Az elmúlt tíz napban a megfeszített munka mellett nyitottam az evés felé is, mert, mint megállapítottam, valahol az evés is része kéne legyen a boldog, kiegyensúlyozott életnek. Egy hete szombaton például a mr. a-val ettünk az állatkertben (tudta-e ön, hogy a hím zsiráf akár 1360 kilós súlyt is elérhet? Tudta-e ön, hogy az újszülött zsiráf 1,8 m magasból esik a földre?), ami hosszas rákészülés eredménye volt, kaptam ugyanis tőle sok hete jegyeket oda, hmm, hmm, gondolkoztam, kivel is mehetnék el, aztán egyszer csak tisztán láttam magam előtt a megoldást, mint a regényekben (na ezért nem ülök motorra, ott nem áll az ember rendelkezésére egy hónap, ha el kell döntenie, hogy előzzön-e vagy sem).

De nem bántam meg (mondtam már, hogy adott nekem enni? azt hiszem, kedvelem).

Aztán a tűzijátékos napon a két muskétás is meginvitált, mondván, hogy főznek ők. Emelkedett szellemiségű, filozófikus ebéd volt (vittem sört). Szóba kerültek Dream alsónadrágjai, melyeket a jó borhoz hasonlított, mondván, hogy ha egy igazán nemes példány kerül az ember birtokába, azt szeretné nem magányosan élvezni, hanem megosztani esetleg másokkal is (bennünket ugyan nem részeltetett ebben a szerencsében, de vannak dolgok, amiket egyszerűen ki kell érdemelni, mi pedig nem bizonyultunk méltónak). Jack megosztotta velünk, hogy álmában Sztálin testőre volt, de Sztálin ennek ellenére meghalt. Maga a hír nem hatott rám az elemi meglepetés erejével, de lenyűgözőnek találtam, hogy képes így, alig pár év késéssel megálmodni a jövőt, úgyhogy úgy éreztem, kinyílhatok, és beszámoltam arról, hogy én viszont álmomban Gyurcsánnyal jártam (te nyertél, mondta Jack), bár nem egészen értettem a dolgot, mert soha nem vonzódtam hozzá, ráadásul nős is, viszont nagyon hajtott rám, úgyhogy hagytam magam. Dream erre felajánlotta a kapcsolati hálóját az álmaim beteljesítése érdekében, ami igazán szép volt tőle (és állítólag tök jó alsógatyái is vannak, csak úgy mondom). Aztán valahogy áteveztünk a