obligát kocsmás poszt, amibe a cipők is betették a lábukat

A kocsmában meg az volt konkrétan, hogy először is megkaptam alie-től a hányatott sorsú karácsonyi ajándékomat (It’s perfect for the nerd who wants to show their sentimental side, or a helpless romantic who wants to show they sometimes enjoy the geeky approach to life), majd először Suematra tájékoztatott arról, hogy kimegyek vele cigizni, majd vázolta fel (szerencsére különösebb udvariassági körök nélkül) a magánéletének alakulását. Suematra az, aki szereti a Szex és New Yorkot, és ha megkérdezzük, melyik nő ő belőle, akkor mindig azt mondja, hogy mindegyik, és ugyanúgy minden magánéleti beszélgetésünk szolgál valami bottomline-szerű végkövetkeztetéssel. A múltkor például azt közölte velem, mélyen a szemembe nézve, hogy lucia, mindig van egy pillanat, amikor az ember rádöbben, hogy ez a pasi kell nekem, és onnantól minden egyértelmű. Tegnap meg, amikor a lábunkat lógattuk a bárpultnál, az volt a reveláció tárgya, hogy de abban a pillanatban néha téved az ember, ami tök jó, mert minden helyzetben vigaszt meríthetek valamelyikből. Ja, meg volt egy emlékezetes megjegyzés, hogy mindig eszembe jut, ha egy hátat látok, és ez tényleg ilyen.

Egyébként meg tökre úgy beszélgettünk, mint amilyen a blogja, hogy pár mondatban, lényegretörően lerendeztük a magánéleti részt, utána meg megjegyeztem, hogy tök jó most a haja, mire ő azt mondta, hogy köszöni, szerinte is, és erre mondtam, hogy de tényleg nagyon jó, sűrű, meg szép az esése, meg minden, mire azt válaszolta, hogy igen, néha mostanában megáll a tükör előtt, és elcsodálkozik azon, hogy de kurva jó a haja, és akkor ebben a szellemben beszélgettünk egy darabig.

Aztán alie-vel vitattuk meg egy következő szeánsz keretében a blogjának a rendezői változatát, akkor is megtaláltuk az életre és a párkapcsolatokra az univerzális megoldást, de azt nem árulom el. A többiekkel nem nagyon tudtam szót váltani, ja de, Sulemiával megbeszéltük a keresztény házasságot, mint olyat, ex-Brighttal meg Király Andrást (nem az indexeset, az igazit), meg rákérdezett, hogy akkor most nem akarok-e bejelenteni valamit. Az első ilyenre még (szándékom szerint nagyvilágian, de egy kicsit beakadt, úgyhogy valószínűleg annyira azért nem) előkaptam a Marie Claire-t, hogy ha kíváncsiak vagytok, mi van velem, akkor olvassátok el az újságban (illetve később egy jelly beant is leejtettem sztárallűrösen, ez az én úrilányos verzióm a gitárral szobaszétverésre). Az L. hosszan tanulmányozta Angelina Jolie-t a címlapon, majd megjegyezte, hogy igen, azért sminkkel belőlem is elég sokat ki lehet hozni, alie meg örült, hogy ő is szerepel benne.

Viszont nagyon lebeghet valami tavasz a levegőben, mert ugye Suematrával a hajáról cseverésztünk, utána alie-vel viszont a cipőkről, de nagyon. Én soha nem gondoltam volna, hogy alie-vel valaha a cipőkről fogunk beszélgetni, ehhez képest tegnap tényleg teljesen bezsezsegtünk a Deichmann legújabb Cindy Crawford kollekcióján (türkizszín cipők! Lila cipők!), és ezért ma kénytelen voltam elmenni oda konkrétan, mentségemre szóljon, hogy tényleg kell cipő, és a múltkor már majdnem vettem is cipőt, csak a bolt és a parkolóhelyem közé esett sajnos pár antikvárium, meg a Könyvudvar, és olyan tíz kiló könyvet cipelve már nem volt annyira kedvem cipőket próbálgatni.

Viszont ma egy kicsit túlkompenzáltam, de nézzük a jó oldalát: egyrészt a négy párból kettő nagyon akciós volt, és a másik kettő sem került sokba, másrészt mostanában nem dohányzom, nem taxizom, nem vásárolok hülyeségeket és valamivel kompenzálni kell a napi 10 óra munkát gyerek mellett, harmadrészt meg halvány bézsszínű, vagy törtfehér szandálért indultam eredetileg, és valóban vettem egy halvány bézsszínű szandált, mert legyőztem a késztetést, hogy helyette inkább egy háromszor annyiba kerülő, ezüstszínű, nagyon magas sarkú, igen kényelmetlennek tűnő, de nagyon szép körömcipőt vegyek meg, amit csak kis- vagy nagyestélyihez tudnék felvenni, mostanában viszont nem járok semmilyen estélyekre. Ehelyett viszont vettem egy lila tömpeorrú pántos szandált a lila ruháimhoz, egy bordó tömpeorrú pántos szandált a bordó ruháimhoz, meg egy sajátos külsejű valamit, ami olyan, mint egy szürke alapon fekete csipkével borított edzőcipő, csak magas sarokkal, és egy ilyet ugye nem lehet otthagyni. A délután egy részét továbbá azzal töltöttem, hogy lefényképeztem a cipőket és elküldtem a képet alie-nek, aki cserébe lefényképezte a lábán lévő sajátját és elküldte nekem, mondom, tavasz van meg minden.

(Ja, és aki hozzám hasonlóan a bizarr lábbelik rajongója, a Krokodilban most van magassarkú (!) gumicsizma (!!) párducmintás és fekete alapon fehér pöttyös színekben, csak úgy mondom).

24 thoughts on “obligát kocsmás poszt, amibe a cipők is betették a lábukat

  1. Könyvudvar

    “…és a múltkor már majdnem vettem is cipőt, csak a bolt és a parkolóhelyem közé esett sajnos pár antikvárium, meg a Könyvudvar, és olyan tíz kiló könyvet cipelve már nem volt annyira kedvem cipőket próbálgatni.”
    Mi viszont örülünk, hogy pont útba estünk :)
    Gratulálok a bloghoz!

    Kedvelés

  2. Sway

    Én eredetileg Jolie miatt vettem meg, aztán nagyon sikkantottam örömömben , hogy jéé tényleg ez most van amikor annak a blognak a szerzője is benne lesz amit olvasok? És lám , szerencsém volt, jókor vettem , jó lapszámot! Tényleg csinos vagy, jók a képek, nekem a cikkből az hiányzik, hogy nem Te írtad, amolyan Luciásan:)

    Kedvelés

  3. Izabella

    Én olvasom a MC-t, úgyhogy láttalak benne, illetve Zorcsiról ismertem Rátok! Helyesek vagytok, ja és nagy gratula a magánéleti fordulathoz is! :-)

    Kedvelés

  4. nonblond

    Megvettem a MC-t, ami várakozásomon felüli igényes lap, és nagyon örülök, hogy olvashattam Rólad benne. A fényképek szépek, csinos vagy rajtuk; a Gyermek édes a képeken.

    Kedvelés

  5. macskaszemu

    ez azért szemétség, mert megfogadtam, hogy szülés után csak magassarkúban fogok járni, és beszereztem még pluszba néhány párat, és most igazán vissza kell fognom magam, mert annyi cipőm van, mint az egész családnak együtt, és akkor még csak a tavasziakról beszéltem.
    jaj.
    azt mondod, türkiz?

    Kedvelés

  6. Encsi

    Már a leírás alapján biztos voltam benne, hogy nekem a “sajátos külsejű valami” kelleni fog a portfolióból, és igen, igen! :)

    (Lassan egy cipőkereskedés is megszponzorálhatná a blogodat… ;) )

    Kedvelés

  7. Veromamaja

    Én egy otthonülő kismama vagyok, új ruhát hónapok óta nem vettem magamnak, kevés örömöm van az életben, úgyhogy pakold fel légyszi a képeket a cipőkről!

    Kedvelés

  8. marlen

    Évek óta olvaslak, de még sosem kommenteltem. Most megtörve a hagyományt, elmondom, hogy teljesen másképp nézel ki a MC-ben, mint azt elképzeltem, és szívből gratulálok a kedvező magánéletbeli fordulathoz:):)

    Kedvelés

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .