Áááááá.
A jó hír az, hogy valószínűleg megoldódik a hivatalos lakhatásom, még ha nem is úgy és nem is akkor és nem is annyira, mint kell. A XII. ker. okmányirodájáról egyébként annyit, hogy aki (még) nem kerületi lakos, az csak időpontra mehet, legalább két hetes várakozási idővel.
Viszont megint szembesültem a való élettel. Én általában nem gondolkozom túl sokat az emberiség többi (általam személyesen nem ismert) részén, de amikor igen, akkor nagyjából az a homályos, körvonalazatlan véleményem, hogy alapvetően mindenki jó fej valahol biztosan, és ha rendesen megértően és tisztelettel viseltetik irántuk az ember, akkor csak jót lehet tőlük várni. Ez valószínűleg azért van így, mert Schaffer Erzsébetet olvasok nem járok emberek közé azokat leszámítva, akiket én választottam, a többiekkel kapcsolatban meg a kommentelőimből indulok ki. Ennek ellenére már abból gyanakodhattam volna, hogy egyesek konstans harminchéttel mennek az utakon minden körülmények között (piros lámpán keresztül is), ügyelve arra, hogy párhuzamos közlekedés esetén felzárkózzanak egy másik harminchetes mellé, hogy még csak megelőzni se lehessen őket, de azt hittem, azok mind tanulóvezetők vagy nők. Viszont most a beíratás kapcsán találkoztam más anyukákkal is, és ez konkrétan sokkolt.
Volt például az az anyuka, aki halálnyugodtan beszélgetett a többiekkel, miközben a két gyereke engem és a többieket dobált a medencéből apró, műanyag labdákkal. Amikor rájuk szóltam (mosolyogva), hogy ne dobáljanak, mert az nem jó, és rakjuk szépen vissza a labdákat, nehogy a többi gyerek elessen benne (oké, OCD-s vagyok, de akkor is), akkor üres tekintettel, elnyílt szájjal néztek egy darabig (ilyen egy méter körüliek voltak, nem félévesek), majd tovább dobáltak. Anyuka zavartalanul beszélgetett tőlünk egy méterre.
Aztán volt a másik anyuka, aki a közös egyedóránk alatt elcsacsogta, hogy milyen ügyes, mert sikerült a gyerekét pénzért vásárolt munkáltatóival bölcsibe adnia, illetve takarítónő is jár hozzájuk hetente kétszer, mert ő nem bír azzal a nagy házzal, de neki sem olyan jó azért, elégedetlen a férjével, mert nem utazgatnak eleget.
Aztán bejött az az apuka, aki elkapott egy óvónőt, hogy ő meg akarja nézni az intézményt, a csoportszobákat, hálótermet, meg minden, mire az óvónő azt mondta neki, hogy most nem lehet, mert alszanak a gyerekek, a nagyoknál meg foglalkozás van, márciusban volt nyílt nap, és erre az apuka felháborodott, hogy de hát így hogyan döntse el, hogy kell-e neki ez az óvoda, majd kifelé menet még morgott egy sort, hogy hát ide se adná a gyerekét. Én egyébként még a hét elején az óvónőktől féltem nagyon, hgy esetleg bunkók lesznek, de megdöbbentő módon minden óvódavezető, óvónő és dadus nagyon kedves volt velem és az összes többi szülővel is, amiért minimum aranybuddha fokozatot érdemelnének ezek után.
(Azon viszont teljesen meglepődtem, amikor az egyik óvónő merő jóindulatból felvetette, hogy ha vállalkozó vagyok, akkor biztosan el tudom intézni, hogy ne legyen elég hivatalos jövedelmem, és kérjek majd az önkormányzattól étkezési hozzájárulást. Szóval ezek miatt kell nekem nagyjából havi 2+ hétben az államnak dolgoznom).
A lelkesedésemet eddigre egy kicsit letörte, hogy ha felveszik a gyereket, akkor nekem ezekkel az emberekkel kell egy szülőire járnom majd, de azért bevetettem mindent, szívszaggatóan előadtam a tényállást (egyedülálló anyuka, apuka nem fizet gyerektartást, dolgozom, nem kötözködöm a cukros teán), viszont az utolsó helyre annyira elfáradtam, hogy mire ki kellett töltenem a jelentkezési lapot az óvodavezető előtt, fogalmam sem volt, mi ennek az óvodának a neve (belülről mind egyforma), amit pedig fel kell írni a lap tetejére, és miután elég hosszan bizonygattam, mennyire szeretném, ha pont ide járna a gyerek (egyébként tényleg örülnék), kicsit ciki lett volna megkérdezni. Viszont a vezetőnő barátságosan figyelt mindeközben, úgyhogy gyorsan kérdeztem még öt-hat dolgot, hogy ne kelljen még írni, közben ott zakatolt a fejemben, hogy Zsiráf óvoda? Nyuszi? PITYPANG? Melyik részén vagyok a kerületnek egyáltalán?!?!?, de aztán hálistennek még időben eszembe jutott.
Szóval most az van, hogy lesz, ami lesz, ha nem veszik fel, még fellebezhetünk, és egyébként köszönöm a blogolvasóktól a rengeteg segítőkészséget, tényleg nagyon jólesett.
settenkedve lopakodó 
Kicsit én is rákattantam erre a témára. Ugye a gyerektartás behajtása nem feltétlenül kell rámenjen az apa-fia kapcsolatra, Lucia gondolom, nem tervezi, hogy “abüdösapádnemfizetnincstúrórudi” és hasonló elszólásokat tegyen, szintén nem feltételezem, hogy nem engedi a személyes találkákat a gy.a-val, de azért a négyszemközti nyomásgyakorlás, hogyaszongya “figyu, beszéltem egy ügyvéddel a témában, az van, hogy fizess”, stb. simán bele kellene férnie. Más kérdés, hogy lehet, hogy van ellenoldali fenyegetettség, mert ugye gy.a. is elviszi a gyereket, meg a nagyi is, Lucia közben ügyet intéz, társadalmi életet él és dolgozik, hogy legyen betevő hóvégén is, és mondjuk lehet, hogy ez azért hiányozhatna is adott esetben.
Kívülről azért nagyon könnyű okosnak lenni ám.
KedvelésKedvelés
A gyerektartás-díj per egy igen hosszú és idegtépő folyamat.
Most csak a saját példámat tudom mondani, mert majdnem két éve tart egy per ebben az ügyben.
Nem igazán jellemző, hogy bárki is elismerné a munkát, a törődést a szeretetet, vagy bármit amit a gyerekkel kapcsolatban teszek.
Minden forintot, amit kiadok számlákkal kell bizonyítanom, hogy tényleg a gyerekre költöm (étel, közüzemi számlák, ruha, fejlesztés, gyógytorna) és nem magamra. Ezeknek a kiadásoknak fele-fele alapon kell megoszlani, és az úgynevezett természetbeni gondoskodás nem számít. Akkor sem, ha a másik fél egyáltalán nem foglalkozik a gyerekével.
Én évekig tűrtem, hogy kevesebbet fizessen, de ex utólag még a bíró előtt is megmagyarázta, hogy miért fizetett kevesebbet. És nincs retorzió. Ha lett volna mitől félnie, biztos nem merte volna megcsinálni, ahogy szerintem más sem merné.
KedvelésKedvelés
nem stalker attila:
Hogy Te milyen tökéletesen megfogalmaztad az anyák látszólagos megalázkodó, tűrő viselkedését! De tényleg! Idézem, rögtön általánosítva: ” mivel a gyerek a kis szeme fénye, neki akarja a legkevesebb rosszat, helyette tűr ő”
Telitalálat.
Kár, hogy ezt sok férfi nem látja. Vagy ha észreveszi (ritkaság), akkor kihasználja. – Nem általánosítottam, a férfiak fele azért nem ilyen.
KedvelésKedvelés
nem stalker attila: Pont ezt akartam mondani én is. Persze, fel vagyunk háborodva, meg lehet perelni meg minden, de gondoljunk már bele, hányszor tűrünk dolgokat, amikor pedig jogosan lehetne keménykedni. Én megértem Luciát, én is ezt tenném. Valszeg egy nap nálam is elszakadna a cérna (meg nála is el fog), de amíg (1) a gy.a. legalább szabadidejében elvégzi apai tevékenységeit (2) és a 12 órás munka fizet annyit, hogy van cipellőrevaló, addig az ember lánya igenis tűr és balhézik, de halogatja a pert/verőembert/egyéb módszereket.
KedvelésKedvelés
Kulturált blog, kulturált olvasók. Ezért szeretek ide járni.
:D
KedvelésKedvelés
ugyanezért persze jár nekem is egy pofon, mert Lucia nyilván meg tudja védeni magát, pont rám nincs itt szükség.
Köszönöm, leülök magamtól.
KedvelésKedvelés
fiúk lányok, értem én az aggódást, de nem gondoljátok, hogy Lucia ezeket a dolgokat mind-mind végiggondolta? Ha végigolvassátok a blogját (márpedig végigolvassátok, azért vagytok itt), abból azért kb. kitűnik, hogy milyen csaj. Nem hiszem, hogy hiányt szenvedne érdekérvényesítő képességekben, egyszerűen csak mások a prioritásai.
Arról pedig, hogy nem ő tehetne róla, ha az apa-gyermek kapcsolat csorbát szenved… dehogynem, és mivel Kilián a kis szeme fénye, neki akarja a legkevesebb rosszat, helyette tűr ő. Pont mint anyámék, akik nekem megvették a banánt, ők meg ették a kenyérhéjat.
Ezért szvsz tisztelet jár, nem korholás.
KedvelésKedvelés
Nem bírom tovább…
A gy. a. egyetlen okból nem fizet: mert tudja, hogy megteheti. Ismer téged, hogy te milyen rendes lány vagy, és nem fogsz a bíróságra rohanni, és azért Muci sem fog éhezni, ha ő egy évig nem fizet gyerektartást, vagy, optimistább felfogásban – halogatja, hisz az új motor fontosabb. Tudja, hisz látta, hogy miután szakítottatok, mert ő két nővel is csalt, te még egy hónapig megtűrted a lakásban, mert szegény nem tudott olyan hamar albérletet szerezni. (Hol vannak ilyenkor a nők, akiket dugott? És a híres haverok?) Csak emlékeztető: ez volt az az idő, mikor “csak a gyerek miatt” volt veled.
És te meg vagy hatva, hogy milyen rendes apa, hisz rendszeresen találkozik a gyerekével (nem ez volna az apai törődés minimuma?), és nem pereskedsz, inkább gürizel napi 12 órát. El fog menni ez a fiú egy szülői értekezletre? Fogja vinni orvoshoz? A kellemetlen dolgok úgyis mind rád maradnak, még ha fizet is.
Persze az ő viselkedésén nem tudsz változtatni, de a magadén igen. Szerintem az egészséges lélekhez egy kis önérdek-érvényesítés is hozzátartozik. Nem vagy bunkó, ha most bepereled, és hidd el, nem terajtad múlik, ha az apa-gyerek kapcsolat csorbát szenved…
KedvelésKedvelés
a gy.a. ezek szerint arra tanítja a gyermekét: csinálhatsz bármit fiam, de felelősséget ne vállalj érte! szép.
KedvelésKedvelés
Bár, ha gy.a. olvassa a blogod, akár most is bátran szégyellhetné magát…
KedvelésKedvelés
Szerintem annak be kellene nyomni a vészcsengőt, ha valaki úgy érzi, hogy mindenki hülye csak ő nem (a kommentelők között is van jó pár ilyen). Próbáltátok már bármikor elképzelni, hogy a többi szülő szemében ti melyik típusba tartoztok? Tanulságos gondolatkísérlet lehet…
KedvelésKedvelés
interpreter: :) az nem lenne elegáns, de gondolatnak vicces :)
KedvelésKedvelés
interpreter: engem is bosszant, hogy azért kell hülyére dolgoznom magam, hogy a gy.a. részben ebből élhesse világát, másrészt viszont pont ezért nem éleztem ki nagyon eddig a helyzetet (a megtárgyalásra való próbálkozásokat leszámítva), mert a gyerekkel jól kijönnek, rendszeresen vannak együtt, és így a gyerek nem azt látja vagy fogja látni, hogy ő nem volt elég jó az apjának (a gyerektartás nem fizetése nem ellene szól, hanem az én kihasználásomról), hanem azt, hogy “apám felelőtlen és önző, de engem szeret, tehát velem nincs semmi baj”.
KedvelésKedvelés
Bocs, csak most latom a gyerektartas nem fizetest mar kitargyaltatok, s nincs mit hozzatenni.
A megszegyenites jo otlet. Majd kezd el sportszeruen elejteni a tenyt az interjuid alatt is. Tudom konyvrol kerdeznek, de akkor is. Hatha egyszer eszebe jutsz vmi ujsagironak aki nem fizetos apakrol ir vmi cikket.
KedvelésKedvelés
Tanulsagos tortenet, viszont az egeszbol nekem egy mondat villog voroslampasan, hogy a gyerek apja nem fizet.
Egyszeruen ertetlenul allok ilyen szintu onzes es felelotlenseg szintjen. Hogyan gondolja, hogy fair hogy neked kell eloteremtened a gyerek pelenkajara, ruhajara, etetesere valot.? Hogyan tudnak az ilyen ferfiak tukorbe nezni? Remelem Dani nem lesz az a gyerek aki felno, s majd remegni fog az apja szereteteert, hogy vegye mar eszre.
KedvelésKedvelés
Vagyis ha a gyerekek már képesek közösségben (oviban, játszótéren) viselkedni, a szülők is megtanulnak. :-p
Remélem, lesz türelmed kivárni! :)
KedvelésKedvelés
Remélem, összejön az az ovi nektek, amit kinéztetek. :)
A többi szülőről meg: mint minden más társas érintkezésnél, ha az ember nem azt nézi, mitől rosszabb a másik, akkor egészen jól meg lehet találni a közös hangot (legalább egy-két témában) a többi szülővel, én legalábbis erre vezetem vissza, hogy a rendkívül sokszínű játszótéri közösségben igazából mindenkivel kijövünk, főleg, hogy az ovitól megszelídült az a kisfiú is, aki korábban át akart hajtani biciklivel a lányomon… :) Mondjuk a mi játszóterünkön mi szívbaj nélkül rászólunk a többi gyerekre is, ha rosszalkodnak és anyuka esetleg nem veszi észre, mert épp végre öt percet beszélgethet a barátnőjével, és még nem volt ebből sértődés.
KedvelésKedvelés
Lucia, nem ismerem a köztetek fennálló jogi viszonyt, de biztosan vannak az apának bizononyos, jog által elôírt kötelezettségei (gyerektartás). Bár gondolom, nem fogsz ügyvédhez meg bíróságra rohanni, mert az idô és pénz és para.
Alapjában én görény vagyok, így hiszek a megszégyenítés erejében is. Elôbb mint a jogi útban. Most nem azt mondom, hogy molinózd fel a melóhelyének / kedvenc kocsmájának / stb. környékét, hogy a gy.a. nem fizet gyerektartást, és így gáz lesz a haverok elôtt is, de valami hasonló biztosan hatásos lenne. A verés is, csak tudja, hogy miért kapja.
Mióta olvastam a bejegyzésed, próbáltam dolgozni, de piszkálta a csôrömet ez a sztori. Most már a munka is jobban megy talán…
KedvelésKedvelés
Igen, ezek a gyerektartás dolgok elég nehéz történetek. Én például azért nem kapok két éve, mert idézem “már túl sokat keresel” :-) Valóban igaz, hogy nem vagyok rászorulva (szerencsére), de kicsit aggódom, hogy mi lesz, ha esetleg nem így lesz. Én azért nem kekeckedem, mert a gyerekkel boldogan elvannak illetve közös cégünk van és a gy.a. az ügyvezető, amivel hááát… visszaélt rendesen. (Jó, alkalomadtán ha nagyon erősködöm, akkor néha belead az ovis ebédbe vagy a gyerek külön foglalkozásaiba).
Én sajnos (és szerencsére) öreg koromra nem bírom az idióta szülőket és főleg nem a hülye gyerekeket, szóval, ha valahol rám akaszkodik egy ilyen, akkor távozásra szólítom fel és nem érdekel, hogy mit gondolnak.
KedvelésKedvelés
Nekem vannak ötleteim gy.a-val kapcsolatban, de sajnos mindegyik büntetendő. Amúgy a verésre szavazok.
KedvelésKedvelés
Gyerektartast nem fizetni buncselekmeny. Szolj, ha a sarkanykommandos resz jon.:)
KedvelésKedvelés
:) ismerős élmények…
Majd megismered az über-anyukákat, bunkó-szülőket (baltaarcú anyu és apu), tüncimünci anyukát (terepjáróval ofkorsz), semmirenincsidőm-anyukát, leszarom-anyukát és a többi kedves szülőtársat és gyermekeiket. :)
Szmk tagság alól sikeresen kibújtam, nem szeretek ilyenekkel zsezsegni, ez az überanyukák asztala. És néha az ember rákényszerül, hogy anyatigrisként védelmezze a porontyát egy-két alulszocializált kis társától.
Nálunk most volt ilyen a múlt hónapban, én óvónénivel meccseltem le, mosolygós baltásgyilkos stílusban. Gyereket önvédelemre tanítjuk.
Viszont szerdán voltak a kölkök a vadasparkban (vegyes csoportokból a nagyobbacskák), bábelőadásra, hüllőkiállításra viszik őket, és ez nagy élmény így nekik, ha együtt mennek. Lányka szeret oviba járni, csomó barátja van. Az pedig nagyon jó érzés, amikor vidáman megy be a csoportjába reggelente és az ember tudja, hogy jó helyen van.
KedvelésKedvelés
Paramami: mondjuk a fetrengésen meg saját szülővel hisztin én nem izgatom magam, csak ha másokat szekál a gyerek, de egyrészt tényleg lehetnék megértőbb (sajnos nem vagyok annyira szent, mint illene, és több gyerekkel vagy temperamentumosabbakkal tényleg biztos nehezebb), másrészt meg nem tudom, mi van ezzel a magyar postával, de az én gyerekem is mindig ott őrül meg :) a múltkor beslisszolt a pult alatt, és fogócskázott a nénikkel (a nénik nem játszottak), pedig amúgy egy szégyenlősebb fajta, és ezt azután, sértődöttségében, hogy nem hagytam, hogy a várakozókra rátekerje a rácsot.
KedvelésKedvelés
A. meg a többiek: hát én is disznóságnak tartom, különös tekintettel arra, hogy ez a nincs pénze ez arról szól, hogy erre nincs pénze, más dolgokra van. a húsdarálós nindzsák majd akkor jönnek, ha kifogytam a tisztességes eszközökből, egyelőre próbálom úgy megoldani, hogy mindenkinek (én + a gyerek) harmonikus maradjon az élete, de amint nagyon csökkenni érzem a komparatív előnyöket, tüzet fogok hányni (közel járunk ehhez).
KedvelésKedvelés
Hát a tartásdíjon most nagyon kiakadtam! Az én szüleim két éves koromban váltak szét, ahogy a férjemé is. Az én apám fizetett valamennyit (amennyit vontak), konkrétan amit 1977-ben megállapított a bíróság, azt az ötezer forint körüli összeget fizette felnőtt koromig (amíg fizetnie kellett). Konkrét összegre már nem emlékszem, csak arra, hogy egyetemista koromban kb. egy heti ebéd jött volna ki belőle, aztán kész. Párom apja nem fizetett, nem volt miből vonni, folyton munka nélkül volt. Nagyon szűkösen éltek az anyukájával, ráadásul szerintem marha nagy lelki teher tudni, hogy másra nem számíthat a gyerek. Nem tudom, vészhelyzetben mi lenne, lehet, hogy akkor meghatódna, na de azért amit írtál, itt nem arról van szó, hogy apuka vízen és kenyéren tengődik…
A kétgyerekes anyuka védelmében hadd mondjak annyit (biztos utálni fogsz), hogy nálam volt két gyerekkel egy olyan pont, amikor teljesen ki voltam kattanva. Összecsaptak a fejem fölött a hullámok (kb. amikor a nagy három, a kicsi egy éves volt), magánéletileg is történtek dolgok, Neked írtam is anno privátban, és néha valahogy az agyam kiszűrte, ha rosszalkodtak a gyerekek, vagy egyszerűen nem éreztem magamban erőt, hogy megállítsam a dolgot. Megtettem, persze, amikor láttam, hogy mi van, de volt néha egy-két eset, amikor egyszerűen másra figyeltem, és kisebb rendetlenkedéseket nem vettem észre egyszerűen. Önvédelem szerintem, nem tudom, de a gyerekektől is függ ám a dolog. Amikor egy volt, aki egyébként szépen kezelhető, akkor emlékszem, mély megvetéssel figyeltem mások földön fetrengő gyerekét, nekem bezzeg ilyet soha nem csinált, az első egyébként is egy mintagyerek.
A második bezzeg egy éves kora óta hisztigép, a földön fetrengés a minimum. Decemberben a postán a kezemben kapálódzott és rugdosta a hasamban lévő 30 hetes húgát, majd megszültem, de muszáj volt letennem a földre, mert egyszerre nem tudok aláírni, fizetni és gyereket fogni hatalmas hassal, így ott fetrengett a sárban üvöltve. Próbáltam minél hamarabb szabadulni (érts: aláírni, fizetni), mire kedvesen megjegyezték, hogy milyen rossz helyen fetreng a gyerek (kösz, én nem láttam), és hogy vigyem onnan. Mintha nem nekem lett volna a legrosszabb. Egyébként ugyanennyi erővel az illető szólhatott volna a gyereknek valamit, lehet, hogy attól is abbahagyta volna a fetrengést (a meglepődés néha hat). Így csak még idegesebb lettem, a helyzeten meg nem segített.
Ezzel nem azt mondom, nem marha idegesítő, amikor paraszt módon nevelik a gyerekeket (naná, hogy az), csak azt, hogy néha nagyon nehéz tud lenni a másik oldalon is. Anno egy pszichológus mondta nekem, mikor panaszkodtam egy barátnőm gyerekére, hogy veri az enyémet, hogy milyen gáz, hogy szegény barátnőm, mennyire rossz lehet, hogy ilyen a gyereke, aztán jól visszakaptam a másodikkal én is. Most már tudom, milyen, ha a gyereked veri a másikat, és nem engedem, persze, hogy nem, de még akkor is marha ciki. Na jó, remélem, valami értelme lett az egésznek, közben a nagy huszonhatszor kérdezett, most már inkább rá figyelek.
KedvelésKedvelés
Disznosagnak tartom a gyerek nemtartast en is. Ha van egy informatikus, akkor annak boven akad munka, meg ha talan nem is olyan csodalatos, mint amirol gyerekkoraban almodott, ellenben mondjuk olyan, amibol tudna finanszirozni a fia nyugodtabb felneveleset.
@Veronmamaja: nekem elsore hirtelen az eroszak jutott eszembe, mint ultimate problemamegoldas, de ha ez jo megoldas lett volna, szerintem Lucia mar leszerzodtette volna valamelyik haz korul settenkedo ninjat a feladatra. Esetleg valamelyik pszichopata kommentelot innen. Vagyunk egy paran :)
De mivel ez nem tortent meg, abbol indulok ki, hogy Lucianak mas otletei vannak. Olyanok, amiben nincsenek baseball utok, husdaralok, sokkolok, szikek, surikenek, stb.
Megjegyeznem, nagy kar.
KedvelésKedvelés
Veromamaja: :D
KedvelésKedvelés
Kedves kommentelők,
most, hogy Muci óvodáját nagyjából elintéztük, térjünk rá a tartásdíj kérdésére.
Kinek milyen ötlete van, hogy fizessen az apa?
A “mentsük meg Bundert Boglárkától” mozgalom titkára.
KedvelésKedvelés
szia, egy otlet: ha akihez bejelentkezel: vallalja, akkor menjetek el egyutt okmanyirodaba vele (neki is kell ugye alairnia azt a papirkat, o meg keruleti lakos, es ti biztos, ami biztos egyutt intezitek ezt…). az elosztonal, vagy hogyan hivjak, kerjen o sorszamot azzal, hogy o intezi a sajat lakcimehez tartozo valtozast. ot akkor fogadni fogjak azonnal, ugyintezo pedig nem fog kidobni, ha mar ele jutottatok. persze nem tuti tipp, de bevalhat, sztem.
KedvelésKedvelés
nincsen ennek lelkiismeret furdalása vagy ilyesmi? hihetetlen… -.-”
[érdekes, amíg veletek volt, mindig volt pénze is… mi történt miután szakítottatok? hirtelen nem kapott fizetést, vagy mi?? szánalmas…
KedvelésKedvelés
Bea: mondjuk ez a szoknyatéam hülyeségek harca, mert egy óvodában, ahol a gyerek játszik, homokozik, koszol, mi a fenéért kéne szoknyában lenni egyfelől, másfelől meg ez egy _ruha_, nem elvi kérdés, nem statement, én se vagyok egy vonalas hagyományos szerep-fan, aztán mégis befigyel néha a szoknya, mert van, amikor az a jó. Skész. Szegény gyerek, összecsapott fölötte az ész…
[A.](#11323960): hát ez egy emberkísérlet. Mondjuk én megtapasztaltam, milyen kommerszfóbiás szülővel élni, egyfelől jó, mert nem butítja le az embert páfrány szintre, viszont pl nem lehet seszínű cuccot vagy tréninget, egyszerű hajat stb hordani. Na most nekem eleve elég tipikus fejem van, emellé elsőtől rossz volt a szemem, és akkor állandóan talpig egyedibe kellett pompázni, sokkal többször, mint ahányszor én akartam volna (szerettem azt is amúgy, de nem 24/7 és nem úgy, hogy ha én öltözöm fel, az véletlenül se jó úgy).
[Client Eastwood](#11324889): Anya állítólag nem is kérte apától, hogy fizessen bármit is. Egy évig voltak házasok, kiderült, hogy borzasztóan elnézték a házszámot (fater nem buta, de ilyen mindenbe belekapós fazon volt, jó sok marhaságot csinált, Anya meg pont kezdett precízesedni, utálja, ha bezavarják stb. Jó páros:/ én már alig találkoztam apámmal, képről megmondom, hogy néz ki)
KedvelésKedvelés
Mábocsánat, de milyen apa az ilyen?
A gyerek csak addig jó, amíg csinálják, vagy mi?
Nekem ezzel az is a bajom, hogy gázszámlára sem mondhatom azt, hogy nincs pénzem, holott a gáz még életjelenséget sem mutat (bár robbanékony a természete)…
Apuka nem dolgozik?
Menjen el szemetet szedni, a gyerektartást fizetni KELL.
KedvelésKedvelés
pw: hát azért a gyerekkel kedvelik egymást, és viszi helyekre.
KedvelésKedvelés
Kérdezném: kijár-e a gy.a.-nak ezek után ez a cím,t.i. túl a biológiain? Szóval max. gy.b.a…
KedvelésKedvelés
az jutott eszembe (járok játszótérre is), hogy bizony-bizony, eljött az idő és Lucia is bekényszerül a dzsungelbe. a hideg, nyirkos, éhes fenevadakkal teli sötét erdőbe…
KedvelésKedvelés
Én még szülői munkaközösségi tag is voltam, de hamar leszoktam róla. (Hivatalosan lemondtam.)Szerintem alap túlélési technika az észrevétlenség.
KedvelésKedvelés
Veromamaja: tud :)
KedvelésKedvelés
lucia:
és a mamája tud erről? (Már a gy. a.-é).
KedvelésKedvelés
Nehez ugy ez. Ha hagyod a gyerekedet uszni a tobbivel, akkor belole is pokemon rajongo zombi valhat. Ha meg nem, akkor mindig o lesz az aszocialis, aki kilog.
Sajnos teny, hogy a gyerekedet nem csak te neveled, hanem indirekt a tobbi szulo is . Masik oldalrol viszont: Muci idoben talalkozik a valo vilaggal, es nem 18 evesen eri majd a meglepi, hogy nem mindenki jofej… Jo esetben o megmarad jofejnek, es megtanul egyutt elni a tobbivel.
KedvelésKedvelés
Dr.Morcz: vagy rosszabb alapanyag esetén a tömeggyilkossá válásnak, attól tartok én.
KedvelésKedvelés
szörp: idézem, mert “nincs pénze”.
KedvelésKedvelés
Szerintem a többi szülővel való rendszeres találkozás az egyik legegyenesebb útja a Buddhává / szentté / mártírrá válásnak.
KedvelésKedvelés
Es megis mi f.ert nem fizet gyerektertast??? Ettol most kiakadtam.
:((((
KedvelésKedvelés
pöttöm: pont egy éve :)
KedvelésKedvelés
Éppen idén gondoltam és számoltam végig, hogy a három “gyerek” (legkisebb most érettségizik) mellett hány bölcsödei, óvodai, általános és középiskolai szülői értekezletet ültem végig, valami brutális szám jött ki. És igen, némely szülő nagyot tud alakítani. Huszonévvel ezelőttt, a nagyfiam első ovis szülőijén elkerekedett szemekkel hallgattuk, ahogy anyuka kifejti, hogy hiába az elméletileg elvárt öltözék, ő, ELVBŐL nem hajlandó a kislányát szoknyába öltöztetni.
Mindenesetre általános iskola alsó tagozatával bezárólag igaz: pedagógust (óvónőt, tanítónénit) érdemes választani, keresni, az összes többi körülmény nem olyan lényeges, ha ő, ők szimpatikusak.
KedvelésKedvelés
Biztos akad majd olyan szülő is, akivel össze lehet tartani. Ezt már írták, de tényleg az óvónéni meg a dadus a legfontosabb, minden más (ra ott a Mastercard) leszarható/andó. És ez így lesz kb. egészen az érettségiig, csak az óvónéni meg a dadus közben összeolvad osztályfőnökké. :)
KedvelésKedvelés
Hát igen. Szülőtársi minőségben ugyan még nem, de osztályfőnökiben már tapasztaltam hasonlót. nem csak hogy egy szülőire jártok majd, de olyan horderejű kérdésekben is konszenzusra kell jutnotok, mint hogy mennyi legyen a csoportpénz, meg ki vegye az almát az uzsonnához a héten (ebben a kerületben nemtom, hogy megy, de egyes külkerületi oviban a szülők pótolják ki a kevés és tápanyagszegény ovikaját).
De fel a fejjel, híres problémamegoldókészséged újabb skillekkel fog bővülni :D
KedvelésKedvelés
Hehe, egyszer voltunk kiscsoportban szülőin, a gyerek apja a 10. percnél elaludt (mondjuk ezt máskor is produkálni szokta, ha nem éri elég inger), én idegbajt kaptam attól, hogy a visszataszító Mátéka még visszataszítóbb anyukája perceken keresztül arról mesél, hogy Mátéka milyen kunsztokra képes (például megtörli a száját ebéd után), ráadásul megemlítették az én Rudikát is annak kapcsán, hogy nagyon csúnya robotot vitt be az óvodába és azt nem szabad, mert a cica csoport rettegni fog. (amúgy nem robot volt, hanem egy frank miller bábú és tényleg picit véresek voltak a kaszái, de nagy becsben volt akkoriban és az ovis lányok szerették, mert fel lehet ültetni azokra az idióta pónikra).
KedvelésKedvelés
nem fizet gyerektartást??? O.o ez nekem új… :/
KedvelésKedvelés
Tökéletesen megértelek a más “ilyen” szülök miatti ambivalens érzéseid miatt… És amilyen a szülő, olyan a gyerek, magával hozza otthonról és ez a legrosszabb :( Pedig még csak játszóteres tapasztalatom van, a bölcsiben minden oké a gyerkőcökkel…Félek az ovitól :(
KedvelésKedvelés