Ja, és a múltkori filmet nem is írtam (bár mostanában nagyon sok filmet nem írtam, de ez annyira borzalmas volt, hogy komoly közlésvágyam lett tőle). Szóval pár hete valamelyik vasárnap rámtört, hogy nekem este muszáj lesz moziznom, és mr.a éppen előző nap jelentette ki, hogy azon a héten nincs már jó film, úgyhogy felhívtam az L.-t a szándékaimmal (be kellene szereznem egy harmadik mozibajárós partnert is, mert ez így nagyon necces, simán előfordulhatott volna, hogy az L.-nek este randija van, vagy ilyesmi). Az L. rögtön javasolta, hogy oké, nézzük meg az Időutazó feleségét, mire én félreérthetetlennek szánt hangsúllyal megkérdeztem tőle, hogy az ilyen női film, ugye? De az L. félreértette, és lelkesen kezdte bizonygatni, hogy igen, pedig reméltem, hogy a hangomból kihallja, miszerint én azon a héten nagyon sok anyukával és védőnővel, továbbá védőnőszerű illetővel beszélgettem kedves, aranyos dolgokról, gyengéd hangnemben, ezért nagyon, nagyon rámférne valami olyasmi, amiben lehetőleg robotok, és izzadt, tesztoszteronszagú, atlétatrikós férfiak lövöldöznek egymásra mondvacsinált okokból, jó beszólásokkal. De nem hallotta, úgyhogy akár választhattam volna azt az utat is, hogy közlöm, mégse menjünk moziba, majd azt is közlöm, hogy nem, semmi bajom, de mivel nőiesség terén mostanában kihívásokkal küszködöm, ezért inkább gyorsan összefoglaltam neki a védőnős-atlétatrikós lelkiállapotomat, amit rögtön respektálni is kezdett, és javasolta a Paranormal Activityt.

És akkor beültünk a filmre az Arénában, hogy akkor félünk egy kicsit (bár előtte leadták a Law Abiding Citizen előzetesét Gerard Butlerrel (mostanság ez a zsánerem, Gerard Butler a Rock’n’Rollából, meg Anton Gorogyetszkij az Éjszakai őrségből), és amikor azt mondta csúnya arcot vágva, hogy ha nem az lesz, amit mondok, akkor mindenki meg fog halni, éreztem, hogy ez az én filmem (lenne, ha adták volna már)*), aztán az L.-lel a követező trailer alatt megbeszéltük még gyorsan, mit gondolunk a párkapcsolati hűségről (nagyon röviden, egyrészt számomra párkapcsolati erkölcs szempontjából kétféle, élesen elkülöníthető embercsoport létezik, az egyikbe tartoznak azok, akik engem megcsaltak, a másikba azok, akik engem nem csaltak meg, és ez utóbbiak ellen semmiféle morális kifogásom nincsen, ítélje el őket, akinek két anyja van, másrészt viszont ha A megcsalja B-t, akkor semmilyen körülmények között, soha nincs semmilyen joga ezért bármilyen szinten B-t hibáztatni a modern, fejlett nyugati világban, ahol egyetlen szóba kerül manapság felmondani bármilyen párkapcsolati hűséggel járó kapcsolatot, hogy utána szabad emberként lehessen tenni bárkivel bármit).

És akkor itt most nagyon durva spoilerek fognak következni, szóval elkezdődött a film, és az első éjszakán még hajlandó lettem volna félni egy kicsit, ha történik is valami, de nem történt semmi, és ez a film végéig így is maradt. Utólag megbeszéltük az L.-lel, hogy az ő számára is az volt a film tanulsága, hogy a főszereplő csaj egy hisztis picsa, és én ezt már az elején láttam, amikor nem volt hajlandó puszit adni a kamerának, meg még egy szolid kis fehérneműs sztriptízre sem, amikor a pasija felvetette, pedig mi értelme kamerát venni, ha nem ezért. Az ilyenről mind kiderül aztán, hogy rosszfajta, és megszállja egy démon, magyaráztam az L.-nek nagy hévvel a parkolóházban, a hosszú élettapasztalatomból merítve. De egyébként tényleg végtelenül unalmas film volt, oké, recsegett a padló, hát nálam mindig recseg a padló meg minden, mert csupa fa a ház, állandóan léptek meg hangok hallatszanak, nyikorognak az ajtók, és mégsem sikoltozom (na jó, a fogastól sikoltoztam, de az legalább vizuálisan is jelen volt).

Mondjuk így belegondolva nem tartom lehetetlennek, hogy nálam is egy démon mászkál, aki kipécézett magának, csak nem veszem észre, mert nemrég tök véletlenül összefutottam egy gimis volt osztálytársammal, akit utáltam, mert állandóan piszkált, és gonosz leveleket írogatott nekem, szóval ennek megfelelően nem köszöntem túl kedvesen neki, amit szóvá is tett, aztán szó szót követett, és kiderült, hogy ő gimiben igazából járni akart velem, azért írta levélben, hogy járni akar velem, nem pedig azért, hogy ha leokézom, akkor kiröhöghessen az osztály előtt, meg azt se gúnyolódásból mondta, hogy tök jó a pólóm, csak biztos mutált vagy ilyesmi, azért volt hülye a hangsúlya. Aztán megbeszéltük még a hozzátáplálást, de mindegy, lényeg, hogy lehet, hogy a démonom is tök frusztrált már, amiért ő szorgalmasan ijesztget, én meg azt hiszem, hogy csak a hülye fapadló az. Spoilerhegyek vége.

Utána még elszállítottam az L.-t a munkahelyére (igen, vasárnap éjjel, mert ő egy ilyen sztahanov, amúgy élet és halál ura), ami sokkal ijesztőbb volt, mert először is végigmentünk a kihalt parkolóházon, ahol szellemek vannak a falra festve, utána a kihalt, zúgó neonfénnyel megvilágított folyosón, ahol a gyezsurnaja-asztalnál sem ült senki, mert már megette a szörny, aztán beszálltunk abba a fajta szűk fémliftbe, ami félúton meg szokott állni, és vaskarmok szúrják át az oldalát és/vagy lezuhan, utána jött az iroda, ami nem volt félelmetes, de aztán megint lifteztünk egyet, és a lift egy üres betonkockában állt meg, aminek az egyik felét vasrács választotta le a másiktól, de szerencsére az L. nem zárt be, hogy ott tengessem tovább nyomorúságos életemet. Ja, előtte volt még a fém függőfolyosó, az a fajta, ahol lövöldözni szoktak, és az ember alatt és felett is nagyon sok emelet van. De aztán szerencsére ki lettem engedve, és hazajutottam.

Konklúziónak csak annyit szerettem volna kihozni ebből az egészből, hogy aki félni akar, az ne a Paranormal Activityre üljön be, hanem inkább barátkozzon össze az L.-lel.

* Nem emlékszik egyébként valaki, mi volt annak a filmnek a címe, amit nyáron adtak, és szintén csak a trailerét láttam, amiből annyi derült ki, hogy a főszereplőnek elrabolják a lányát, mire a főszereplő egyáltalán nem kezd el sírni, hanem utánuk meg (anglicizmus), és mindenkit nagyon csúnyán és morális gátlások nélkül lekanasztáz, aki az útjába kerül? Mert tüneti kezelésnek ez a film is megfelelne.