az éjszaka teremtményeiről

Szóval a minap éppen ott dolgoztam még hajnali kettőkor is, gonosz vámpírokról fordítottam (ezekben a történetekben egyébként néha teljesen magamra ismerek, amikor a főszereplő, egyébként nagyon állat, józan ítélőképességű, értelmes, jó humorú csaj, aki fél kézzel bánik el a vámpírokkal, ott fekszik a gonosz vámpírrá vált szerelme mellett (egész életében arról tanult elméletben és gyakorlatban, hogy ezek mennyire gonoszok és emberietlenek), és azon mereng, hogy de hát nem lehet-e, hogy mégis maradt egy cseppnyi emberiesség a pasasban, mert mintha mondott volna valami kedveset, és egyébként is olyan szép), szóval maga alá temetett a munka, az ínhüvelygyulladás, a korai ősz, a hidegfront, a bezártság, amikor egyszer csak megjelent a szobámban a démoni teremtmény (csak erős idegzetűek kattintsanak, és most nem viccelek).

Ott állt előttem egy méterre, a tekintetéből semmit nem tudtam kiolvasni, úgyhogy azt tettem, amit ilyenkor a zsigeri reakcióinak engedve tesz az ember, vagyis megszámoltam a lábait, és megkerestem az interneten, hogy mi ez. Abban reménykedtem, hogy kiderül, miszerint ártalmatlan, növényevő lény, jobban fél tőlem, mint én tőle, csodálatraméltó módon gondoskodik az utódairól, már az ókori görögök is, esetleg finom. Ehelyett rögtön olyanok jöttek elő, hogy legfélelmetesebbnek tartott, meg rettentő ragadozó természetéről legendák keringenek, illetve rendkívül erős, izmos testűek, gyors mozgásúak, igazi predátorok! (felkiáltójel!). A mediterrán, melegkedvelő-t ezek után már paranoiásan mediterrán, méregkeverő-nek olvastam.

Úgy döntöttem, ennek fele se tréfa, és démonűző fegyvert kezdtem keresni, de csak hangyairtót (aminek az idekerülése megmagyarázhatatlan, mert soha egy hangyát nem láttam még az objektumon belül, bár lehet, hogy pont ezért) és paprikasprét tartok, meg szúnyogriasztót, de az eddigi természettudományos kísérleteim azt bizonyítják, hogy bármilyen élőlényt el lehet pusztítani, ha az ember elég hosszan fújja bármivel (és ha most valaki megint rákérdez a koponyákra, csak titokzatosan fogok mosolyogni). Úgyhogy miután a kettes számú, veszélyhelyzetekre vonatkozó zsigeri reakciómnak engedelmeskedve lefényképeztem, nekiestem a hangyairtóval, és kemény küzdelem volt, végigkergettem a fél szobán, de végül én győztem, úgyhogy nem kellett a szabadban éjszakáznom.

Most már csak reménykedem, hogy a poszttraumatikus stressz és az egyre inkább fásultan, hidegvérrel elkövetett gyilkosságok nem ölnek ki belőlem mindent, ami emberi.

Advertisements

48 thoughts on “az éjszaka teremtményeiről

  1. Orsi

    Szia, ha már így szóba került: tök jó, hogy Te fordítod a VA-t, kolosszál.
    Az ízeltlábú-ölős lelkifurdalásban én még rosszabb vagyok, mert én ugyan nem ölöm meg őket(persze nem katicákat, meg pókokat sem soha, hanem azonosíthatatlan undi nemtudom miket) viszont gondosan addig óbégatok amíg valaki el nem végzi a piszkosmunkát. Persze onnan messziről dirigálok, hogy inkább dobja ki az erkélyen, úgy jobb lesz :)

  2. Luloo

    Szia Lucia!

    Nem akarlak elszomorítani, de ezek a pókszázlábúak, ha egyszer megjelennek nem nagyon mennek el. A biztos módszer a papucs a likvidálásukra. Nagy rutinnal irtom őket, ha szükséged van tanácsra, szívesen segítek!

  3. Real Trebitsch

    Nem biztos, hogy figyelmesen olvastam végig a kommenteket (késő van már), de mintha nem állt volna itt a jószág neve: Scutigera coleoptera, azaz légyölő pókszázlábú. Ami pedig nekem eszembe jut róla mindig, az Gerald Durrell egy kedves/megható története arról a Scutigera coleopteráról, amit gyerekkorában háziállatként tartott…

    Az a baj, hogy sehogysem találom, melyik könyvében is van ez a sztori, pedig belinkelném meg ajánlanám, onnantól egész más szemmel tekintenétek erre csupaláb állatkára…

  4. félértelmiségi

    Részemről is az üvegpohár, majd alácsúsztatott (vastag) papírt szoktam alkalmazni. Előtte sokáig mindent hajlakkal fújtam, de már rég nem használok hajlakkot.

  5. Zsit

    Úúúú, bááááz – én agyonvertem 10.000,- Ft-ot úgy 15 évvel ezelőtt!
    (amúgy vicces, hogy most tudom meg, mi volt az!)
    Éjjel az albiban (Pécs) arra ébredtem, hogy nézve vagyok. Egy ilyen izé ült a falon és nézett. Én meg első zsigeri rémületemben agyoncsaptam a papucsommal!
    Gyilkos vagyok, anyám, én egy gyilkos vagyok!
    :)

  6. lucia

    @kathy: hát ha eddig nem ettek meg, gondolom, ezután se fognak. gondolom, ők nem neteznek, majd ne áruld el nekik, hogy félelmetes predátorok :)

  7. kathy

    Nálunk van egy csomó ilyen, eddig még nem jutott eszembe félni tőlük. Lehet, hogy kéne?! Általában a mosogató vagy a fürdőkád/mosdó környékén jelennek meg, ide-oda szaladgálnak. Nyakon szoktam őket önteni vízzel, és leszaladnak a lefolyóba… Egyszer egy biológus azt mondta, hogy ne féljek tőlük, lehet, hogy másra gondolt? :-)

  8. PsycloneJack

    főszereplő, nagyon állat, józan ítélőképességű, értelmes, jó humorú mindenképpen, vámpírokkal viszont bizony nem dugok. ahhoz én túl kispolgári neveltetést kaptam.

  9. Silmarwen

    Nekem is egy deli orszagban voltak hasonlo halotarsaim, en eloszor figyelmeztetoen sikitottam egyet, hatha kapcsolnak es elmenekulnek, vagy valami, aztan hozzajuk vagtam fejenkent egy papucsot, ez tobbnyire hatekony volt. Viszont amikor elfutottak, az valami egeszen borzaszto volt, szerintem gyorsabban futottak, mint en (ezt nem nehez abszolvalni egyebkent), a te peldanyod is furge volt?

  10. lucia

    @Csiperke: hát pókot én is vagy két tucatot eltartok idebent, hatalmas éjjeli lepkéket is, még fülbemászó is akadt, de ez azért már viccnek is túlzás.

  11. KataSz

    Hozzám tegnap éjjel másodjára repült be denevér. Ilyen szörnyekkel, mint a tied, sokáig éltem egy fedél alatt (a mediterránban) és mindvégig meg voltam róla győződve, hogy ártalmatlanok. Most, hogy utánajártál, értettem csak meg, hogy csoda, hogy egyáltalán még élek! :-)

  12. bluemoon

    Valahol olvastam, hogy az egyszerű konyhai hideg zsíroldó hatásos fegyver az ilyenek, sőt még a csótányok ellen is.
    Egyébként itt lassan se mediterrán, se meleg nem lesz, úgyhogy eltakarodik majd magától is…:)

  13. Ruby

    A kép alapján ez az izé BORZASZTÓAN ijesztő!! Tiszta libabőrös lettem tőle, többszörösen. Respect h ki merted nyírni, mert ahhoz közel kellett kerülni hozzá! (Én is szoktam hajlakkot használni hasonló célokra.)

  14. letezo

    @Nap Hát amerre megy! (Csak nem tolat az ellenség megtévesztése végett…)
    Amúgy a képen van két pussz kis izé az elején, a bal oldalon. Tippre az az eleje…

  15. Gazdatest

    Én is inkább a lecsapásra vagy az üvegpohár plusz papírlap és ki az ablakon verzióra szavaznék, főleg azért, mert nálunk a panelban semmilyen életforma nem szokott (kopp-kopp-kopp)zavarogni, vagyis annyi nem, hogy érdemes legyen miattuk kemikáliákra költeni. Mondjuk ebbe a százezres új nyílszárók is partnerek, mert mindegyiken van szúnyogháló.

  16. miki rivers

    az márpedig biztos, hogy ha a lucia azt mondja, hogy nem viccel, akkor tényleg nem. én baromira megijedtem kérem.

  17. exmanka

    De a papucsnak csak nem méltóságon aluli. Mármint gyilkos fegyverré válni. A bé változat meg az üvegpohár, általában abból is szokott lenni karnyújtásnyira, legfeljebb előbb ki kell inni a tartalmát. Ilyenkor ölés előtt (vö. papucs) még hosszasan tanulmányozható a dög, már amennyiben van rá igény.

  18. Lam

    @lucia ugyan már, gondolod, h ment volna az ombudsmanhoz? én táborokba zárnám az ilyeneket (meg a szájlonokat), képzeld el azokat a táborokat sok ilyennel!

  19. Nemlajos

    Megszámoltam, nem is száz, csak harminckétlábú…
    Egyébként méretileg mekkora volt a lény? Ha már mára elvitted az álmomat… (csak a gyerekhez merjek majd átmenni éjjel a sötétben!)

  20. inda

    Én egyszer síléccel csaptam agyon egy pókot, mert nem mertem közelebb menni, pedig előtte hajlakkal ráfújtam párszor.

  21. lucia

    @Lam: csúnyán néztem rá, és gondolkoztam azon, hogy elsírom magam, hátha elmenekül. kisstílűnek éreztem volna, ha a hátrányos testi megjelenésére teszek megjegyzéseket, pedig volt hozzá hozott anyag.

  22. lucia

    @a.: ugye nem gondolod, hogy könyvet érintek egy ilyen testhez? gyújtogatni meg inkább hadd ne, én ennél passzívabb agresszív vagyok.

  23. Chipie

    De én nagyon náthás vagyok és ez az izé tényleg elég atavisztikusan néz ki, nem lehetne, hogy eláruld, hogy mi a neve neki? :-)
    Én anno szúkat nyírtam ki tucatjával az emelet faburkolatából, eleinte öklendeztem, aztán a rutin belőlem is kiölte az érzelmeket, muhaha, a végén már azon röhögtem, hogy az esetleges túlélők egyszer csak csapatba szerveződve megjelennek majd az ágyamnál, és agyonmérgeznek, miközben kis táblácskákkal fognak csápolni, melyre elhunyt szeretteik neve lesz írva, úgy is mint Peggy-Sue, Mary-Sue, Sue-Allen, meg ilyenek. :-D

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s