a posztapokaliptikus sírásról

És ha már itt tartunk, szeretném magam sajnáltatni csak egy egészen picit, mert az oké, hogy szülés után két nappal helyhiányra hivatkozva kirúgtak a kórházból, úgyhogy otthon jobb híján neki is láttam fordítani (konkrétan a kádban ülve, máshol nem nagyon bírtam), és oké, hogy nem volt egész nyáron egy tízezer karakter alatti hétvégém, és az is oké, hogy rengeteg órát töltöttem a horror fejősszobában fél kezemben a fejővel, a másikban a billentyűzettel, de igazából akkor borultam ki, amikor a könyvben, ami elméletben egy posztapokaliptikus sci-fi, a négyszázadik oldal tájékán a kolónia legkeményebb pasija elbőgi magát, és fél oldallal később még mindig a könnyek folyására kellett rokon értelmű kifejezéseket találnom, na, akkor úgy rágyújtottam volna, csak mit szólna a gyerek.

(És nem, a férfiak ne sírjanak. Soha.)

Reklámok

39 thoughts on “a posztapokaliptikus sírásról

  1. lucia

    patkány: mindig is azon az állásponton voltam, hogy ízlésbeli kérdésekre vonatkozóan felesleges mind szemrehányást tenni bárkinek, mind bocsánatot kérni. a véleményedet illetően az vigasztal csak engem, hogy míg a te esélyed nagyjából nulla a minden igényednek megfelelő nő megtalálására, az én múltbéli dash jelenlegi pasijaim egy kivétellel nem szoktak, khmm, “pityeregni” (és az az egy más szempontból is borzalmas egyén volt).

  2. patkány

    nekem meg az nem tetszik, hogy nő létedre (büdöset) szarsz.
    (és ha erre előrángatni támadna ötleted a biológiai szükséglet-féle érveket, akkor kérlek azt is mellékeld magyarázatként, hogy akkor nektek, nőknek ugyan má’ miért KELL időnként pityeregnetek (mert pityeregtek, mind) és nekünk miért ne lehetne?).

  3. Tati

    Érdekes kérdés. Személy szerint én is a kemény pasikat preferálom, és magam sem nagyon szeretek sírni, a probléma csak az, hogy ha egy nehéz helyzetben egy férfi nem sír, akkor erős, ha meg egy nő nem sír, akkor érzéketlen meg flegma, vagy esetleg annyira buta, hogy képtelen átérezni az egész súlyát. Hányszor megkaptam már: “Ez téged nem is érdekel!” Pedig nem igaz, hogy nem érdekel, de amikor egyszer elsírtam magam ezelőtt a személy előtt, olyan megalázó volt és semmi megkönnyebbülést nem hozott, hogy azóta inkább tartózkodom tőle.

    Úgy általában egy ember ne legyen sírós típus – persze néha a legkeményebbekből is kiszakad, nincs is ezzel semmi bajom, ha nem napi szinten történik…

  4. roberto

    lucia, kevered szerintem.

    szemben a konkrét elvárás-ellentétpárokkal, Te most általánosságban felsorolod, hogy a nöknek mikben kell “teljesíteniük”.

    okés, nem vagyok vak, és természetesen elfogadható a sóhaj – nade ki mondta, hogy a teljesítés mennyiségileg mekkora kell hogy legyen, hogy megléte kipipálható legyen?
    mely pozíciót viselje munkában, milyen kosztümöt hordjon a nöiességhez, hány gyereke legyen, mikortól rakja öket óvodába, mennyi könyvet kellett már elolvasnia életében… ezekröl ki szól, ítél?

    tényleg “a” férfiak teszik rád ezt a nyomást?

    ha kicsit körbenézel, ez nem a nök tipikus tea melletti dumcsitémája?
    nem az anyák, nagyanyák által elültetett para, nem a “férfiasodás” rosszul értelmezett versengésének a felesleges és hibás átvétele?

    nézd, én szeretem a nöket, nagyon tisztelem öket. biológiai kreativitásuk elvben mentesíti öket, hogy folyton vetélkedjenek egymással, mint mi fucked-up pasik – erre most nem térnék ki bövebben, már így is hosszú vagyok. a lényeg, hogy az említett általános elváráskategóriák (együtt a “hangnem” tematikával, meg a családfenntartó szereppel, megmegmeg) szerintem ugyanígy megvannak “a” férfiak felé is…

    ami engem zavar, az az egymással _szembenálló_ elvárások hálója, meg a zárt kommunikációtlanság a “kapcsolatokban” erröl: ab ovo más legyen ilyen meg olyan, ebben piszok gyorsak vagyunk, igen – miközben megfeledkezünk arról, hogy az egyetlen ember, akit valóban meg tudnánk változtatni, mi magunk vagyunk…

  5. lucia

    hát nem tudom, az is igazságtalan, hogy a nőknek meg egyszerre kell teljesíteniük munkában, nőiességben, gyereknevelésben, szexistennőségben, műveltségben, de szerintem mindenki teljesítsen annyit, amennyit magától elvár, aztán biztos akad valaki, akinek pont annyi kell majd.

    és nekem nem kötelező megfelelni, bár nem olyan nehéz. van pár sarkalatos pont, az intelligenciát meg a sírás csekély mértékét komolyan veszem. ugyanakkor nekem már van, aki megfelel, úgyhogy a világ többi része lazíthat. :)

  6. cinnamon

    azért a nőcik se jártak sokkal jobban a (túlzásba vitt) feminizmussal… itt ez a sok karrierpicsa, akik olyan hidegek, mint a kő; tele frusztrációval és erőszakossággal, több liter elfojtott könnyel (nem célozgatok! csak így látom/gondolom), egyedül, mert hol vannak a férfiak? akik nemcsak sírnak, hanem erősek is, DE tudnak sírni is?
    mindannyian rábasztunk erre, feleim. de még van remény.
    nőies (nem gyenge, nem elnyomott!) nőket és férfias (nem bunkó, nem macsó, nem büdös) férfiakat!

  7. roberto23

    ez a “férfi nem sír” bizbasz idöröl idöre bejár minden általam szeretett nöi blogot, nagyátlagban – tudom, magánügy – nekem nem tetszö végkicsengéssel.

    egyrészt kivan minden értelmes csaj attól, ha egy pasi bunkó, másrészt viszont ne legyen érzelgös.
    a határt, differenciát persze individuálisan húzza meg az illetö, arról, hogy mi az, ami belefér, és mi nem, csak az az egyszem agy dönt odaát, számunkra nem éppen belátható, let alone (a nöi összképre, úgy mint elvárás-konglomerátum velünk szemben) konzekvens formában.

    a házmester-féle szirszarszerelö nem okés, de persze ne legyen gyakorlatiatlan. no és az ágyban legyen kemény, de megértö, odafigyelö, miközben rendelkezzék humorérzékkel, hatalmas szívvel és szeresse az állatokat (megjegyz, a közlekedésben is – ejtsd, ne agresszívóskodjon).
    nem árt, ha kinyitja az ajtót elötted, s persze védelmezzen is, ha kell akár egy pillantással tarolja a bunkó eladót például.
    legyen önálló, de szeresse az édesanyját; akarjon gyereket is (majd), valamint lehessen vele új-zélandra menni hétvégi túrákra.

    keressen elég pénzt, de persze ne tartson ki, igaz, hellyel fizethetne egy-két számlát. legyenek barátai is, de ne túl sok és ne túl gyakran, s emellett (vagy ennek ellenében) tudja mindig, milyen filmhez vagyok hangulatban.
    természetesen legyen tekintettel szexuális igényeimre és igény-telenségeimre, hallgassa meg minden panaszom zokszó nélkül, söt támogasson akármiben, összefoglalva tehát kínálkozzék nékem lélekben erös, szellemben okos, testben feszes pasasként.

    kifelejtettem valamit?

    a hetekben volt egy spiegel-lap idekint, az elején nagy föcím:

    “40 év feminizmus – mi maradt belöled, férfi?”

    hát… ez.

    a megfelelni képtelenség… meg a fruszt.

    mert az igények nagyok, hála a fejlödésnek és az információk jelenlévöségének, az eldobható cuccokra beállt társadalom favorizálja a szimpla megoldásokat, és a végén ott marad csomó elvált, meg magányos, meg félreértö és persze félreértett lélekke.

    bocs a hosszúdalomért, de cseppben a tenger ez a férfisírás-bizbasz szerintem, és a tököm kivan vele.

    ha sírni akarok, sírok, bassz.

    aztán helyettem ne gondolkozzanak, hogy miért teszem, és milyen ember vagyok miatta.

    majd max ha érdekel, kérdezd esetleg meg.

  8. cinna

    „a nők nem gyengébbek, hanem a megoldási lehetőségeik sokkal korlátozottabbak”

    miért is? mert fizikailag gyengébbek? ugyan…

    „aki férfit eddig sírni láttam…”

    erre egy barátomat idézném (nekem mondta, bár nem ebben a témakörben): kikkel vert téged a sors?:)

  9. diogenesblues

    Edward Albee (egyik hőse) szerint egy jó sírás megtisztítja a lelket. Igaz, egy másik hőse valami olyasmivel vág vissza, hogy egy rossz sírás nem tisztít meg semmit. Az idézetre már nem emlékszem pontosan, de a lényeg kb az, hogy vannak jó sírások, és vannak rossz sírások, és a jó sírásokra szükségük van férfiaknak és nőknek is, a rossz sírásoktól meg nem árt mindkét nemnek tartózkodnia.

  10. lucia

    én továbbra is fenntartom, hogy egy férfi ne sírjon, hanem oldja meg, vagy lépjen túl rajta. a nők nem gyengébbek, hanem a megoldási lehetőségeik sokkal korlátozottabbak, és amíg ez így van, addig legalább sírni hadd sírjanak már (ebbe magam nem számolom bele, de nekem hálistennek, szerencsésen alakultak a dolgaim).

    (aki férfit eddig sírni láttam, az (a) érzelmi zsarolásra használta, (b) úgy gondolta, hogy az érzelmek kifejezése egészséges, és más érzelmeit például úgy fejezte ki, hogy ököllel ütötte a gyereke arcát (“nem tehetek róla, felbosszantott, én is csak ember vagyok”), (c) tutymimutyi, gyakorlatiatlan, érzelgős típus volt, ami nem bűn, csak nekem nem tetszik)

  11. borcsa

    A sírás nem bűn. A sírás nem gyengeség. Vagy gyengeség, persze. Ha gyengeség az, hogy valakinek valami igazán fájni tud. Ha gyengeség az, hogy valami olyannyira fontos tud lenni, hogy valami olyannyira fájdalmas tud lenni, hogy valami olyannyira boldoggá tud tenni, hogy nincs más mód a kifejezésére.
    Hogy a gyengeség, mint olyan, a nők privilégiuma lenne, mert ugye ők a gyengék. A legprimitívebb pszihológiai műveltség alapján is kimondható, így lettünk – legtöbben – nevelve. A kisfiú ne sírjon, katonadolog, ez már szinte fröcsögő közhely. A kisfiú sírjon, ha fáj. A kislány sírjon, ha fáj. A nagyobbak sírjanak, mert ahogy ne felejtsék el, hogy mekkora gyönyör pocsolyába lépni, és pontosan miért is olyan jó, ne felejtsék el azt sem, hogy mekkora megkönnyebbülés kiengedni mindent, és sírni. Mert gyűlik bennünk a szar, ez is közhely. Gyűlik, aztán már fojtogat. És persze a sírás és a hisztéria és az önsajnálat nem ugyanaz. Inkább körök, kisebb közös szeletkékkel, ahogy matekórán azt oly jól…
    Hadd mondjam el, hogy a sírás igenis férfias. Mert súlya van annak, ha egy férfi sír. Iszonyatosan nagy súlya. Pont azért, mert ránkpakolták az aranyhajú királylányt és az erős királyfit. Ami miatt azért senki ne váljon lelki nyomorulttá. Mert nem éri meg.
    Legalábbis szerintem…

  12. cinna

    ó. télleg minden sírás önsajnálat, ami nem fizikai fájdalom (mér, a lelki nem ér?) vagy pedig hormonális (pms hiszti ok, bánat ciki?)?

    btw sztem pont azok vernek agyon stb, akiket gyerekkorukban nem hagytak sírni… lehet, kissé merész feltételezés, de nekem vhogy tetszik.

    viszont meggyőzni nem akarok senkit, istenőrizz.

    cinnamon
    1rem1.com

  13. lucia

    szerintem ha kevesebb létjogosultsága lenne az érzelmek szabados kifejezésének, akkor kevesebb embert/állatot vernének agyon, lőnének le, vagy égetnének el felebarátaink. érzelmei mindenkinek vannak, de a sírás az leginkább önsajnálatból fakad (kisebb részben fizikai fájdalomból, vagy hormonális befolyásoltságból, ezek ellen nincs is szavam), az önsajnálat pedig szerintem büdös (akkor is, ha rólam van szó). és nem hiszem, hogy meggyőzhető lennék arról, hogy mégis tetszenek nekem a síró férfiak :) (joguk persze van hozzá, nem kell mindenkinek az én ízlésemhez igazodnia).

  14. cinnamon

    közben még az is eszembe jutott, h a verés is érzelemkifejezés, ha nem is vmi cizellált, és e tulajdonsága mián én en bloc nem utasítom el, de minden egyes alkalom egyéni elbírálás alá esik.

    cinnamon
    1rem1.com

  15. cinnamon

    a sírás érzelemkifejezés. sztem nem árt, ha a férfiaknak is vannak érzelmeik. aki nem sír, az a gép. én a humanoidokat jobban kedvelem. az önuralom nem árt, a túlzásba vitt önuralom viszont a merevség. (nem, nem AZ:)

  16. lucia

    hát nem tudom, számomra a sírás=környezetszennyezés és kevés önuralom, a verekedés=még durvább környezetszennyezés, még kevesebb önuralom, szóval ez nekem valami nagyon kifordított logika.

  17. gargoyle

    ez a “nok inkabb sirjanak naluk okesabb” kicsit azert arra ingerel hogy olyanokat mondjak mint “a ferfiak neha osszanak ki egy sallert idegessegbol, naluk okesabb”

  18. exmanka

    Ha szüperhős lennék, már csak azért se sírnék, mert rólam senki se fordítsa, hogy “eltörött a mécses”, “hüppög”, “bömböl” vagy “itatja az egereket”. A “zokog” még némileg drámai tud lenni, de addig azért csak nem jutott el a jóember érzelmileg?!
    Szóval férfi ne sírjon, mert az hülyén hangzik szavakban.

  19. Porcelán

    JoeP, attól óvjanak meg minket a kis- és nagy istenek :)

    Lucia, köszi az infót, akkor egyrész reménykedem a másik fordító kompetenciájában, másrészt meg várom a Soul Musicot. Addig meg olvasom eredetiben a Making Money, már amikor a 2 hónaposom hagyja :)

  20. jack ez

    Elhintenél valami információt a köny címéről? Mert ha a Cormic-féle The Road az, akkor visszamondom a preordert az angolra az amazonon… köszi

  21. lucia

    Porcelán: a következő Pratchettet nem én fordítom (egyik őrségeset sem), a kiadó ütemezésétől függ a…az ütemezés :) tőlük lehet érdeklődni. de elképzelhető, hogy a következő általam fordított könyv, ami megjelenik, az a soul music lesz.

  22. lucia

    pestipucu: szerintem a sírásból csak annyi látszik, hogy az illetőnek nincs önuralma, ami – szintén szerintem – nőknél okébb, férfiaknál kevésbé, mert egy férfi legyen nekem legalább lélekben erős (bár az sem árt, ha kevés körben fel tudja cipelni a könyveimet az emeletre). a férfi legyen problémamegoldó, elgondolkozó, szótlan, a fegyverét keményebben markoló, nem pedig sírós, ha baj van.

  23. Porcelán

    Tőlem sírhat az a pasi, ha megígéred, hogy legközelebb Pratchettet fordítasz :) Vagy már kész is a következő rész esetleg? Most, hogy nem fogsz unatkozni egy jó darabig, kicsit aggódom a sorozat magyar fordításának sorsáért… nyugtass meg :)

  24. A.

    A ferfi sirjon, de legyen vele tisztaban, hogy ferfi nem sir, ugyhogy rejtse el, meg szegyelje kicsit.

    Ahogy a no is legyen ehes a szexre, de azert keresse magat kicsit, nem?

    Ezek a mai “Kecske-kaposzta” jellegu, kompromisszumos megoldasok, amelyek nagyjabol egyszere felelnek meg a regi ertekeknek es az uj igenyeknek is, nem? :))

  25. pestipucu

    Szerintem pedig sírni kell (oké, moderálva) – férfiaknak, nőknek egyaránt. Mad Max-nak is. Ebből látszik, hogy ember ő is. (Vagy az a cél, hogy ne látszon?)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s