nem, nem a hormonok

A rendszergazda ma azzal búcsúzott, hogy most szerelmet vall nekem. Ezt úgy kezdte, hogy elmondta, soha nem volt belém szerelmes, de nagyra tart, fontos neki a véleményem, akkor is, ha fenntartja a jogot, hogy leszarja, és valamilyen szempontból a példaképei között tart számon. Ez egyrészt tőle számít nekem sokat, másrészt egy ő korabeli és egzisztenciájú pasitól is külön sokat számít nekem, nem beszélve a másik, üzleti típusú felajánlásáról. És akkor összeállt. Az L. azt mondta nekem a minap, hogy nagy játékosnak tűnök, bár ezt nem szándékosan csinálom. A megcsalós pasim azt mondta nekem, azért csalt meg, mert én mindig tökéletes voltam, a legkreatívabb és izgalmasabb értelemben, és jobb voltam nála, és akkor egyszer csak jött egy csaj, aki semmi mást nem csinált, csak rajongott és felnézett rá. A tarhonyakártevő (aki nem a blogomon keresztül ismert meg) pár hete azzal magyarázta nekem valaki viselkedését (aki szintén nem a blogomon keresztül ismert meg), hogy az emberekből én ki tudom váltani azt a reakciót, hogy úgy érzik magukat, mintha valami hírességgel ülnének le, akinek mindig muszáj valami bölcset vagy szellemeset vagy provokatívat mondani.

És ezek mind szép és jó dolgok, csak az nem látszik tőlük, hogy én csak egy Tuborgot olyan életet szeretnék, amit emiatt soha senkitől nem fogok megkapni, ha ezek maradnak előtérben. Én egy sokkal kevésbé csillivilli, viszont fontos dologért lemondanék sok mindenről, ami bár számít, és az is én vagyok, de harmadrangú (és az összes karácsonyi ajándékról is. Az összesről). És csinálni fogok magamnak ehhez utat, mert most nincsen, első lépésként például a mostanában összegyűlt biztatásoktól is bátorítva vállalkozni fogok, saját tervezésű ruhákkal. És locsolom a virágaimat, mert az is fontos, és bízom benne, egyszer összejön, amit szeretnék, közben meg szárazon tartom a puskaport (a ruhás dolog lesz a puskapor). A maradék kreatív energiáimat és izgalmat pedig talán egyszer kicsapom a könyvírásban, majd felmosás után, amikor a gyerekem már kiskamasz lesz (nem, nem vagyok terhes, és a közeljövőben nem is lehetek), és az apjával is kibeszéltük magunkat már aznapra.

Talán az elsőlépés a blogom bezárása kéne legyen. Talán nem.

Reklámok

9 thoughts on “nem, nem a hormonok

  1. pös

    semmiképpen sem! lehet amúgy, hogy én vagyok oktondi, de ha saját tervezésű ruhákat csinálsz és boltolsz, attól miért leszel kevésbé kreatív és izgalmas és így frusztráló? szerintem, melleslge, nem szabad feladni a kr. és izg. valódat, hanem hinni kell és keresni olyan népeket, akik szintén kr. és izgalmasak és pont arra gerjednek, ha valaki ilyen.

  2. psz

    Ne zard be.. Ha megis, akkor hagyd meg az archivumot es hetente egy postban kozold a kiadando konyv varhato megjelenesi idopontjat, hogy megse maradjunk remeny nelkul..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s