Tegnap este már nem sokkal lefekvés előtt vette észre a nagy tűzoltóautót, amit Danielláéktól örököltünk (megjegyezném, én még három ilyen szép gyereket egy rakáson nem láttam, mint Pepe, Bakka és ZéKá, de tényleg, nem fotosop), és rögtön rávetette magát, és húzogatni kezdte a létráját, meg csévélni a fecskendőt, meg végignézegette, hogy mit lehet ki és becsukni rajta. Utána az ágyban szépen végignézegettük a Nyári böngészőt, amit nemisbékától kaptunk, és megkereste minden oldalon a cicát, az egeret meg a békát, majd megbeszéltük, hogy mit csinálnak a nénik és a bácsik. Utána a hátát simogatva próbáltam elalvásra bírni, a pizsamahúzásra úgy kellett rábeszélni, kicsit nyávogott miatta, de nem vészesen. Miután betakargattam, elég hamar elaludt végül.
És ezt azért nem a gyerekblogomba írom, mert ez nem a gyerek volt.
Ilyeneket csinálok én is simán, csak pizsamát nem veszek.
:)))))))))))))))))))))
aszongyad már megfele nekem lucia kedves, hol lehet ilyen pasit találni? kellene nekem is egy.
Lucia: az ilyen mondatok miatt, mint ez az utolsó imádom a stílusod! Nagyon megnevettettél – ismét! : )
az a könyvsorozat magában is zseniális, de ezt tovább fokozzák az eddig általam hallott, a képekhez költött történetek.
hehehehehehehehehehe
(enyém pasi is szokott ilyeneket, a legjobb, amikor a gyereket már elviszem aludni, de ő ottmarad a tv előtt és tátott szájjal nézi tovább a mesét)
Nice! :D Ezen most annyira röhögtem, hogy kishíján megöntöztem a gépet kávéval… Küldöm is Twitter-re!