Ma reggel az ajtótól a kapuig pontosan három alkalommal ejtettem le a kulcsomat, de azt legalább nem látta senki. Viszont a takarítónőnknek az általában eseménytelen délelőtti órákban abban az élményben lehetett része, hogy ugye békésen súrol a konyhában, vagy mit is szokott csinálni, mire egyszercsak berepül az ajtón egy bögre, hatalmas csattanással széttörik a padlón, majd némi hatásszünet után besétálok, és – természetes viselkedést imitálva – összeszedem a maradványokat (kicsit túl nagyot lóbáltam a folyosón).