– Február van – mondtam a rendszergazdának a telefonba rávezető jelleggel, abban reménykedve, hogy mi már félszavakból is értjük egymást.
– Nem én tehetek róla – válaszolta a rendszergazda azoknak a szakembereknek a defenzív hangján, akik hozzászoktak már, hogy az ügyfelek még a gyászos, komor téli hónapokért és őket hibáztatják.
– Azt tudom. De mit szoktunk mi februárban csinálni? – vezettem rá a helyes útra,
– Síelünk? – kérdezte reménykedve a rendszergazda. Tisztáztam vele, hogy eddig csak egyszer síeltünk együtt, és ő akkor sem síelt, de ez amúgy is mellékszál. – Akkor meg?
– Hát én égve hagyom az autóban a belső világítást – adtam fel a metakommuniációs próbálkozásaimat –, az akkumulátor lemerül, te meg jössz, és megmentesz.
Ezennel szerintem végleges megerősítést nyert, hogy mostanában nekem nem szabad elektromos eszközök közelébe mennem, de reménykedjünk, hogy előbb-utóbb ez elmúlik, különben költözhetek a pusztába analóg fogkefével.
R, mert te is megnyugtatólag hatsz rájuk. :)
Én a magam részéről modoros Nők Lapja-cikkekkel való kommunikációnak örülnék, a mézeskalács-illat és a gyémánt könnycsepp legyenek benne mindegyikben.
Hajrá, analóg fogkefe!
pont meg akartam jegyezni, hogy most már Lam-ot is ideje volna beleszőni egy történetbe, erre tessék kommentelt:)
egyébként meg – mint tapasztaltat – szeretnélek megkérdezni, hogy van annak valami különleges oka, ha az utóbbi időben pszichopaták találnak meg szerelműkkel? vagyis a mai saját bevallása szerint csak súlyosan személyiségzavaros volt.
Vagy cápákkal.
Lucia, mindenesetre ha koltoznel, a blogot akkor se hagyd abba. Probalkozhatnal peldaul fustjelekel.
Terry Pratchett Neil Gaiman közreműködésével írt könyvéből, az Elveszett próféciákból (Good Omens) 4 részes minisorozatot készítenek Angliában.- olvasta Gazdatest a Sorozatjunkie-n :-)
Lam: úgy, úgy!
Analóg fogkefével, mint az állatok.