bejegyzés sok szóismétléssel, mert nekünk kevés kifejezésünk van a hóra

Decemberben, januárban és februárban konkrétan egy fillért sem költöttem benzinre, és nem azért, mert annyira keveset fogyaszt az autó. Életemnek ebben a szakaszában a fiatal Sophie Marceau fog játszani, aki áll majd az ablak előtt, és ábrándosan bámulja a hóesést. A közélettől ideiglenesen visszavonult, írja majd az önéletrajzíróm.

Az van ugyanis, hogy az utca mikroklímája nem kedvez a téli eljárogatásnak, hogy finoman fogalmazzak. Amikor a két utcányira innen már vidáman anyázzák egymást a nyári gumisok, akkor itt még bokáig érő hó van, most meg konkrétan a babakocsival nem tudok kimenni az utcára (azért megoldom, de extrémsportosan, hogy az egyik vállamon a babakocsi, a másikon a gyerek, közben a kutya vidáman fickándozik a lábam előtt, mi így mulatunk). Decemberben még viccre vettem a dolgot, persze, havazik, gondoltam, aztán januárban felmerült bennem, hogy esetleg vennem kellene téli gumit, amit megpendítettem mind az L., mind a rendszergazda előtt, és mivel a rendszergazda azt is felajánlotta, hogy ha kell, kiáll nekem az utcára is a kocsival (ez itt nem triviális, a grófnő ötven méterre parkol a kaputól), ő nyert (már ha az bárkinek nyeremény, hogy elvihet engem a gumishoz, de én szeretem ezt így felfogni). Sőt, egy nappal korábban elkaptam a gy.a.-t, aki kiállt nekem az utcára simán, még tolnom se kellett.

Másnap reggelre leesett negyven centi hó.

Nem akarom túlságosan részletezni az ezt követő eseményeket, de nagyjából három szakaszban sikerült pár méterrel közelebb jutnom az utca végéhez az autóval. Ekkor jött az a rész, hogy beülök a kocsiba, ami nagyrészt elektromos, és akkor a legyengült állapotban lévő akkumulátor miatt bekapcsolt állapotban lefagy (számítástechnikai értelemben, nem lehetett szoftveresen kikapcsolni), ráadásul nincs rajta reset gomb (power gomb van csak). Kénytelen voltam úgy hagyni, amitől természetesen teljesen lemerült az akkumulátor, és ez többek között azért probléma, mert a csomagtartója csak elektronikusan nyílik (az első ajtajáról is ezt hittem, de kiderült, hogy a téglatest alakú slusszkulcs igazából egy ördöglakat, amiből ki lehet bányászni egy valódi kulcsnak tűnő kulcsot), én pedig a csomagtartóban tárolom a gyerek babakocsiját, szóval hátul kicsit szét kellett szednem az autót, majd gondos kézzel, a belső teret nem károsítva, egy szülészorvos precizitásával ki kellett bányásznom a rögös utakra tervezett, igen masszív Quinny Buzzt.

És tegnap ugyan átjött a gy.a. a pajtásával, és bebikázták az autót, én meg körbeástam vidáman (immár úgy negyvenedszerre), de valószínűleg keveset járattam, úgyhogy ma reggelre ismét se kép, se hang, se semmi. Szerencsére felhívott a rendszergazda, hogy hozna pénzt, én meg rögtön feltételeztem, hogy ha hajlandó a kisujját nyújtani, akkor biztos az egész karját is ideadja, úgyhogy feltártam előtte a tényállást. Neki az volt az ötlete, hogy kössük az autót rá a delejre a töltőjével, amihez riasztanom kellett a gy.a.-t, hogy adjon kölcsön neki ötven méter kábelt, majd kilencre már vidáman másztunk át az üres szomszéd telek drótkerítésén (légvonalban arra van az autóm, és mint kiderült, centire pont légvonalnyi kábel állt rendelkezésünkre). A kutya is jött velünk, pajkosan ugrándozott a hóban, ellentétben a rendszergazdával, aki papucscipőt viselt.

Az autónál nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült kinyitnom a motorháztetőt, ami alá a rendszergazda behajolva dolgozott, majd amikor egy fél percre eltűnt, hogy zseblámpát hozzon, döngve lecsapódott a motorházfedél. Ezt követően kiderült, hogy rettenetesen kevés kezem van, ennyivel nem lehet egyszerre dinamós zseblámpát tekerni, irányozottan világítani és a motorháztetőt fogni, úgyhogy az utóbbit csak néztem (de szeretném megnyugtatni a rendszergazda rajongóit, hogy tragikus események végül nem következtek be az este folyamán, hacsak a papucscipőt nem tekintjük annak).

Ekkor még konzultáltam a kádból kiugrasztott főbérlőmmel, hogy hogyan fakasszak áramot a kertben, majd a rendszergazda a gy.a.-val, hogy mit csíptessen hova, és egyáltalán, utána rendeztük a biztonságtechnikai kérdéseket, a rendszergazda megnyugtatott, hogy most már biztosan ki fogok tudni állni, mert a kocsi környékéről az összes hó a nadrágszárára, illetve a cipőjébe került, elmesélt egy viccet*, majd a poénnál a kezembe nyomott némi készpénzt, és a barátságunk töretlenségéről (ez az események után már nem volt annyira egyértelmű) biztosítva sebesen távozott. Azért kíváncsi vagyok, mikor látogat meg újra.

Mindenesetre most töltődik az autó, úgyhogy elképzelhető, hogy legközelebb akár már az Auchan pénztáránál végbemenő eseményekről is tudok írni hosszú, fájdalmasan részletes posztokat.

* A kilencvenkét éves Józsi bácsi elbiceg a kuplerájba, megpödri a bajszát, és felkiált:
– Nőt akarok!
– Maga már rég túlvan azon, aranyoskám – csitítja a madám. Mire Józsi bácsi:
– Igen? Akkor fizetni akarok!

Azért a rendszergazda előadásában viccesebb.

Reklámok

10 thoughts on “bejegyzés sok szóismétléssel, mert nekünk kevés kifejezésünk van a hóra

  1. Gabi

    Úgy látom ezen a télen nem csak én szórakoztatom végtelen autós történetemmel akit csak lehet. Őszinte részvétem valamennyi automata és elektromos autó tulajdonosa felé. Tudom miről beszélek.

  2. Sway

    Megnyugtat, hogy nem csak nekem volt gondom a kocsival az elmúlt időben és pont arra gondoltam, hogy ha jól emlékszem Nálad olvastam régebben, mennyire jó kis kocsid van merth hibrid meg minden és mikozben a havat asva anyaztam a kocsim mellett ezeken tanakodtam, meg h a ha olyan kocism lenne mint lucianak, akkor most tuti nem szivnek itt…(ezek szerint, de)

    en a lampat hagytam a kocsimon egve ami ropke6ora alatt lemerult es ugy mint Nalad az enyem is kartyainditos,mire rajottam,hogy a kartyabol elo tudok banyaszni egy kis kulcs szeru kepzodmenyt, amivel be tudok jutni a vezetoterbe, de en sem tudom kinyitni a csomagtartot ahol az osszes szerszama volt a kocsinak(zseinalis),vegul probaltak bebikazni nekunk is, de nem volt hatasos, annyi elektronika van benne,hogy egy kisebb motorteljesitmenyo Scenic nem birta beinditani…vegul a pasim kiszerelte az aksit es elvitte feltolteni,majd visszaszerelte tegnap, azota van kocsink, ugyh mi is boldog Auchan vasarlok leszunk, hetekig voltunk viz es egyeb kezzel nehezen es messzirol hazacipelheto dolgok nelkul.

    :)-ja es vagy 2oran at szolt a riasztoja, amikor bejutottam a vezetoterbe megszolalt es amig nem halasztam magamnak egy szomszedot aki bebikazni probalkozna, addig mindeki oromere mint a denever visitott, a bikazas arra jo volt,h elhallgatott-

  3. Batkamanó

    Úgy adod elő ezeket a hétköznapi sztorikat, hogy élmény olvasni, dőlök a röhögéstől, és észre sem veszem már végig is olvastam. Jóóóó!

  4. lucia

    az úgy van, hogy a kertben eleve lakik egy vizsla, aki nem sok vizet zavar, de pár éve vett a szomszéd egy beagle-t is. a beagle úgy döntött, hogy ő igazából nálunk lakik, simán átugorja a drótkerítést, és csak enni jár haza. ha látja, hogy elmegyünk valahova, akkor egyértelműnek veszi, hogy őt akarjuk sétálni vinni, és a boldogságtól repesve jön velünk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s