a szombatról – első felvonás

Szombaton csapatot építettünk a munkahelyemen, ez úgy kezdődött, hogy – gyanúm szerint – a főnököm rendet akart rakni a szobájában, és akkor másnak se legyen jó. Szóval kijelölte a munkaszombatot, hogy aznap mindenki rakjon rendet, és fessünk. Falakat. Súlyosbította a helyzetet, hogy minden iroda más színt jelölt meg, mint kreativitás szempontjából serkentőt, mi például a titkárnővel egyöntetűen a sötét málnapirosban láttuk meg problémáink megoldását. Mivel ő kiment még lastminute beszerzéseket végezni, én magamhoz vettem a teljes salest, és delegáltam a feladatot. Kis csapatunk épülése önismeret szempontjából rendkívül hatékonynak bizonyult, már az első fél órában sikerült rádöbbentenem a fiúkat, hogy ők – velem ellentétben – nem értenek a dologhoz, két órával később pedig, amint megjelentem a helyiségben, pánikszerűen megkérdezték, hogy most mit csinálnak rosszul. Mivel nem szeretem a konfliktushelyzeteket, a leghelyesebbiket már a kezdet kezdetén magam mellé vettem consiglierinek, tájékoztattam, hogy a tréningnadrágjáról a bolyhokat boholyborotvával el lehet távolítani, majd miután ily módon felállítottuk a harapási sorrendet, folyamatosan böködtem, és mutogattam, hogy "az úgy nem lesz jó, mondd meg neki, hogy menjen ki egészen a széléig".

A Zandival szerencsére szintén nem kellett elsődleges kommunikációval közölnöm a világnézetemet vele kapcsolatban, ugyanis amikor a felgyűlt szemetet hordtam éppen hűvös halomba, illetve mindenki más is sürgött-forgott, megláttam őt a titkárságon kávéval a kezében merengeni. Udvariasan felajánlottam, hogy adok neki munkát, ha nincs mit csinálnia, mire udvariasan azt válaszolta, hogy ő inkább kávézik délig (az előzmények közé tartozik, hogy a három kép közül, amit akart, csak kettőt hagytam jóvá, mert a harmadik ronda volt, és egyébként is). Ekkor udvariasan ránéztem, hosszan kitartva, mire úgy döntött, hogy inkább a saját irodájában folytatja a merengést.

A titkárnőnk viszont újabb tehetségéről adott tanúbizonyságot, teljesen egyedül működtette a képkereteket és a képeket, egységet alkotva belőlük. Szerintem túlképzett erre az állásra.

3 thoughts on “a szombatról – első felvonás

  1. lucia

    fogalmam sincs, én hardcore szoktam nekiesni a bolyhoknak, eldobható analóg női lábborotvával. a villanyos borotvákban nem hiszek, csak reklámozom őket.
    :)

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.