az elmúlt napok krónikája

Leginkább csak távirati stílusban (már hozzám képest):

1. Újból titkárnőt cserélünk. Próbálok erre nem úgy gondolni, hogy elveszítünk egy rossz titkárnőt, hanem úgy, hogy esetleg nyerünk egy jót (nem hagyom magam a tapasztalatok által befolyásoltatni). A dolog negatívuma, hogy hétfőn korán kell jönnöm interjúvoltatás végett, pozitívuma, hogy a fél szemöldök megemelésének frissen elsajátított képességét végre gátlástalanul gyakorolhatom a fent említett interjúvoltatás során (na jó, megpróbálok majd időnként erőt venni magamon, és arra is odafigyelni, amit mondanak).

2. A születésnapi könyvutalványaim maradékából (meglepő módon) könyveket vettem, most a Japán regék és mondákat, illetve Czeizeltől a Tudósok, gének, tanulságokat nyomom párhuzamosan. A Czeizel túl nehéz (fizikailag) a kádban olvasáshoz, úgyhogy ott a japános könyv megy, tegnap került például sorra az asszony, akinek laposférge volt c. történet, ami egy pasiról szól, aki igazából laposféreg, és amikor a végén diót itatnak vele, vízzé változik és elfolyik. Az utolsó mondata nagyon tetszett: "A férfi családja és barátai meglepődtek, de mindenki más nagyon nevetett". A többi történetben is sokat nevetnek, különösen, ha valakinek hasmenése van, vagy előveszi a fütyijét, hát hol találkozik az ember ilyesmivel magyar népmesékben?

A Czeizel is érdekes, már ha valaki szereti a hosszas családfaelemzéseket (én igen, de én például a DVD játékos képernyővédőjét is órákig el bírom nézegetni), de rögtön az első fejezetben annyira felháborodtam azon, ahogy Semmelweis meghalt, hogy most egy kicsit nem olvasom tovább.

3. Voltunk kocsmában Isoldével, ő mint zombi, én meg mint hivatásos depressziós, úgyhogy ő csendben ült derűs mosollyal ajkain, és én is csendben ültem derűs mosollyal ajkaimon (hiteltelen vagyok, tudom, de ha egyszer örültem, hogy találkozunk), azért a fontos dolgokat megbeszéltük, mint hogy például együtt vállalunk majd gyereket (mármint egyszerre). Szerencsére úgy tűnt, ezen a megpróbáltatáson is csont nélkül túljut a kapcsolatunk, legalábbis nem vettem észre, hogy Isolde azon kezdene vívódni, hogy érdemes-e nekünk közös terveket szőni, szóval szerencsére az élet nem követi a filmeket (bár a lelkem mélyén egy cseppet tartok attól, hogy esetleg küld egyszer egy sms-t, hogy megfontolta, és ez neki így túl sok, csak a kávé beszélt belőle, de azért reménykedjünk).

4. Megvívtam magával a sorssal is, ami nem akarta, hogy én lássam a Vaskabátok c. filmet mr. a-val. Akkor még nem is gyanakodtam, amikor három alkalommal is váratlanul más programot csinált nekem az élet, akkor sem, amikor hirtelen az összes vetítést vagy a munkaidőmre rakták, vagy este kilencre, de amikor végre az utolsó napon nekiindultunk, és egyszer csak egy csomó szirénázó autó, illetve rohanó, kapucnis ember jött velünk szemben, egy kicsit elkezdtem kételkedni a véletlen egybeesések valószínűségében. A Károly körúton felhívtam a fiút, hogy mi van már, ő pedig tájékoztatott, hogy a Deákon, amin át kellett kelnünk a mozihoz, könnygázaznak, de én tényleg kíváncsi voltam a filmre, úgyhogy végül hősiesen belevágtunk, sajnos senki nem akart bántalmazni minket, pedig addigra végiggondoltam, mi mindenre lennék képes az esernyőmmel. A film baromi jó volt, mellesleg.

5. Több ízben rádöbbentem, hogy csúnya vagyok, buta, és még írni sem tudok. Az utolsó reményem az maradt, hogy ezt mások nem veszik észre (mondjuk megjátszom, hogy szép vagyok, vagy valami ilyesmi).

Reklámok

9 thoughts on “az elmúlt napok krónikája

  1. gargoyle

    5. pont az irasaid es a kepeid alapjan marhasag, a 4. ponton jot mosolyogtam (es a vaskabatok tenyleg igen igen jo film :)

  2. lacika

    Depresszióval derűs mosollyal ülni nem diszkrepancia (lásd japánok, akik gyászukban is mosolyognak), mert a depressziós jól tudja, hogy ha túl kimutatja a depresszióját, akkor az emberek még basztatni is fogják, hogy hogy meri rosszul érezni magát, amikor pedig a kormoránok táncolva fogják a halat. Ismerem őket.

  3. aureliano

    2. ponthoz: Pont most találkoztam a “Pajzán és pornográf magyar népmesék” c. kötettel, ami kábé 1000 oldalon (tehát fürdőkádban alkamatlan méretben) tartalmaz pajzán és pornográf magyar népmeséket. Például, csak röviden:
    Juliska bálba készül, anyja felvilágosítja, hogy mekkora érték a szűzhártya és mennyire kell rá vigyáznia. Fel is tűnik egy szabólegénynek a bálban, hogy Juliska egész végig a p.náját markolássza, nem táncol. Megkérdi, mire Juli elmagyarázza, hogy vigyáznia kell a szűzhártyájára. Erre a legény elmondja, hogy nagy szerencséje van, mert ő meg szabólegény, szívesen megférceli ő azt a hártyát, és akkor végre táncolhat. Így hát kimennek, és a legény megvarrja vagy kétszer Julist, de amikor J. arra kéri, hogy a biztonság kedvéért varrná-e meg harmadszor is, kimerülten azt mondja, hogy nem készült erre, nincs nála cérna. Ennyiben maradnak, aztán Juli, mikor hazaér, megmondja anyjának, hogy ne aggódjon, megvarrták a szűzhártyáját kétszer is, de harmadszorra azt mondta az a fránya legény, hogy elfogyott a cérnája, pedig érezte ő, hogy volt ott még két gombolyag legalább.
    (Persze ennél cifrábban van leírva).

  4. tarhonyakártevő

    Van egy jó barátom. Egy időben az volt a legnagyobb parája, hogy nagy és elálló füle van, ő bizony megműtteti. Mondtuk neki mind, hogy de nem. Persze szerinte meg de, csak azért nem vettük még észre, mert eddig olyan arcot vágott, mint akinek nem áll el a füle. Következtetés: vágj olyan arcot, mint aki tud írni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s