Az elmúlt héten megjártam Moszkvát, ahol másfél nap munkával telt, a többi időben nagyjából folyamatosan etettek és itattak (önvédelemből megtanultam fél órán keresztül rágódni egy szál savanyúuborkán, és elegánsan vizet inni vodkáspohárból), továbbá a város lakosainak saccperkábé a felének bemutattak. Megjegyezném, amíg kint voltam, egy deka havat nem láttam (és ezt így hogy, de most komolyan?), csak amikor hazajöttem, bár ma már állítólag ott is van.

Ami a lényeg és közérdekű lehet, egy állítólagos boszorkánnyal is találkoztam, aki azt mondta, ne csodálkozzak semmin, ez az Akasztott Ember éve volt, vagyis nem véletlenül sült el rosszul minden, ami rosszul elsülhet, és állt a feje tetejére a világ. Üröm az ürömben, hogy jövőre a Halál éve következik, és ez az a szimbólum, aminek a leírása mindenhol nagyjából úgy kezdődik, hogy “nem olyan rossz, mint gondoljuk”, ami persze azt jelenti, hogy dehogynem olyan rossz, sőt. Mivel én a dolgok lezárását és újrakezdését éppen eleget gyakoroltam az utóbbi pár évben, úgy döntöttem, ebből felmentést kapok, ezt mondtam is a boszorkánynak, aki szerint viszont nem érdemes küzdeni a tarot ellen, amire azt válaszoltam, hogy csak akkor hiszek a tarotban, ha nekem dolgozik, és amikor ezt követően kétszer egymás után kihúztam a Csillagot, majd nem voltam hajlandó többet húzni (nyerésben kell abbahagyni), azt mondta, nu ládnyinka (nagyjából “hát jó, legyen”).

Érdekes trivia továbbá,hogy nagyjából este nyolc felé érem el azt a fáradtsági szintet, amikor már külön odafigyelés nélkül fogalmam sincs, hogy éppen oroszul, angolul vagy magyarul beszélek (hálistennek ebből kettőt majdnem mindenki értett), illetve ismét bebizonyosodott, hogy a dohányzás nálam pusztán lélektani függőség, mert egyszer sem gyújtottam rá (és ezt szintén nem vettem észre).