2008. január havi bejegyzések

mozi

1 hozzászólás

A múltkor a balettcipőben az evési rohamom (azóta is furdal a lelkiismeret, hogy nem kínáltam meg brightot a sajttortámból, de mióta van az állapotom, valami hihetetlenül territoriális vagyok a kajámat illetően) és az alvási rohamom között volt öt perc, amikor a beszélgetésbe is beszálltam. brainoiz többek között éppen az elviselhetetlen mozilátogatók fajtáit csoportosította, hogy vannak ugye a Poénkodók, a Mindenen Nevetők, a Zacskózörgetők, a Belekérdezők, külön kérdés, hogy mely klasszikus illemszabályok vonatkoznak a kuturáltan, ámde folyamatosan susmogó Tolmácsolókra, és erről később eszembe is jutott, hogy a fiúm egyik kedvenc szórakozása az, hogy a thrillerek feszült részeinél belemarkol hátulról a nyakamba, vagy azt mondja, huu, mire én szívrohamot kapok, és próbálok nem túl hangosan sikítani. Annak ellenére, hogy tudom, hogy ezt fogja csinálni.

Asszem, a kapcsolatunkat alapvetően a klasszikus ragadozó-áldozat dinamika mozgatja.

nemzetközi nap

17 hozzászólás

Ültettem hurmamagot, ki is hajtott, leveledzik, úgyhogy olvasgatom a
szakirodalmat. Mondjuk én sem vagyok kezdő az árnyalt, többszintű
fogalmazás terén, de a japánok mindent visznek.

"Ha a datolyaszilvát mandarinnal ábrázolják, akkor a képet úgy kell értelmezni, hogy "kísérje szerencse minden vállalkozásod!"."

az oroszokról szól

3 hozzászólás

Igor, a főbérlőm meglehetősen sztereotipikus, mintha direkt csinálná. Mindig kapok tőle orosz teát csészében teafűvel, lekvárral, ha felmegyek elszámolni, és konfétit. De a legjobb megnyilvánulása most volt, amikor mesélte, hogy egy moszkvai ismerőse a gazprom alvállalkozója, és ebből nagyon gazdag lett, vett három hajót, az egyiken szilvesztereztek (csinált 50 perces tűzijátékot is, miközben majd' megfagytak a -20 fokban, de az obligáció kötelez). Hogy érzékeltesse, milyen gazdag az illető, elmondta, hogy vacsorára nagyon drága halat ettek nagyon drága vodkával.

Azt sajnos elfelejtettem megkérdezni, hogy nagyon drága savanyú uborkát is kaptak-e hozzá.

új év, új izék

7 hozzászólás

Nagyon nagy szerencse, hogy év elején nincs nagy hajtás, mert a munkahelyem női szakasza használhatatlan mostanában. Én folyamatosan, már-már hivatásszerűen eszem (örömforrás-pótlék, vágnám rá, ha nem örülnék amúgy is), "A" jelzésű kolléganőt csalja a férje, sőt, ami még rosszabb, titokban saját folyószámlát nyitott (két és fél munkanapnyi megbeszélnivaló, plusz a frissítések), "B" jelzésű kolléganő a tudatosság magasabb szintjére lépett (váratlanul, gejzírszerűen felbukkanó megbeszélnivalók az energiákról, satöbbi), "C" jelzésű kolléganő pedig házasságon kívüli kapcsolatba bonyolódott (mi is, de ő konkrétan házas, előreláthatóan több heti megbeszélnivaló). Az új, autista-gyanús pénzügyi vezetőnk ki is fejtette a minap, hogy ő nem érti, és soha nem fogja érteni a nőket, furán viselkedünk, pedig szerintem logikus, hogy ha éppen a hűtlenség etikai és gyakorlati vonatkozásait taglaljuk, akkor senki nem fog neki hat hónapos telefonszámla-részletezéseket előkeresni két órán belül. Velem külön közölte, hogy rájött, hogy időnként ironikusan fogalmazok, legyek szíves ezt jelezzem minden alkalommal a továbbiakban.

Otthon minden a legnagyobb rendben, szólóban a fecskés sorozatot (CSI) darálom lábadozva, duóban a Star Trek: Voyagert nézzük a fiúval. Aki egyébként örül mostanában, hogy a lánya értelmes korba lépett (majdnem tizenegy), amikor már lehet vele kölcsönösen szórakoztató programokat is csinálni, a legújabb terv, hogy megnézik együtt az Alien 1-2-t, majd beszerzünk egy plüss arctámadót, és azzal ijesztgetjük, remélem, legalább udvariasságból sikoltozik majd egy kicsit.