komment helyett

Továbbra is keresem a hangom baracklekvár ügyben, amiben sokat segít, hogy az előző poszt kommentjeiből kezd összeállni a világszőttes leginformatívabb lekvárfőző tudásbázisa (de vicc nélkül, én nagyon örültem volna egy ilyen sokoldalú tutorialnak az elején, illetve most is örülök, mert napi négy-öt kiló barackkal kell azért még kezdenem valamit a héten).

Szóval most van lehetőségem minden irányzatot kipróbálni, és itt a legcélszerűbb dokumentálnom a folyamatot. A lekvárjaim pillanatnyilag egy evolúciósan jól lekövethető sort alkotnak, az első három stádium:

1. A hétfői adag darabokra tépkedve, héjastul készült, egy jó másfél kiló barackhoz tettem fél kiló cukrot, rögtön megfőztem, a nagyobb héjakat kihalásztam, szalicilt tettem a tetejére, pillanatra megfordítottam, és dunsztoltam.

2. A keddi (tegnapi) adagot héjastul lebotmixeltem, és elkezdtem főzni. Így szerintem sokkal jobban köpködött (de kontrollcsoportot nem csináltam, szóval csak az emlékeimre támaszkodhatok). Cukor nélkül indult, a kóstolásos módszerrel kapott menet közben olyan 1/10-1/5 (tehát kilónként 10-20 deka) kristálycukrot, amit rafináltam karamellizáltam is egy kicsit (olvasd: odaégett az alja, mível így, hogy homogén volt, kevésbé láttam rajta, hogy mikor jó). Raktam rá nátrium-benzoátot és kis vodkát, nem forgattam, dunsztoltam.

3. A mai szériához nagyjából lehámoztam a célbarackot (a forró vízbe mártásos módszer ezeknél nem oszt, nem szoroz, mert így is löttyedt-érett-lédús típusúak), vagyis inkább lebarackoztam a héjakat. Nem mixeltem, valahogy a rostosabb verzió jobban tetszik, csak bevágtam a hűtőbe (azt terveztem, hogy a tanácsok alapján megrottyantom előtte egy kicsit, de nem volt már energiám). Ma megy a tűzre, kap kóstolós cukrot, a tetejére vodkát és nátrium-benzoátot (és ha lesz rá erőm, még üvegestül vízbe mártva is megbugyogtatom egy kicsit előtte).

Mindenkinek köszönöm a segítséget (ami nem azt jelenti, hogy most már maradjon csendben mindenki).

Reklámok

5 thoughts on “komment helyett

  1. zsoltu

    Nálunk ez úgy volt, hogy András szólt, hogy szedjük le a barackot. Anita fia le is szedte, szegény gyerek nem tudta, mennyi az elég. Úgyhogy lett vagy 80 kiló barackunk. Ezt kimagozta a gyerek. Aztán Andrással sutty betettük egy nagy ilyen kondérba az udvaron, gázos micsodával alágyújtottunk és elkezdtük főzni. Én tettem alá fél pohár vizet is, hogy ne égjen le. ÉS került bele 8 kiló cukor.
    (természetesen az, hogy 80 kiló a barack, az egy saccolás, 3 ilyen emberölnyi méretű fonott szák lett tele, lehet, hogy csak 60 kiló volt. és fokozatosan pakoltam bele)

    aztán ez az egész elkezdett levet ereszteni – tudni kell, hogy a barackjaink, mivel taliándörögd a bakonyban van, nem igazán voltak érettek – és kavartuk, rendületlenül. Igen jó illata lett, a cukron kívül mást nem is kapott.

    Aztán előbb Andrást hívták telefonhoz, majd engem. Ez baj. Nem volt 3 perc se. De leégett az alja. Éreztem, amikor kavartam. Nem szóltam, mondom biztos nem nagy a baj.

    Lett nagyságrendileg 70 üveg lekvárunk – a végén a plébános úr is hozott üveget – szalicilesen, dunsztba. És a végén kiderült, hogy igen durván égett le a dög. Ki kell a bográcsot dobni.

    Van másik sztorim is, az építkezős, de azt majd a zen-taxiba írom le.

  2. Katity

    Így van, a hámozott barackból a leki olyan lesz, mint a késő nyáresti napsütés (oh…). Én csak cukrot szoktam tenni hozzá.
    És csak hogy összezavarjalak: mennyiségtől függően egy-két-öt vaníliarúd belefőzésével valami fantasztikus végeredmény születik!

  3. lucia

    Rittuci: az a legszebb, amit “meghámozva” (héjából kinyomkodva) főztem, nem mixelve. minél tovább főzöm, annál sötétebb lesz, szóval talán érdemes hagyni állni, hogy levet eresszen, és kinyomkodni a levét főzés előtt, és akkor kevesebb ideig kell főzni (vagy gondolom, lehet bele zselésítőt is tenni, és akkor elég csak tíz-húsz percig forralni). illetve a szottyadtat is kevesebb ideig kell főzni, mint a félkeményet (talán ezért szokták szottyasztani összetörve főzés előtt). szerencsére ha az alja karamellizálódik, az se lesz keserű (vagy csak nekem nem lett), de persze úgy nem olyan szép. a cukrot az utolsó pillanatban raktam hozzá a legszebb színűhöz, valószínűleg úgy is beleolvad a dunszt alatt. (úristen, nem gondoltam volna négy nappal ezelőtt, hogy mára már én fogok baracklekváros tanácsokat osztogatni).

  4. ritucci

    Lucia, melyik verziónak lett legszebb a színe?
    Engem az érdekelne nagyon, hogy a gyönyörű sárgaszínű lekvároknak mi a titka?! (Egyszer sikerült nekem, de elfelejtettem, úgy rémlik semmit sem adtam hozzá, cukorból is csak minimálisat, talán ezért nem is karamellizálódott…)

  5. valtozo

    akkor még egy bioökós is. én úgy csinálom, hogy héjastus bele-bele botmixerezek, de nem tök simára, mert szeretem, ha darabok vannak benne, és felrakom főni és csak almapektint, (zselésítőt, nem zselésítős cukrot) rakok hozzá dupla mennyiséget, mint az előírt. szeretek minden lekváromba fűszereket tenni, barackot leginkább szegfűszeggel vagy kardamommal szoktam, de készült már mentás (nem, ez nem volt olyan jó) és citromfüves is (na az ízlett).
    Szóval főzöm kevergetve 10 percet, aztán üvegekbe töltöm és fejreállítom őket, amíg meg nem köt hűlés közben a zselé.
    Amikor kibontom, akkor szoktam hozzá egy evőkanál mézet keverni, hogy édesebb legyen. Persze ennél sokkal hardcore-abb az aszalt sárgabarack vízzel összeturmixol és mézez-fűszerez, de addig még nem fajultam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s