Az elmúlt időszak a sátorozás jegyében telt, két hete például Horvátországban alapoztunk, ahova sziklát mászni kísértem a fiúmat és pajtásait. Az akciós rész a Paklenica Nemzeti Parkban ment véghez, amitől az embernek a szurdokvölgy kifejezés türemkedik fel első látásra a kollektív tudattalanjából, mert olyan. Másfél napot én is ott töltöttem, elméleti extrémsportoló kategóriában. Először kiolvastam a fal tövében a Ha a szent kocsma is bezár c. krimit, közben ügyeltem, hogy ne essen rám senki (hiába, mindig is hajhásztam az adrenalint), aztán hanyattfeküdtem a köveken, és figyeltem, hogy vándorol a Zoárd nevű púp a hasamon jobbról-balra, és viszont, idővel sajnos mások is ezt kezdték figyelni, és az már egy kicsit creepy volt, de szerencsére pont indult a fiúm lefelé, úgyhogy exkuzáltam magunkat. Időközben valamikor lefotóztam az összes vadon nyíló cikláment a környéken, illetve többször elindultam sörért a boltba, aztán szerencsére mindig eszembe jutott áldott állapotom.

A szabadnapomon megnéztem Paklenica-óváros összes nevezetességeit (a pékséget és a habarcs nélküli kőfalakat), lefotóztam minden virágot változatos hátterekkel, végigsétáltam a tengerparton, és kiolvastam a The Code Bookot (minek kapcsán újfent megdöbbentem azon, hogy Turing meleg volt (illetve, hogy ez milyen következményekkel járt), bár akkoriban a viktoriánus Anglia támasztotta követelményeknek megfelelően mindenki, illetve találtam benne egy nagyon szimpatikus anekdotát Charles “Geek of the Month” Babbage-ről, aki Tennyson egyik versének “Ev’ry moment a man dies/Ev’ry moment one is born” során megütközve megírta neki levélben, hogy a Föld szaporodó népességére való tekintettel legközelebb legyen szíves úgy fogalmazni, hogy “Every moment dies a man/Every moment 1 1/16 is born”, ami ugyan még mindig nem az egzakt érték, de az túl hosszú lenne, és egy irodalmi költemény kontextusában ez is megfelelő közelítés).

Aztán volt még helyi vendéglátó egység is, ahol két romantikus vacsora keretében megettünk egy fél tehenet, és annak ellenére, hogy nem volt közös nyelv a személyzettel, igen jól megértettük egymást (például kérdés nélkül véresre csinálták, ahogy szeretjük).

És akkor a képek: