Én tisztában vagyok vele, hogy nem az a normális, amikor decemberben 5-10°C van, de azért nagyon várom már ezt a beígért melegedést, mert itt a végeken számomra most napokra leállt az élet. A gyereket kézben nem bírom el, a babakocsi nem megy ebben a tíz centis hóban, ami ma még van, az autóval meg nem igazán lehet kijutni a kis, takarítatlan utcákon (két darab lejtő végi T elágazás van útközben, indulás előtt a 30 méteres kerti kocsikiállót is le kell takarítani, és az összes utca egysávos és beláthatatlan). Meg úgy tűnik, helyi mikroklíma (nagyon mikro) is sújt, legalábbis pénteken mr.a, miután elindult tőlem, a taxiból küldött egy mailt, hogy csak a mi kocsikiállónkon és a mi kapunk előtt van hó, sehol másutt. Azután szombaton persze bejött a hóvihar.

Ma muszáj volt munkaügyben kocsmába mennem (tényleg munka, bár nem csapos vagyok), és a városban a tíz kilométer simán ment, viszont itthon a kapu előtti öt méteren úgy elakadtam, hogy egy nagyon szimpatikus, idősebb, kutyát sétáltató pár tolt végül be (én ezeken mindig úgy meghatódom, amikor ismeretlen emberek segítenek rajtam, komolyan, amikor pedig békésen sétálhattak volna tovább), majd valahogy sikerült átlósan beállnom a helyemre, de legalább be tudtam zárni a kapukat.

És én igazából imádom a havat, Moszkvában voltam a legtöbbet gyerek, ahol télen tornaórán mindig sífutottunk (bár most vannak ezek a hírek, hogy a városon kívül akarják tartani az időjárást, ami egyrészt nagyon kúl, éljen, másrészt viszont hogy fognak így a kölkök síelni?), és emlékszem, hogy amikor nem kellett iskolába menni, mert -20°C alatt volt a hőmérséklet, akkor is kint ugráltunk a dombokon reggeltől estig, de itthon nem tudok mit kezdeni vele, síelni nem lehet hol (vagyis autóval kellene elmenni síelni, azt meg a fent részletezett okok miatt nem tudok), bár esetleg megpróbálhatnék itt az utcánk kemény száz méterén oda-vissza, a latyakban taposni meg utálok, szóval inkább ne legyen nagyon hó légyszi, amíg a gyerek úgy három éves nem lesz, és az már mindjárt itt van.