kindergarten küldetés, második felvonás

Áááááá.

A jó hír az, hogy valószínűleg megoldódik a hivatalos lakhatásom, még ha nem is úgy és nem is akkor és nem is annyira, mint kell. A XII. ker. okmányirodájáról egyébként annyit, hogy aki (még) nem kerületi lakos, az csak időpontra mehet, legalább két hetes várakozási idővel.

Viszont megint szembesültem a való élettel. Én általában nem gondolkozom túl sokat az emberiség többi (általam személyesen nem ismert) részén, de amikor igen, akkor nagyjából az a homályos, körvonalazatlan véleményem, hogy alapvetően mindenki jó fej valahol biztosan, és ha rendesen megértően és tisztelettel viseltetik irántuk az ember, akkor csak jót lehet tőlük várni. Ez valószínűleg azért van így, mert Schaffer Erzsébetet olvasok nem járok emberek közé azokat leszámítva, akiket én választottam, a többiekkel kapcsolatban meg a kommentelőimből indulok ki. Ennek ellenére már abból gyanakodhattam volna, hogy egyesek konstans harminchéttel mennek az utakon minden körülmények között (piros lámpán keresztül is), ügyelve arra, hogy párhuzamos közlekedés esetén felzárkózzanak egy másik harminchetes mellé, hogy még csak megelőzni se lehessen őket, de azt hittem, azok mind tanulóvezetők vagy nők. Viszont most a beíratás kapcsán találkoztam más anyukákkal is, és ez konkrétan sokkolt.

Volt például az az anyuka, aki halálnyugodtan beszélgetett a többiekkel, miközben a két gyereke engem és a többieket dobált a medencéből apró, műanyag labdákkal. Amikor rájuk szóltam (mosolyogva), hogy ne dobáljanak, mert az nem jó, és rakjuk szépen vissza a labdákat, nehogy a többi gyerek elessen benne (oké, OCD-s vagyok, de akkor is), akkor üres tekintettel, elnyílt szájjal néztek egy darabig (ilyen egy méter körüliek voltak, nem félévesek), majd tovább dobáltak. Anyuka zavartalanul beszélgetett tőlünk egy méterre.

Aztán volt a másik anyuka, aki a közös egyedóránk alatt elcsacsogta, hogy milyen ügyes, mert sikerült a gyerekét pénzért vásárolt munkáltatóival bölcsibe adnia, illetve takarítónő is jár hozzájuk hetente kétszer, mert ő nem bír azzal a nagy házzal, de neki sem olyan jó azért, elégedetlen a férjével, mert nem utazgatnak eleget.

Aztán bejött az az apuka, aki elkapott egy óvónőt, hogy ő meg akarja nézni az intézményt, a csoportszobákat, hálótermet, meg minden, mire az óvónő azt mondta neki, hogy most nem lehet, mert alszanak a gyerekek, a nagyoknál meg foglalkozás van, márciusban volt nyílt nap, és erre az apuka felháborodott, hogy de hát így hogyan döntse el, hogy kell-e neki ez az óvoda, majd kifelé menet még morgott egy sort, hogy hát ide se adná a gyerekét. Én egyébként még a hét elején az óvónőktől féltem nagyon, hgy esetleg bunkók lesznek, de megdöbbentő módon minden óvódavezető, óvónő és dadus nagyon kedves volt velem és az összes többi szülővel is, amiért minimum aranybuddha fokozatot érdemelnének ezek után.

(Azon viszont teljesen meglepődtem, amikor az egyik óvónő merő jóindulatból felvetette, hogy ha vállalkozó vagyok, akkor biztosan el tudom intézni, hogy ne legyen elég hivatalos jövedelmem, és kérjek majd az önkormányzattól étkezési hozzájárulást. Szóval ezek miatt kell nekem nagyjából havi 2+ hétben az államnak dolgoznom).

A lelkesedésemet eddigre egy kicsit letörte, hogy ha felveszik a gyereket, akkor nekem ezekkel az emberekkel kell egy szülőire járnom majd, de azért bevetettem mindent, szívszaggatóan előadtam a tényállást (egyedülálló anyuka, apuka nem fizet gyerektartást, dolgozom, nem kötözködöm a cukros teán), viszont az utolsó helyre annyira elfáradtam, hogy mire ki kellett töltenem a jelentkezési lapot az óvodavezető előtt, fogalmam sem volt, mi ennek az óvodának a neve (belülről mind egyforma), amit pedig fel kell írni a lap tetejére, és miután elég hosszan bizonygattam, mennyire szeretném, ha pont ide járna a gyerek (egyébként tényleg örülnék), kicsit ciki lett volna megkérdezni. Viszont a vezetőnő barátságosan figyelt mindeközben, úgyhogy gyorsan kérdeztem még öt-hat dolgot, hogy ne kelljen még írni, közben ott zakatolt a fejemben, hogy Zsiráf óvoda? Nyuszi? PITYPANG? Melyik részén vagyok a kerületnek egyáltalán?!?!?, de aztán hálistennek még időben eszembe jutott.

Szóval most az van, hogy lesz, ami lesz, ha nem veszik fel, még fellebezhetünk, és egyébként köszönöm a blogolvasóktól a rengeteg segítőkészséget, tényleg nagyon jólesett.

Reklámok

75 thoughts on “kindergarten küldetés, második felvonás

  1. iditta

    a 12.ker-ben a fellebbezés kb halottnak a csók lesz, m minden meglévő helyet betöltöttek, a fellebbezésről az önkorm. dönt, hogy csinál-e vmelyik (általa kiválasztott) helyen még férőhelyet, azaz újabb csoportot.
    a 11.ker-ben valszleg itt fent a téren lesz majd egy plusz csoport, de hogy hol, a sufniban?!?

    (NB. ma befizettem a fizetősben a beiratkozási pénzt, legalább ott legyen hely…)

  2. lucia

    iditta: ááá, ne is mondd, három nem, egy igen még lehet (az egyik ovi alóvodája), vagy fellebbezés, vagy fizetős. :(

  3. szöke

    leégne a pofámról a bőr, ha nem fizetném a (z évente emelkedő összegű) gyerektartást ÉS EMELLETT nem lennék “jó fej” a fiammal.

    tudom, hogy az anyukája simán meglenne az én hozzájárulásom nélkül is (ahogy anyuka is tudja), de fel sem merül, hogy ezen spóroljak. micsoda gyíknak kell már ehhez lenni.

    persze sokminden meghúzódhat a nemfizetés mögött, mondjuk az, hogy ha fizetne, elismerné a “bűneit” — amíg nem fizet, te is “hibás” vagy valamiben (amiről mi nem tudunk). Alapvető hárítási minta: “Meg kellett, hogy csaljalak, mert [indok1-99].”

    vagy lehet, úgy véli, hogy valamilyen árut, szolgáltatást vagy jogot élvezel, amit ő fizet vagy fizetett (ki) és annak az értéke bőven fedezi az elmaradt tartásdíjat. Gondolhatunk itt anno ajándéknak vélt dolgokra. Ezek váláskor is rögtön életre kelnek…

    Játszmának tűnik a javából, éppen csak a játékszabályokat nem ismerjük.

    Akárhogy is, gerinctelen a csávó.

  4. Fabien

    Képzeld, totál megértelek :)
    1) Ugyanaz az okmányiroda, ugyanaz az át/be/kijelentkezés, csak mi már első osztály miatt. Engem simán kibejelentettek kerületi jogcímen, mivel IDE szerettem volna jelentkezni, ezért kerületinek minősültem (minősítettem magam). Vagy kellőképpen rámenős voltam, ezt nem tudom megítélni. Bemész, kérsz egy sorszámot a bedobó fiútól, aztán ennyi. Ha megkérdezi, hogy kerületi lakos vagy-e, akkor azt kell válaszolni, hogy nyilván igen, és ezt most szeretnéd hivatalosan is bejelenteni. Nem kell előtte se telefonálni, se semmi.
    2) Enyém gy.a. ugyanúgy nem fizet, mert nincs elég pénze. Nem pörgök rajta. (Még.) Nem mintha nem hiányozna, mert de. Sőt. De konkrétan teljesen megértem, hogy sokkal fontosabbnak ítéled a gyerekkel való jó viszonyát, jófejségét, meg azt, hogy apaként legalább félállásban jól teljesít. Mert én is. Ha ez az ára, hát ez az ára. Jogász vagyok. Beperelhetném a pénzért. Minek? Ellenkező esetben rosszfejségért például nem is lehet perelni. Akkor inkább legyen jófej. Én például hiszek abban, hogyha lenne pénze, akkor adna.

  5. A.

    Interpreter, vegigolvasva a kommenteket, en biztos vagyok benne, hogy mindenki jot akar. Teny, hogy jofej kommentelok vagyunk :)

  6. NN

    Igen, valószínűleg Lucia tök jól csinálja. Csak dühít, hogy tele van a világom nőkkel, akik tök jól csinálják és férfiakkal, akik ezt kihasználva nem csinálnak semmit. Ha meg teljesítik a minimum minimumát, akkor el vagyunk ájulva teljesítményétől.

  7. interpreter

    A: En nem tudom hogyan sikerult idejutnunk, hogy ugy tunik itt Lucianak meg kell vedenie magat. Nincs itt ezerfeju Csernus, s szerintem mindenki jot akar Lucianak. En igen, ha nem szeretnem nem zavarna hogy apak gyongye olyan amilyen, s ugy banik vele ahogy.

    Azt hiszem egyszer majd eljon az ideje annak, hogy vegkepp lezartad ami tortent, eros vagy, s akkor lesz erod behajtani visszamenoleg is. Ezert van torveny, neked van igazad, s belatod nem gonoszsag pl birosagra menni, hanem pusztan elni fogsz allampolgari jogoddal, hogy megkapd ami neked/nektek jar.

  8. mynona

    @NN: Szerintem a pénz felhánytorgatása Lucia esetében nem az apa-fiú kapcsolatot rontaná meg, hanem inkább belső feszültséget keltene mindenkiben, és ezt a gyerek megérzi. Lucia felpörgetné magát szép csendben, naná, hogy ez kihat az anya-fiú kapcsolatra, mégpedig úgy, hogy Muci nem értené, hogy mi a baj, de hogy baj van, azt érezné. Meg csak bosszúságot okozna, ha ez miatt kellene veszekednie két könyv között békés játszás vagy séta helyett. Naná, hogy háta mögé hajítja a problémát, és megoldja maga. Elvégre emancipált nő, férfire csak abban az esetben van szüksége, ha szerelmes, autót szerelni meg úgyis akad valaki.
    Szerintem tök jól csinálja. Az a férfi, aki elhagyja a nőt, arra meg úgysincs szükség. A pénzére se. De a gyerek nevében egyszer majd be kell hajtani. Egy összegben. Mert az neki jár. Nem?

  9. A.

    Lucia, elismeresem, hogy allod az ezerfeju Csernus rohamat :) Mi megmondjuk neked, hogyan elj; nem kell felned jo lesz ;) Nekunk minden fekete-feher, es hat nekunk nem is faj annyira, igy nyilvan konnyu kibicnek lenni.

    En annyira nem feltelek (csak egyutt erzek, meg nemi duhot a gy.a. irant – nem szeretem, ha valaki ilyen szinten visszael azzal, hogy mas nem izmozik feleslegesen), eleg okos meg felnott vagy ahhoz, hogy a ketfos kiscsaladnak optimalis megoldast valaszd.

  10. lucia

    NN: én fel szoktam hánytorgatni, bíróságra nem mentem eddig, ami rányomná a hangulatát a dolgokra (vagyonvizsgálat kérése, stb), nem annyi lenne, hogy pár órán keresztül értelmes felnőttek módjára beszélgetünk valahol máshol.

  11. NN

    Én csak azt nem értem, hogy a pénz felhánytorgatása hogyan ronthatna az apa-fiú kapcsolaton. Nyilván nem Dani előtt beszélnéd meg vele, akkor meg hogyan tudna róla? Apák gyöngye akkor hirtelen morcos lenne vele? Vagy inkább nem is akarna találkozni vele? Hmmm erre a kapcsolatra akkor igazán lehet építeni. Rád nyilván morcos lenne, de gondolom ez kevéssé érdekel. Vagy…?

  12. am

    interpreter: azért azt lássuk be, hogy a gy.a. nem egy közveszélyes bűnöző, rá lehet bízni a gyereket, ha nekem választanom kellene, hogy gy.a. vagy szityó, simán az előbbit választanám. Tartásdíjtól függetlenül, előbbi a gyerek-apa ügye, utóbbi a két szülőé. És továbbra sem lennék a k.cs.g szerepében, aki megfúrja az apa-gyerek kapcsolatot pár ezer forint miatt.

  13. lucia

    NN: szerintem akkor gondolná, hogy a nőkkel bármit meg lehet csinálni, ha az apjával maradtam volna, vagy visszaengedtem volna, és mindent eltűrnék a pénz miatt. a gyerektartás fizetéséről vagy nem fizetéséről pillanatnyilag fogalma sincs, egyelőre azt látja, hogy anya dolgozik, és finomakat főz, és ha Mucika nagyon szeretne valamit, akkor azt megvesszük a boltban, és anya hempereg a földön Mucikával és garázst építünk duplóból, és nem az van, hogy anya kiabál és ideges és gyötrődik. ebből szerintem nem az jön le neki, hogy a nőkkel bármit meg lehet tenni, hanem hogy a nők azért teljes jogú emberek önmagukban is, akik nem a férfiak szeszélyeitől függenek.

    és oké, szerintem is nagy szemétség, hogy nem fizet a gyerek apja, mert a gyerek az utolsó, akin spórolnia kéne, és én vagyok az utolsó, akit anyagilag kihasználnia illene, én nem fog ez mindig így maradni, mert vagy ő változik, vagy én. de azért nem érzem úgy, hogy ezzel tényleg tönkretenné az életemet és áldozatot csinálna belőlem, illetve cserébe, ha esetleg egyszer neki lenne szüksége a jóindulatomra (lehet még ilyen), akkor én is pont ennyire leszek önzetlen. de nehogy már a gyerek szerepképei azon alapuljanak, hogy a szülei tartoznak-e pénzzel egymásnak vagy nem, ez azért sokkal összetettebb dolog annál.

  14. petyafej

    Én egyébként teljesen megértem Lucia hozzáállását, mert én is hasonló helyzetben vagyok, szerintem ebben legalábbis hasonló mentalitással. Most nagyjából az működni látszik, hogy azt mondom, hogy x forint volt az oviebéd, add oda kérlek a felét vagy y forint volt az úszás, add oda a felét. Igazából szerintem nálunk a szokásos hülye mentalitása van az gy.a.-nak, hogy “már pedig az ő kezébe nem adok pénzt” (bár tudja, hogy esténként nem a Moulin Rouge-ba járok pezsgős kaviározni), de szerintem az utóbbi időben kezdi belátni, hogy a) a gyerek pénzbe kerül b) nem nevelek belőle pöcsköszörűt. Nekem csak az a bajom, hogy már a szüleimtől is utáltam pénzt kérni és most kábé ugyanígy érzem ilyenkor magam, blöe. Apa, adj légyszi zsebpénzt a gyerekre.

  15. Dr.Morcz

    Azért ez milyen már, Lucia próbál normálisan viszonyulni ehhez az egyáltalán nem egyszerű helyzethez, és erre kívülről úgy néz ki, mintha lúzer lenne vagy legalábbis victim-szerepbe helyezkedő.
    Magyar mentalitás, én így szeretlek.

    (Bocs, nem akartam senkit se bántani ezzel, csak rém furcsa, hogy a normál viselkedés így tükröződik vissza)

  16. NN

    Tök jó, legalább Dani személyében lesz utánpótlása azoknak a férfiaknak, akik kiskoruktól abban nőttek fel, hogy a nőkkel nagyjából bármit meg lehet csinálni. :(

  17. interpreter

    Nem vitatom, hogy nyilvan jobb helye van az apanal mind gyerekfelvigyazonal, pusztan az elottem ervelo logikajanak hibajara mutattam ra.

    Nagyon orulok, hogy ilyen remek minden, s nem egy szarjanko a gy.a.

    Es en soha semmilyen korulmenyek kozott nem biztatnek senkit megveretesre, agressziora, s meg birosagra sem. Nem tudom hogyan sikerult kiolvasnod a soraimbol. Nem tudom a megoldast, nem is azert irtam. Egyszeruen rettentoen igazsagtalannak erzem, hogy ilyen pofatlanul kihasznaljon vki egy not.

  18. lucia

    interpreter: azért jobban örülök, ha az apjával van, mintha gyerekfelvigyázóval, mert tényleg szeretik egymást.

    egyáltalán nem vagyok áldozatszerepben attól még, hogy nem pattogok, nem a napi megélhetésünk függ a gyerektartástól, hanem csak olyanok, hogy nem adtam pl. fizetős bölcsibe, és kicsit többet dolgozom, mint amúgy tenném. nagyjából a büszkeségemet zavarja leginkább, hogy a gy.a. kihasználja, hogy meg tudom engedni magamnak, hogy az ő kötelezettségeit is teljesítsem részben.

    az, hogy nem veretek meg másokat és (egyelőre) nem járok bíróságra, szerintem nem azt jelenti, hogy áldozat vagyok. a megveretés akkor játszana, ha a gyereknek esne baja konkrétan, a bíróság meg akkor, ha majd eléggé felmegy bennem a pumpa.

    nem érzem úgy, hogy külösebb áldozatot hoznék a gyerekért, tehát nincs mit észrevennie :) és remélem, hogy szeretni fogja az apját, akkor lesz egészséges a lelke meg az emberi kapcsolatai. pillanatnyilag egyértelmű, hogy én vagyok neki a fő-fő-fő minden, nem akarom, hogy olyan ellenséges legyen a légkör, hogy úgy érezze, választania kell köztünk, vagy úgy érezze, vele/miatta van valami bajunk, vagy akármi. hazudni nem fogok neki, és nem hülye, szerintem meg fogja érteni, hogy az apja bizonyos dolgokban egy felelőtlen segg bír lenni, de őt azért szereti. és a gyerektől abszolút nem várom el, hogy külön hálás legyen azért, amiért szükség esetén egyedül is eltartom, ez neki jár.

    nem az apuka törődését veszem meg (aki nem kifogásra vár, hogy ennyit se kelljen tennie, tényleg nagyon szereti a Mucit, csak pénzt ne kelljen nekem adnia erre a dologra), hanem a gyerek érzelmi épségét, boldogságát, pont azt, hogy ne olyan legyen majd, mint az apja, ne a pillanatnyi szükségletei vagy komplexusai vezéreljék majd, ha nagy lesz. ettől persze nem elfogadhatóbb, hogy nem kapok gyerektartást, de nem vagyok hajlandó emiatt tragédiát csinálni az életünkből :)

  19. interpreter

    am:Szerinted a gyerektartasbol hany ora babysitter jonne ki? Felteszem joval tobb mint ahany orara apuka elviszi.

    Veromamaja: Teljesen egyetertek.

    Lucia, meg igy teljesen kivulalloken is megrettent hogy mennyire beilleszkedsz a victim szerepbe. Ertem en hogy a gyerekert, de tul keppen megveszed apuka torodeset, s hagyod magad manipulalni.

    Mert muszaly, mert tudod hogy csak kifogasra var, hogy meg ennyit se kelljen tennie.

    es az a szomoru, hogy soha senki nem fogja eszrevenni az aldozatodat, legkevesbe a gyerek. AKi -boritekolom- imadni fogja az apjat.

    Tapasztalatbol beszelek. Ket ilyen esetet is ismerek. Mindket egykori gyerek ma mar felnott. Az egyik a mai napig is halalra tori magat, s rivalizal a testvereivel az anyja szereteteert aki kicsikent elhagyta oket. Es a rettento joszandeku apa aki a gyerekeit vedve egy eleten at takargatta az anya dolgait, meg csak ott van, s nekem ugy tunik igazan senki nem igyekszik a kedvebe jarni, senki nem torodik vele. Ettol a jovotol feltelek.

    Bocsanat hogy ennyit beszeltem, (irtam) ugyhogy a masodik tortenettol megkimelnem Lucia olvasoit.

  20. Tarhonyakártevő

    Szerintem elég, ha nagyjából megmondod, merre van az embered munkahelye.
    Egy kis csapattal megállunk ott pár napon át déltájt, mikor a népek ebédelni mennek, és egyenpólóban, transzparensekkel, szolid hangosítással, kb. mormonstílben gyűjtünk a gyerek apjának, tartásdíjra. Elfogadunk löncshúskonzervet, használt cipőt, kiolvasott Playboyt, mindent, ami csak jön. A nem készpénz-jellegű dolgokat később házhoz is szállítjuk az esetleges új barátnőjéhez.

    Nem is kell, hogy tudjuk, ki a pasi és hogy néz ki.

    Szerinted?

    (Utána még mindig megverheted.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s