyében nyugodtan kérjen meg bármikor bármire, de fenyegetőzés nélkül, mert ilyet nem akarok még egyszer hallani.

Snitt.

Pár óra múlva átjött az anyukája egy adag sütivel és egy bocsánatkéréssel, én meg mondtam, hogy velük természetesen semmi bajom.

Snitt.

Pár óra múlva kapok egy sms-t az egy faluval odébb lakó ismerőstől, hogy tényleg leütöttem-e a szomszédot.

Mint kiderült, valami másról beszélgettek a szomszéddal, aki megjegyezte neki, hogy és a luciának nehogy beszólj, mert leüt, bazmeg, majd azt az elméletét is kifejtette, hogy valószínűleg maffiózó körökkel állok kapcsolatban, mert este járnak hozzám férfiak, és nem szexelni (még mindig nincs függönyöm). A fent említett férfiak egyébként nagyrészt az L.-ből, a mr.a-ból és a rendszergazdából állnak.

Szóval megkérném leendő látogatóimat, hogy a reputációm fenntartása végett legyenek szívesek gyanúsan viselkedni.

Reklámok

25 thoughts on “engem egyszer nagyon meg fognak verni (vagy én valakit, állítólag)

  1. eleod kinga

    LUCIA, istenien szorakoztam ezen a kis gyongyszemen, miutan hosszu es kalandos eletem soran szamtalanszor alltam ki a sajat, vagy mas jogaiert, ha valamit igazsagtalannak ereztem! csak igy tovabb, picilany!!! :)

  2. csutak

    Gasztoblogokat olvasgatva figyeltem fel a “nesztelencsiga” névre, és jól tettem!
    Beleolvastam a blogba -ezt olvastam elsőként- és istenien szórakoztam!
    Vihogva fogok aludni! :)))))Köszönöm!

  3. Turchi

    Csőre töltött telefon :-)))
    Egészen addig röhögtem ezen az íráson, amíg eszembe nem jutott a régi szamurájkardos szomszédom. Szerencsére már elköltözött, és én sem ott lakom. Teljesen jó módszert alkalmaztál. A támadás mindig a legjobb védekezés. Különösen akkor, ha látható súlycsoport különbség van, mert akkor azt hiszi, valakik állnak mögötted, azért vagy ilyen merész. Mi lett a hangfelvétellel?

  4. lucia

    zsoltu: mindenesetre gyakorolom egy kicsit a rántott sajtot. a kenyérdarab jó fehérlisztből, vagy teljes kiőrlésűből kell? :)

  5. zsoltu

    Nagydarab (110+) vagyok, most épp méretes szakállal és van hajam is, de tavasztól őszig ez opcionálisan rendelhető a) kopasz, b) kiszőkített, c) taxi driveres de niros kivitelben is. Szeretem a rántott sajtot, azt itthon senki se csinál nekem. Megnéztem a Sopranos teljes sorozatát, tudok úgy beszélni mint Brando, ha van két kenyérdarabod. Ja, és nálunk ez lókupeccel és vajdával nehezített pálya, akik mellesleg rém rendesek, ellenben a fiatalabb nemzedékkel, de ez külön sztori, legyen elég, hogy vérdíj van a fejemre kitűzve az utcában, és ezt a sarki Nem Gond nevű közértben is tudják. Menjek?

  6. Csiperke

    Na, most hivatalosan is kinevezem novembert a BALFASZ SZOMSZÉDOK HÓNAPJA-vá. Ma délelőtt a következő iratot szerkesztettem ki a társasházunk faliújságára: “Kérem a névtelen levél íróját, hogy csengessen be és beszéljük meg a problémáját. Köszönöm! Nevem, 2. emelet 9.” És egy ismerősöm is mesélt szép szomszédos sztorit.

  7. N.

    Ez most megint olyan post lett, mint amilyeneket régen írtál! :) Ha rossz kedvem van, és eszembe jut a blogod, akkor olvasgatok kicsit a régebbi írások közül, és általában gyorsan jobb kedvem is lesz… :)

  8. lucia

    Ági: hát egyrészt elég nyilvánvaló volt, hogy hangember (gyakran szokott lódítani, és a családja jobban fél az egyébként nem előforduló cigányoktól, mint én), másrészt mindig van nálam paprikaspré, harmadrészt annyira felbaszta az agyam, hogy nem igazán érdekeltek a következmények :)

  9. Csiperke

    Kész vagyok. Hangosan röhögtem, Nagyon hangosan. Én is képes voltam ilyesmikre régen, de olyan szinten torkomban dobogott a szívem és tolult a vér, hogy mire a mondandóm végére jutottam általában agyvérzést kaptam. Úgyhogy leszoktam, csak magamban monologizálok, bár a múltkor az ingatlanos csajtól megkérdeztem hangosan, nagyon hangosan (!) hogy mégis kicsoda ő, hogy így beszél velem. Na.
    Respect tőlem is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s