csajbuli

Itt volt ma Sisso, és itt volt a két kisfiú, akinek elszökött az apukája, tényleg olyan mindkettő, mint a mesében. És nem tudom, melyik apára lehet jobban haragudni, arra, akire nem szabad, mert meggondolatlanságból szökött meg örökre, és emiatt már mindig jó apa marad, vagy arra, aki azért fizikailag néha-néha ott van, de előre megfontoltan választotta azt, hogy jó apa már nem lehet. De a két gyerek tényleg két legkisebb királyfi.

És sikerült ma ebből kifolyólag felrúgnom a már komolyabb ideje tartó nikotin-absztinenciámat, ott beszélgettünk kicsit gyászosan, kicsit röhincsélve az erkélyen (a kisebbik aludt, a nagyobbik mikrószkópozott), és akkor az öt és fél éves odarohant az erkélyajtóhoz, kinézett ránk, rálehelt az üvegre, rajzolt rá egy arcot legörbülő szájjal, majd visszarohant. Tényleg.

Advertisements

49 thoughts on “csajbuli

  1. cinty

    **komoly oldalról:
    alapvetően azt látom, hogy a gyerekkérdés felmerülésének legtöbb részénél valahogy el szokott sikkadni, hogy a dolog nem csak a megalkotás gyönyörteljes perceiről, hanem a pár – örömmel és bánattal… teli – évtizedről is szól.
    férfi oldalról aztán a lazább érzelmi kapcsolat vagy miegyéb okán könnyebben fel is merül a lelépés. ami meg már a fejletlen felelősségérzet kérdésköre is.
    női oldalról meg inkább az élet problémáitól a gyereknevelés – a vele járó x év otthonléttel – felé menekülés a jellemző probléma. de ez itt nem téma.

    **móka oldalról:
    két barátnő beszélget:
    – ti próbáltátok már a másik lyukat?
    – nem, mi nem akarunk gyereket.

  2. lucia

    na, ha már ide blogolok, akkor azt is megemlíteném az igazságosság kedvéért, hogy tényleg rendesen eljátszik a gyerekkel, ad neki enni, foglalkozik vele, és velem ellentétben soha nem szokott kiborulni, ha a Muci szétkeni a padlón az akármit, vagy aznap harmadszor is csatateret csinál a lakásból, de ha nekem is csak akkor kellene gyerekeznem, amikor ráérek, kipihent vagyok, nincs munkám és nincs magánéletem, akkor én is angyalian türelmes lennék. a jó szülőségbe viszont szerintem az is beletartozik, hogy akkor is az én gyerekem, és akkor is gondoskodom róla, ha éppen beteg vagyok, nem aludtam, határidőm van, satöbbi.

  3. lucia

    amúgy meg a mi esetünket nem kell túldimenzionálni, a gy.a. egyszerűen az az adrenalinfüggő típus, akinek muszáj a rendes kapcsolata mellett még mindenféle izgalmasnak vélt, titkos kalandjának is lennie, mint utólag megtudtam, az _összes_ barátnőjét megcsalta, ez nála életformaszerű dolog, nem is várhattam volna mást, én voltam a naiva. ez neki mindig mindennél fontosabb lesz, a gyerekénél is, ő akkor jó apa csak, amikor éppen nincs fontosabb szórakoznivalója, munkája, vagy nem éhes, és semmilyen apróbb vagy nagyobb téren nem kell áldozatot hoznia, innentől kezdve az én szememben nem jó apa, erről vitatkozni lehet, csak a véleményemen nem fog változtatni :)

  4. lucia

    Fru: azért arról ne feledkezzünk meg, hogy nálunk elsősorban az apuka akarta a gyereket, és az égről a csillagokat is leígérte, amikor terhes lettem.

  5. Fru

    Hmmm: b. Halódó kapcsolatba érkezik a kisbaba. Szerintem. Még a blogoló felé való elfogultságot is figyelembe véve, olvassunk csak vissza a baba foganása előtti fél évre, ott is Closer említése, költözés… szóval én annak a híve vagyok, hogy csak stabil kapcsolatba érdemes tervezni gyereket, és ha az nem az, akkor a “ha teherbe esem, megtartom” kijelentés pedig roppantul felelőtlen. Szerintem.

  6. Hmmm.

    R.,
    ezt elfogadom, nyilván az esetek többségében nem tudja elképzelni az ember előre, hogy milyen nehéz lesz egy kisbabával. De hogy ebben a helyzetben hogy merülhet fel egyáltalán alternatívaként, hogy az apa lelép, az nem megy a fejembe.

  7. R.

    Hmmm,
    sok tekintetben igazad lehet, bár én egy idő után a szülőket már nem okolnám.
    A c-t és d-t talán úgy finomítanám, hogy mind az apa, mind az anya máshogy képzelte az egészet, sokkal könnyebbnek és megijednek a felelősségtől, nem tudják felvállalni azt.

  8. Hmmm.

    a. Az anyósok a hibásak,:-) mert ilyennek nevelték a fiúkat, hogy nem tud felelősséget vállani, stbstb.
    b. Halódó kapcsolatba érkezik a kisbaba.
    c. Túl fiatal az apa.
    d. A stressz miatt sárkánnyá válik az anya.
    Persze mind durva leegyszerűsítés, de ilyenek jutnak eszembe most.

  9. Viv

    Hóember, az egyetlen, ami eszembe jutott, hogy ne legyen az embernek gyereke, mert akkor csak pasiként veszteségek, nem apukaként. Itt nincs prevenciós megoldás.

  10. Encsi

    A téma apropóján azért felmerült bennem, hogy példának okáért gy.a. meg mer-e jelenni publikus helyen a Mucival… :) Hiszen mi Mucifüggők az imádat tárgyát nyilván felismernénk, és ki tudja, hogy a beazonosított gy.a. mit kapna a fejéhez (szavak ill. záptojások formájában :))) )

  11. R.

    tudom, hogy nem leszek én sem szeretve, de az a helyzet, hogy osztom vienna véleményét.
    igen, a gy.a. szemét módon viselkedett luciával, de mucinak akkor is az apja és lehet, hogy most még esetleg nem képes arra, hogy jó apa legyen, de a muci érdekében az volna a jó, ha megpróbálhatná és nem lenne előre prejudikálva, hogy ő már nem lehet jó apa sose.

    és mielőtt kurvára az én torkomnak ugranak majd még százan jelezném, hogy a cipő hasonló. nagyon hasonló.

  12. vienna

    Igen, van 5 gyerekem és permomentán 11 unokám. (Nem hiszem, hogy gy. a.-nál a legkisebb esélyem is lenne, meg azt sem, hogy neki nálam. :) A legnagyobb fiam apukájának személyében hasonló típushoz volt szerencsém. Neki (eddig!) 8 hivatalos gyereke van 8 hivatalos nötöl, mind a 8 gyereke imádja. A többi is biztos imádná, ha ismerné.
    Na most. Az én legidösebb gyerekem – annak ellenére, hogy akkoriban az apukájára igencsak visszafogottan és viszonylag rövid ideig haragudtam, a továbbiakban inkább halálosan untam – rettentö rosszul türte az én viselkedésemet. Egy darabig nem vettem észre, hogy a gyereket sértem minden, az ö imádott apukájával kapcsolatos gubancos megnyilvánulással. Mondom, semmi durvulás nem történt, de a gyereket meggyötörte mondjuk egy az apjával folytatott, túl rövidre fogott telefonbeszélgetés akkor is, ha a másik szobában volt. A tantusz akkor esett le nálam, amikor a fiammal kiskamasz kora körül igen komoly gondok lettek, többször is elköltözött a (totál megbízhatatlan, nem hazajárós, kissé életveszélyes) apjához stb. Kénytelen voltam változtatni, és alapszabályként bevezetni, hogy az apját – aki ugye nem egy kifejezett szent – szentként kell kezelnem, védelmeznem stb. Mindenfélét kellett csinálnom, amihez aztán rohadtul semmi kedvem se volt. Az egésznek nem volt köze öszinteséghez meg öszintétlenséghez, igazán egy más szintre kellett átevickélni. Melós dolog volt technikailag is, mert minden apróságot meg kellett vizslatni a gyerek szempontjából és szabályosan memorizálnom kellett, hogy most tökmindegy, én mit érzek. Sikerült is rendet vágni, fiam helyrejött, megnyugodott.
    Szépen fel is nött, lett belöle hüséges társ, kiváló, felelös apuka mindenki óriási megelégedésére. Az apjával is, velem is nagyon jóban van. Szereti azokat az alkalmakat, amikor az öregei találkoznak, együtt röhögnek. (Mellékszál, de mindenki paklijában benne van: mókás egy ilyen gy. a. típusú nagypapával együtt unokázni!) Nagyfiam rettentö érdekes dolgokat mesélt arról, hogyan érzett, miket látott ö gyerekként a kettönk közötti konfliktusban. Hú, hát még 30 év múlva is meg tudott lepni… Az persze nem lep meg, hogy az apjával soha egyetlen szót nem váltottak e tárgyban. Ilyen hülyeségekre nem érnek rá motorszereléseik alkalmával…:)

    Lucia egyébként a fenti magyarázat nélkül is érti a mondókámat. Köszi.

  13. tapsi

    Ildi: elsőre én is félreértettem Viennát, de nem egyértelmű ennyiből, hogy ismeri a gy.a.-t, pusztán arra célzott, hogy gy.a. hazudott már, ha úgy volt neki kényelmes, szóval nem 100%, hogy ezt az “én úgy sem leszek jó apa” dolgot épp komolyan gondolta. Bár mivel a kijelentés az erőfeszítés hiányára utal, ez olyan önbeteljesítő jóslatnak tűnik.

    Amúgy van olyan, hogy valaki csapnivaló férj és jó apa, az már más kérdés, hogy hazug ember viszonylag ritkán alkalmas példaképnek.

  14. Ildi

    Vienna, van neked gyereked??? Esetleg elvált szülők sarja vagy??? Mert a gyerekek nem hülyék, csak kicsik. Ezerszer többet megértenek, megéreznek, mint te azt gondolnád. Pontosan érzik, hogy mi a szitu, és a későbbiekben sokkal károsabb az, ha hazudunk nekik, vagy másként adjuk elő a dolgokat, mint ahogyan azok valójában vannak.
    Valóban nagyon fontos, hogy Muci feje ne azzal legyen teletömve, hogy apád egy alávaló, aljas gazember, aki… De ez nem azt jelenti, hogy a valóságot el kell torzítani, a gyermekét és az ő édesanyját elhagyó faszkalapot (bocs, de az apa szót nem vagyok képes leírni ilyen alakokkal kapcsolatban) sem kell jobb képben feltünteni, mint amilyen. Persze rosszabban sem, de pl. én tuti nem lettem volna olyan finom, mint Lucia az erről szóló posztokban. Amennyire kívülállóként meg lehet ítélni, nagyon is helyén kezeli a helyzetet. A saját blogjában meg had írjon, amit akar, legalább segít neki feldolgozni a történteket.
    Miután utolsó kommentedből elég egyértelmű, hogy közelebbi kapcsolatot ápolsz a gy.a.-val (nem feltétlenül ágymelegítő funkcióra gondolok!), miben látod a garanciát arra, hogy bár már nem először, de utoljára tett ilyet. Mert ok, előfordul, hogy két ember nem tud együtt élni, azonban ő megcsalt, hazudott, félrevezetett, miközben tökéletesen tisztában volt vele, hogy milyen következményekre számíthat, amikor kiderül.
    Ha te leszel hasonló cipőben – ha nem is gy.a. miatt -, gyere vissza ide, írd le, hogy mit érzel, mit gondolsz. Őszintén mondom, hogy felterjesztelek valami díjra, ha nem változik a véleményed akkor sem.
    Ja, még valami. Te magad is azt írod: ” gy. a. ugye szokott regélni dolgokat”. Valahol a lelked mélyén érzed te, hogy valóban regél…

  15. Viv

    Vienna, két gyerekből kettő negatív eredménnyel zárult, szóval, mennyi esély kell még arra, hogy bebizonyítsa, képes apuka lenni? Négy, öt? A hatodik gyerek mellett ottmarad mondjuk az ötödik szülinapjáig?

  16. vienna

    Mindenféle – jó esetben nagyon szeretett – apák léteznek a valóságban a gyerekek számára, és vannak mindenféle elképzelések is a “tökéletes, vagy az azt közelítő apáról”. Az utóbbiak csak az anyukák fejében szoktak létezni.

    Hosszú távon kifizetödö ám, ha az anyukák a gyerekeknek ezt az érzését, ezt a kapcsolatát messzemenöen és amíg szükséges, mert még be vannak rágva, tudatosan is tiszteletben tartják. Ez lett volna mondandóm lényege.

    A gy. a. ugye szokott regélni dolgokat, amik igaziból másképp vannak. Ö egy ilyen. Talán a jóapaságra nemképességét sem kellene készpénznek venni. :)

  17. m@gnes

    Na de Vienna, ha Muci azt látná hogy Lucia olyan hajj de szuperül és mézesmázosan boldogan tereferélne állandóan gy. a.-val, nem jogosan tenné fel egy idő után a kérdést hogy vajh miért is mentek szét ha semmi probléma???

    Egy gyerek mindig szereti tudni a miérteket, na jó persze nem nyálfröcsögve kell közölni, de ezt nem is nézném ki Luciából.

  18. Viv

    Csak mert nem tételezi fel rólad, hogy vagy annyira okos, intelligens, és toleráns, hogy tudd magadtól is az alaptételt elvált és különélő szülők esetén: gyereknek az apukáját/anyukáját/egyéb felmenőjét nem szidjuk, mert nem elegáns, és a gyerek úgyis tudni fogja magától, hogy az átmenetileg jelen levő apuka nem olyan jó dolog, szóval, még csak mondani sem kell külön. :)

  19. Encsi

    Öööö, két gondolat.
    Az egyik, hogy sosem értettem ezt a “szülők márpedig konzekvensek kell hogy legyenek egymással a gyerek felé” dolgot – speciel nálam már egészen kicsi koromban bántotta az igazságérzetemet, és semmissé tette a szülők ezáltal mesterségesen fenntartott úgymond tiszteletét. A gyerekek ennél sokkal okosabbak, látják, hogy valami nem kerek, szóval szerintem a legjobb út az egyenes. Nyilván Lucia a korrekt hangnemet tartja, de miért ne lenne joga kifejezni azt, hogy ami történt az márpedig nem volt tisztességes, sem őfelé (Lucia felé), sem a Muci felé?

    Kettő, ha a gyerekben azt a hamis képet tartják fenn kiskorában, hogy márpedig ez amit apa művelt, az nem gáz, akkor igenis úgy nő(het) fel, hogy szerinte pici babát és anyát otthagyni voltaképp nem gáz. (Nyilván ezt most nem feltétlenül tudatosan fogja gondolni, de az egész pici korban berögzült dolgok szerintem veszélyesen tudatalatt tárolódnak el, és ezen sem segít a “később majd ha nagyobb lesz és megérti, elmagyarázzuk” esete.)

    Szóval Vienna, ha te azt gondolod, hogy az erőnek erejével fenntartott látszat az elnyomott feszültségekkel többet használ a gyereknek, ám gondold, de ne ítélkezz azon, aki nem így tesz.

  20. lucia

    vienna, az a baj, hogy olyasmiben próbálod megmondani a tutit, amiről fogalmad sincs. a gyerek apja előtt nem morgok-dühöngök-minősítgetek. a gyerek előtt sem (bár azt biztos meg fogom vele beszélni előbb-utóbb, hogy nem az a tökéletes, vagy azt közelítő apa, aki olyan, mint az övé). és a blogomban sem morgok, satöbbi, mert a gy.a. maga jelentette ki, hogy pontosan tudja, hogyan kéne jó apának lennie, de nem fog az lenni, mert, idézem, “ő erre nem képes” (ami persze azt jelenti, hogy nem akar az lenni, nem fizikai képtelenségekről van szó). de ehhez már végleg semmi köze többezer idegennek.

  21. vienna

    Szerintem a teljesen korrekt szülöi viszonyba nem fér bele, hogy az egyik szülö a másikat nyilvánosan lehúzza. Az érintetteknek – a fergeteges sebességgel növö gyerekeket is beleértve – rosszul eshet ilyesmit olvasni.
    Különélö apának nagyon nehéz lenni, bármilyen okból történt a szakítás. Gyerekeknek az szokott jó lenni, ha van müködö, kézzelfogható apjuk. Ha az anyuka nem morog-dühöng-minösítget, az apuka sokkal könnyebben tudja hozni az apafigurát, nagyságrendekkel jobban bír müködni. Ilyen egyszerü.
    (A neked nem tetszö véleményt persze törölheted – ennyi a dolog “jogi” része.:)

  22. lucia

    te vienna, én nagyon nem értem, hogy honnan veszed, hogy nem vagyok teljesen korrekt viszonyban a gyerek apjával. és hogy nekem nincs jogom róla nyilvánosan véleményt alkotni, neked viszont, aki egyikünket sem ismersz, van :)

  23. vienna

    Azt kellene megérteni, hogy a szülök kapcsolati gubancához a gyerekeknek az égvilágon semmi köze. Legalábbis nem szabadna öket megterhelni vele.
    (Azt várni, hogy a kicsinek majd lesújtó véleménye lesz az apjáról: botorság. Ha ez be is következne, haszna bizony nem lenne egy szál se, kára annál több. Egy gyereknek épp elég dolga van: játszania kell, tanulnia, a saját életét fölépítenie stb., nem pedig a felmenöi kapcsolati problémáin agyalni és azokról véleményt alakítani.)
    Így aztán egyik szülönek sem tanácsos szülöi mivoltában minösítgetnie a másikat, söt, a “birtokon belüli” szülönek a különélö szülöt erösen támogatnia kell abban, hogy a szakítás ellenére szülö maradhasson és a gyerekével minél jobb lehessen a kapcsolata. Tehát egy kicsi gyerek apjáról nyilvánosan kijelenteni, hogy jó már nem lehet – meglehetösen… hmmm… korai, hiszen sok-sok idö és lehetöség van még rá, h. nagyon szeretett, baromi fontosszemély apa váljék belöle (remélhetöleg már most az). Igen sok köze van és lesz ám a gyereknek meg az apjának egymáshoz – mondjuk elég valószínü, h. a Muci az apukája okán is annyira tündér és ha más nem, de ez egyértelmüen a pasas javára írandó -, szóval jó ezt bármilyen lelkiállapotban és már a gyerek egész kicsi korában tiszteletben tartani. És nem csak oly módon, hogy anyuka a gyereknek magának szóban nem szidja apukát.
    Szerintem nem törvényszerü, h. “felelötlen” apa fia maga is megcsalós fajta lesz. A nemmegcsalósságra való esélye
    mindenesetre növekszik az által, ha az anyukája túl bír lépni a saját (jogos, de ez itt lényegtelen) sérelmein és
    igyekszik az apukájával korrekt viszonyban lenni. Nyugis viszonyok között ugyanis könnyebb nyugis érzelemvilágú, meggondolt, tartós kapcsolatra képes felnötté fejlödni. Aki ezt érti, tegyen érte akkor is, ha a feladat rohadt kínos, melós és alapból kétemberes. Valszeg 90 % energiát kell belegyúrni akkor, amikor a másik nagy kegyesen csak 10-et pottyant bele.
    Mindenképpen megéri, a gyerek profitál belöle.
    Egyébként rossz, nemtörödöm, uccsó ribanc anyákat is rettentöen szoktak szeretni azok, akiknek olyan jutott. És fájni szokott nekik, ha valaki rosszat szól rájuk. Ezt valamiért szoktuk érteni.

  24. r-

    na en aztan az utolsok utan gondolok csak jokat a felelosseget nem vallalo ferfiakrol es apakrol, de bizony az igazsag ott van, h a gyermek, meg annal is foleg a fiugyermek velemenye nem az alapjan alakul ki az apjarol, amit felnott fejjel mi elkepzelunk, sot, meg meg annal is sotebb, es bizony barmilyen szomoru is, de a felelotlen apak fiugyermekei siman felelotlen apak lesznek maguk is, mert azt hiszik, hogy ezt lehet, es hiaba van barmilyen jofej anyukajuk, nem biztos, h sikerul nekik nem erre nevelni oket (bar en az enyem fejet kitekerem, ha nem lesz felelos apa, mondom most, de nem hiszek benne, h eleg leszek en magam ehhez, h ezt megtanulja)

  25. sixxty

    vienna: vegyük már tudomásul, van a világon olyan dolog, hogy felelősség, és ostoba dolog az amúgy is a munka dandárját végző nőt még lelkileg is terrorizálni, a kialakult helyzetért bűnbaknak beállítani. Tudtommal a gy.a.-t senki nem kényszerítette, hogy félreizéljen, akkor meg ki is a ludas?
    A Muci meg nagyobb korában és már nem is olyan sokára véleményezni fogja a szitut, hidd el.

  26. Benenn

    Aha, szerintem is jó apa. Már ha bárki szeretné arra tanítani a fiát, hogy csalja bátran a párját. A jó apaság legfontosabb attribútuma a felelősségvállalás. Ami adott esetben azt jelentette volna, hogy a fiát a farka elé helyezi.

  27. tzg

    vienna: én Luciával értek egyet: had mondja már ki, hogy nem tartja jó apának gy.a-t… (én fele ennyire sem tudnék kulturáltan fogalmazni hasonló helyzetben). A gyereknek egyébként az is ritkán tesz jót, ha otthagyják őket… Jó, tudom, Lucia vette rá a távozásra, de a lényeg ez.
    Már hogy a répába’ lenne megelégedve vele?????? És ha már szóba jött a választás: nem ismerem annyira Luciát, de isten látja a lelkemet, elhiszem, hogy ha ezt előre tudja, nem neki szül gyereket (bár amilyen a Muci, lehet, hogy a gének miatt megérte…).
    És lehet, hogy L. csak a saját apját kritizálhatja, Muciét nem, de a volt pasiját kritizálhatja…
    Kíváncsi lennék, hogy ha a Te pasid ilyesmit csinálna, akkor tényleg kibírnád-e zokszó nélkül. Mert ha igen, akkor meg balek vagy. Már bocs.

  28. lucia

    vienna: a gyerek előtt már most sem szoktam soha szidni az apját, sőt, pedig egyelőre úgysem értené. ezzel együtt az én szemszögemből, akárhonnan is nézem, a gy.a. úgy döntött, h vannak az életében fontosabb dolgok, mint jó apának lenni, és elég komolyan megdolgozott azért, hogy ne tartsam jó apának, de légyszi, hadd ne soroljam, nincs kedvem felbaszni az agyam ezeken. és ez az én blogom, amiben azt kritizálok, akit akarok, Muci meg a saját blogjába szintén azt ír majd, amit akar :)

  29. vienna

    lucia: bocs, de inkább mindenki csak a saját, különbejáratú apukáját kritizálja, pl. Muci az övét. Egyáltalán nem biztos, hogy Muci osztja, vagy osztani fogja anyukája véleményét: “előre megfontoltan választotta azt, hogy jó apa már nem lehet”. Remélhetöleg Mucinak megfelel, vagy meg fog felelni.
    Teljesen máshova tartozik, hogy a pasi neked nem oké (nyilván jogosan, de ez a gyereknek aztán tökmindegy).
    Lehetne tovább ragozni: te választottad a pasit apának.
    Hidd el, nem tesz jót gyereknek, ha az anyukája nincs megelégedve az apukájával (és persze viszont).
    Nem bántás, dehogy, de sztem nagyon fontos ezt idejében átgondolni.

  30. aureliano

    Volt nekem egyszer egy kisfiam, akinek minden este hármat kellett mesélnem (egyet könyvből, egyet fejből, egyet kiskorodból), és elalvás előtt elárulta, hogy a függönyöktől félni kell, de ha elalvás előtt azt mondja nekik az ember, hogy “Szépek a fiaitok, erősek és egészségesek”, akkor nem bántják.

    A gyerekek tudnak varázsolni.

  31. debcsillu

    “meggondolatlanságból szökött meg örökre”…ezt hogy lehet? és emiatt hogyhogy nem lehet rá haragudni?

    Amúgy mi is szívesen bandáznánk 1x veletek :)

  32. Bálint

    Ha nem írtad volna oda, hogy ez a Sisso gyereke, esküszöm, kitaláltam volna :) Folyton ilyen jókat mond róla ő is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s