Megint megkörnyékeztek, úgyhogy megint kajáról fogok írni, cserébe eszem, szóval akit nem érdekel az ilyesmi, az ugorgyon. Amúgy nem pattanok minden lehetőségre, volt például egy olyan kajafutáros dolog is nyáron, amikor bújtatottan kellett volna reklámoznom, ami szerintem igen hülyén jött volna ki, tekintve, hogy nem szokásom amúgy “mit ettem ma, csak úgy mellékesen” jellegű posztokat írni (különös tekintettel arra, hogy néha ez kimerül egy doboz kukorica-, és egy doboz zöldborsókonzervben, amiből azért lássuk be, irodalmilag nem lehet túl sokat kihozni), de ez most izgalmasabbnak tűnt, mintha megint pizzát rendelnék, vagy a gyerek húslevesét turbóznám fel kétemberes adagra.

A marsbéli konyha egy családi kisvállalkozás, hetente ötféle főételt, háromféle előételt vagy levest, és háromféle desszertet kínálnak, ebből bármelyik napra bármit lehet rendelni, a választék hetente lecserélődik. Az ételfutárok nagy részével ellentétben mindent frissen készítenek el aznap, hozzám még melegen érkezett az ebéd. Közép-Budára és Pest belvárosába szállítanak.

A múlt héten sajtos csirkét rendeltem spenótos tagliatellével (mindig elfelejtem, melyik olasz kifejezés melyik tészta, ez, mint kiderült, a metélt), illetve rá lettem beszélve egy pumpkin pie-ra, részben a Mucira való hivatkozással. A csirke nagy meglepetésemre egyáltalán nem trappistás volt, hanem sajtos-tejszínes pácban úszott, ami, ha jól emlékszem, Gruyere sajttal készült. Kimondottan csirkeízű benyomást keltett, nem az a fajta volt, amit a gyorséttermekben vesz az ember, és konkrétan villával lehetett vágni, annyira puhára sikerült. A spenótos metélt meg hát sima bolti spenótos metélt volt, a spenót íze nem érződött ki belőle túlságosan. Képek.

A pumpkin pie-jal kapcsolatban a sütőtökrajongó gyermekem teljesítette a vele szemben támasztott elvárásokat, és a felét megette. Amúgy elég autentikusra csinálták (már ha elfogadjuk a premisszát, miszerint a pumpkin pie amerikai étel), fahéjjal meg minden, ahogy kell. Őszisütis fotók:

Mindent összevetve, a Marsbéli konyha stílusát leginkább fúziós házinak (fúziós-nagymamásnak?) nevezném. Az adagok emberesek, én két napig ettem a csirkét, a pasik is megtalálhatják náluk a számításukat. Árban talán olyan középkategóriásnak mondanám (két fogás 1150.- Ft.), de ebben a tisztességes hús is benne van. A rendelés egyelőre levélben lehetséges, kézzel beírva, vagy egy letölthető excel táblázat segítségével, állítólag januártól lesz profibb, webshopos a honlap. A cég képviselője, akivel találkoztam, igen szimpatikus volt, és a gyerekkel is jól elbeszélgettek (bár ez nem tudom, kinek mennyire szempont ebédrendelésnél). A futár talán 11 és dél között jött.

(A konyháról rajtam kívül kicsivu, piszke és sóésbors írt, ha valaki nagyon körbe szeretné járni a témát).