cipős bejegyzés

Tegnap olyan nap volt, hogy csupa jó hír, például kiderült, hogy már megcsináltam azt a munkát, amit délutánra-estére osztottam be magamnak, mert egy sztahanov vagyok, és a gyerek is aludt, úgyhogy tiszta békében olvasgathattam a szülinapi könyveimet. Utána a fiúm száján kicsúszott, hogy de szép vékony vagyok, pedig általában kerüli a súlyomra vonatkoztatható megjegyzéseket. Majd az APEH pont kétszer annyit utalt nekem, mint amennyibe az a papucs került, amit szülinapomra vettem magamnak (utálom, hogy az egész városban nem lehet normális papucsot kapni, vagy ilyen felfújt habból készült izék, vagy ujjközvágósak, vagy talpbarátak ugyan, de az mind széles az én lábfejemre (szerintem én vagyok az egyetlen nő a világon, akinek a terhesség alatt összement a lába), szóval amikor megláttam ezt, akkor egy napi gyötrődés után megvettem, pedig háromszor annyiba került, mint amennyit szerintem egy otthoni papucsra költeni érdemes), és ezt jelnek vettem, mármint olyan jelnek, hogy a cipővásárlásért jutalmaznak engem az égiek, és esetleg érdemes visszamennem azért a kis lila bálicsukáért.

Mert én általában itthon nem vagyok cipőmániás, mert itthon nem igazán lehet jó cipőket kapni, különösen 36-osban, de egy olyan cipőnek, aminek a talpán van strasszos virágminta, egyszerűen nem lehet ellenállni. És otthagytam, mert egy olyanban nem lehet járni, a tűsarok mindenbe beakad, és amúgy is nagyon vékony anyagból van a textilrésze, és nehéz tisztítani, és biztos nem is áll jól, vagy ha mégis, akkor is csak lila estélyihez tudom majd felvenni, amim egyébként nincsen, meg amúgy sem járok estélyekre. A pro oldalon csak annyi áll, hogy úgy néz ki, mint egy mesében, és minden lánynak kell egy cipő, ami úgy néz ki, mint a mesékben:

Egyébként, ha már mese, akkor leginkább a kis hableány című jut az ember eszébe, amikor felveszi. Szóval valóban nem lehet benne járni (pedig a lépőrésze, mármint az az öt négyzetcentiméter, direkt gumírozott, nyári mintázattal, ugyanakkor még így is hibridje hordhatóság szempontjából a fiúm bicikliscipőjének, aminek totálisan merev a talpa, illetve a mászócipőjének, amiből 3 számmal kisebbet kell venni, hogy eléggé feszítse a lábujjakat ahhoz, hogy mászni lehessen benne, de ezzel nagyon hülyén néznék ki akár biciklin, akár sziklán), viszont virágok vannak a talpán, és gyönyörű benne a lábfejem (nem mintha a lábfej szépsége bárki piaci értékét megnövelte volna valaha is, de akkor is), úgyhogy megvettem, most már csak valami ruhát kell szerezni hozzá valahol. Mondjuk érdekesen fogok kinézni lila estélyiben a kocsmában, ugyanis az az egyetlen cipőkompatibilis hely, vagyis olyan, ahol a kocsitól pár lépés az asztal, ami mellett ülve tölthetem az estét, vagy esetleg még moziba tudom majd hordani. Nem baj, akkor is megérte.

Meg izé, ha már ott voltam a boltban, akkor vettem egy bordó lakkbőr szandált is, de az le volt árazva kétezerötre, és egyébként sincsen nyári szandálom, meg különben is, az embernek soha nem lehet elég bordó (piros) cipője. És annak meg sárkányminta van a talpán, csak úgy mondom.

17 thoughts on “cipős bejegyzés”

freemam 2009/06/23 9:25 du.

Fúúúú, az a lila……. Azért és azzal ölni is lehetne!
A bordó csini, de az a kispapucs! Szóval az nekem nagyon nénis na! De sebaj, mert ha nagyon elnénisedtél előkapod a szúróstopánt és legyilkolod vele akinek nem tetszik a topogi papucsod!
Egyébként szeretnék gratulálni (ahhoz a sorok közt egyébként elbújtatott) pasi dicsérethez, hogy milyen szép vékony vagy! :)

Oszd meg

Tetszett a bejegyzés?

Kapcsolódó bejegyzések

17 thoughts on “cipős bejegyzés”

Vélemény, hozzászólás? Kilépés a válaszból