Tegnap éjjel megint arra ébredtem, hogy nem alszom (mostanában időnként pánikszerűen elalszom pár órára, aztán felébredek, és dolgokat csinálok), és muszáj volt kimennem megnézni, helytálló-e az elméletem, miszerint autóval egyszerűen nem lehet a környékünkön stílusosan öngyilkosnak lenni. Nincsenek ugyanis olyan betonfalak, amik előtt elég szabad tér van a nekifutáshoz (szarul gyorsul a kocsim), másik személyautóval frontálisan ütközni pedig bunkóság és nem is biztos megoldás (mi van, ha elrántja a kormányt, ilyenek). Mondjuk közel van az M0-ás a kamionokkal, de mióta biciklizek, megkedveltem a kamionosokat, utálnám, ha miattam kéne órákig az út szélén állniuk, jegyzőkönyvezniük, késniük. Régen gyógyszeres típusú lány voltam, már nem, a tablettákról mostanában a hányinger meg a kábaság jut eszembe, nem vonzó gondolat. Furcsa módon viszont teljesen el tudom magam képzelni, amint felvágom az ereimet a kádban, természetesen hosszában, melegvízben, borzongva.
Ja, és ez nem olyan cry for help típusú dolog, ha öngyilkos akarnék lenni, nem beszélnék róla előtte, csak jobb az ilyen dolgokkal tisztában lenni, milyen lehet már az, amikor ott van a momentum, és az embernek akkor kell azzal tökölődnie, hogy tulajdonképpen which kind of suicide defines me as a person.
settenkedve lopakodó 
jó jó értem én, dehát az öngyilkosságnál, vagy nevezzük nevén: saját kérésre történő kivégzésnél is legalább a komolyság látszatát fenn kéne tartani. mert az mégsem megy, hogy jól megvacsoráztatlak, közben jókedvűen eldiskurálunk a világ dolgairól, aztán a végén megkérsz, hogy ugyan csapj már agyon azzal a süteménnyel
KedvelésKedvelés
axe: úgy tervezem, a közeljövőben írok majd egy novellát. komor, egyben tragikus hangvételű darab lesz, kegyetlen befejezéssel, Thomas Hardy stílusában, based on real life events. a munkacíme az, hogy “A lány, akinek senki nem akart enni adni (becsapták őt)”.
KedvelésKedvelés
egy felreertest szeretnek eloszlatni, ami egyreszt jo hir, masreszt meg nem az. a jo hir, hogy nem kell a sutit megenni, igy nem zavarja meg a dietadat. a sutemeny letalitasa ugyanis a kemenysegeben rejlik, ami eddig kizarolag ajtokitamasztokent torteno felhasznalasat engedte meg. a rossz hir tehat, hogy a halal oka “sutemennyel torteno agyonveres” lenne, ami valljuk meg oszinten, ongyilkossagkent igen nehezen kepzelheto el (erre kesobb jottem ra es eddig titkoltam). igy tehat vegso lehetosegkent marad a kelttesztas sutemennyel okozott aktiv euthanazia, ha ez megfelel
KedvelésKedvelés
én is néztem körbe, de nekem még tájékozódási pontom is kevesebb van, h megtaláljalak :)
köszönöm az aggódást, sajnos már 10 perccel a koncert után magával ragadott a hétköznapi élet a kiábrándító kényszereivel…
KedvelésKedvelés
R.: ebben a kontextusban én is csúcsragadozó vagyok, nem tudsz megfélemlíteni.
:)
KedvelésKedvelés
agnus: kerestünk a koncerten, remélem, azóta már pisiltél.
:)
KedvelésKedvelés
axe: úgy tűnik, valóban szeszélyes vagyok, mint a nyugati szél. mégis öngyilkos akarok lenni. hova menjek az eszközért, és mikor? (kérlek, az időpont meghatározásában koncentrálj a szénhidrát-napjaimra, nem szeretném, ha gyengének gondolna az utókor, olyannak, aki csak mert öngyilkos, megszakítja a diétáját).
KedvelésKedvelés
GrA: ez jó, azon is gondolkoztam, hogy vihetnék valami vicces, ugyanakkor dramatikus elemet a dologba, amin hisztérikusan lehet röhögni. :)
KedvelésKedvelés
búcsúlevelet nem írnék (koncentrált, monomániás öngyilkos lennék szerintem), de biztos úgy csinálnám, hogy kétség ne maradjon afelől, hogy direkt volt és nem akartam, hogy megmentsenek. hogy ne maradjanak utána másokban hülye gondolatok, meg önvád.
KedvelésKedvelés
pj: ez jó, ezt el tudom képzelni.
KedvelésKedvelés
tuti kínhalál: énekelek neked és ha nem elég eltáncolom pluszban a hattyú halálát is:)
KedvelésKedvelés
úgy néz ki, h így nyár elején, a napsütésben, ez a téma lódítja meg tömegek fantáziáját :)
és köszönöm a linket :)
KedvelésKedvelés
Egész kis (kicsit csöpögős, de csak épphogy) történetet sikerült kreálnom ebből a sok öngyilkosból. :) (http://fea.blogol.hu/?perm=932742)
Köszi, Lucia!
KedvelésKedvelés
szólj és sütök neked az eddig egyszer kipróbált kelttésztás sütimből (un. vizenkullogó). a legbrutálisabb kínhalálok közé tartozik, de állítólag sokkal biztosabb a fent emlegetett vonat, méreg, ugrás stb. már-már közhelyszámba menő módszereknél
KedvelésKedvelés
A vonat a legjobb. Kicsit gyakorolni kell előtte, hogy pont úgy ess, hogy a nyakad sínre kerüljön. Valami világvégi bozótosban, aztán majd a helyszínelők meg a fél vonat mesélheti az unokáknak is, hogy hát igen, a kislány fejét két óráig keresték a bokrok között. A humorérzékedet senki nem kérdőjelezné meg ezek után, és fix, hogy nem szenvednél egy csöppet sem :)
KedvelésKedvelés
Ha valakit jó tanáccsal hozzásegítettél a sikeres öngyilkossághoz, az erkölcs csakugyan elég tanácstalan.
A jog viszont egyértelműen elítél, úgyhogy csak óvatosan.
KedvelésKedvelés
– A nyakvakarásos öngyilkosság igencsak legendaszagú, mert az artériák igen mélyen vannak. Még vágni is nagyon nehéz olyan mélyre (mármint saját magunknak, lévén, hogy az érzi a fájdalmat, akié az illető nyak).
– Éhenhaláskor mindenképpen acetonszagú lesz a leheletünk, ez nem a kiszáradás miatt van, hanem, mert a szervezet megpróbál a cukor helyett alternatív energiaforrásokat használni, pl. a saját izomfehérjét.
– A kígyóméreg lenyelve nem öl, csak vérbe juttatva, úgy viszont igen sok szenvedés után.
KedvelésKedvelés
elutaznék valami klassz tengerpartra aztán elkezdenék befele úszni.
egy pont után biztos megdeglenék ….vagy átérnék Kubába:)
KedvelésKedvelés
Tető: soha. Egyszer gondoltam rá, úgy komolyan, de felmentem, körülnéztem, és megállapítottam, hogy amekkora mázlista vagyok, vagy valami szerencsétlen családnak az egy szem kocsijára esnék rá, vagy suliból hazavánszorgó kisgyerek elé, vagy az anyukájára, vagy nem tudom, de valakinek, aki meglát, mindenképpen maradandó lelki sérülést okoznék.
A mozdonyvezetőket nem szeretem, szóval gondolkodtam a vonaton, de aztán jött valaki, aki kétszer túlélte… hát így köszi, de nem.
Szóval tabletta, és olyan, amitől nem leszek csőnya utána – hogy PP.-nek is igaza legyen.
Éhen halni, azt nem bírnám ki, nincs elég akaraterő hozzá bennem.
Ja és a véres módszerektől meg nagyon undorodom… a kocsi is jó lenne, igen, de csak valami kihalt úton egy facsoportnak sokszázzal. De erre én legalább tudok alkalmas helyet, igaz, messze van.
KedvelésKedvelés
Materialista vagyok, depressziós (utóbbiról papírom is van), és valamelyest szuicid hajlamú. Időnként meglepően komolyan közel kerülök az elhatározáshoz. Ilyenkor persze elkezdek azon gondolkozni, hogyan rendezzek el dolgokat, pl. legyen-e búcsúlevél, és mi legyen benne. És ilyenkor előbb-utóbb azt mondom magamnak: “Vazze, ha meghaltál, teljesen mindegy már neked, milyen hírneved marad itt.” És ez az a gondolat, amely annyira mellbe vág, hogy inkább életben maradok még egy darabig.
A Poppert meg nehogy már komolyan vegye valaki.
KedvelésKedvelés
En mindenkepp ugy lennek (nem lennek semmikepp!) hogy a leheto legkevesebb kellemetlenseget okozzam a visszamaradottaknak.
Mondjuk azonnal olo kigyomereg kis kapszulaban, vagy ilyesmi. Semmi leugras aholis csunya maszatolassal er veget tortenet. A fegyver meg tul teatralis.
Csak elegansan.
KedvelésKedvelés
Hm. Részemről egyértelműen gyógyszer. Szerintem ha meg akarnék halni, akkor is akarnék adni magamnak egy utolsó esélyt, h hátha mégis közbejön valami… ez jellemezne :)
KedvelésKedvelés
az éhen haláshoz borzasztó sok idő kell, szvsz.
KedvelésKedvelés
a Las Vegas c sorozat valamely részében jelent meg egy skac, hogy rákos és még szeretne pár dolgot csinálni halál elött.
Előélete miatt nem igen hittek neki.
Sikerült pár egyedet pár jó dologra rávennie, melyek közül az utolsó egy ejtőernyőzés volt, ahol a segédeszközt kihagyta.
Kellően magasról esve lehet idő a félelmen is túllépni.
Avagy üvöltesz, amíg földetérsz, vagy gyönyörködsz a kilátásban.
KedvelésKedvelés
Az 5. meg a 6. pont baromság. Ha az ember már öngyilkos lesz pont ne legyen igényes arra hogy a teste méltóágos-e vagy nem.
Az érfelvágás, gyógyszerezés, akasztás sztem nyomorult módszerek, meg szenvedős is, akkor már lőfegyver. Az autós ámokfutás nem rossz, csak félő hogy más is megsérül.
Én ugranék, méghozzá betonba, nem vízbe az biztos.
Lényeg hogy ne legyen haldoklás (mint pl a kivérzés stb).
KedvelésKedvelés
Szóval ilyen, amikor Popper Péter poénkodik?
Haha.
KedvelésKedvelés
Ezen a ‘which kind of suicide defines me as a person’-ön én is gondolkodtam már. Nálam a tabletta lenne a nyerő, és egyértelmű, hogy nem beszélnék róla előtte, sőt utána sem (azaz nem hagynék búcsúlevelet).
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Ide most nagyon illik Popper Péter klasszikus esszéje. Mivel nem túl hosszú, nem tudom megállni, hogy ide ne másoljam, mindenki szabad okulására. Az olvasóközönség szíves figyelmébe ajánlom az 5. pontot !
Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?
1. Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági terveire. Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerősei körében: Amíg él: “Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!” Amikor meghalt: “De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát!” Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns zárópoénja!
2. Soha nem szabad búcsúlevelet írni. A búcsúlevél hitetlenné teszi életünket és halálunkat. Ha még van mondanivalónk az élők számára – mondjuk el nekik. Ha még maradt ütésünk és simogatásunk – üssünk és simogassunk. De “visszaszólni a megsemmisülésből” – ez szánalmas és megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy gyávák voltunk cselekedni életünkben és elnémulni halálunkban. Ha a halálunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg akarunk büntetni szeretetünkért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt nagyobb bűntudatot bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen primitív módon még egy kicsit tovább akarunk élni.
3. A tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik. Nincs komikusabb annál, mint amikor egy ember az örökkévalóság kapujából visszafordulva, még gyorsan polgári jogi ügyeket bonyolít. Ne röhögtessük már ki magunkat.
4. Öngyilkosságot soha nem követünk el családi vagy ismeretségi körben. Önkéntes halálunk csak a legzártabb magánügyünk lehet. Ezért az öngyilkosjelölt utazzon el meghalni, a legjobb, ha külföldre távozik. Erre a célra még kölcsönt is szabad felvenni. Hátrahagyott javainkból majd megtérítik az illetékesek. Az ember ne spóroljon a halálán.
5. Esztétikusan kell megölnünk magunkat. Jó ízlésű ember nem csinál horrorfilmet a halálából. Ezért szigorúan tilos: – mindenféle tárgyat magunkba szúrni, ereinket felvágni – mert a seb, az alvadt vér gusztustalan; – felakasztani magunkat – mert a kilógó nyelvű, püffedt, fekete arcú hulla ijesztően csúnya és groteszk; – kinyitni a gázcsapot, vízbe ugrani – ugyanezért; – levetni magunkat valamilyen épületről – mert az eldeformálódott test méltóságát vesztett és értelmetlen húshalmaz; – gyógyszereket, vegyszereket enni nagyobb mennyiségben – mert öntudatlan állapotunkban könnyen magunk alá csinálhatunk. Sőt, ha ügyetlenek vagyunk, halál helyett csak meghülyülünk, és életfogytiglan ápolhatnak minket.
6. Ezért az elegáns ember, aki ad az esztétikumra, a kezdetleges módszerek helyett: – Éhen hal. (Egyáltalán nem kell enni, 2-3 nap múlva már nem érezzük az éhséget. Kellemesen bágyadtak leszünk. Közben igyunk, de csak tiszta vizet, hogy ki ne száradjunk, mert nagyon kellemetlen és rossz szagú [acetonos] lesz a leheletünk. A végén egyre többet fogunk aludni, majd “szívgyengeségben” [általános keringési összeomlás] csöndesen és valószínűleg álmunkban elhalálozunk.) – Megfagy. (Egy üveg jó konyak társaságában elhever egy havas erdei tisztáson, és addig nézi a csillagokat, amíg ringató kábulatban átsuhan a nemlétbe.)
7. Öngyilkosságból csak jelesre lehet vizsgázni. Vagyis meg kell halni. Akit pótvizsgára utasítanak megmentés útján – az süllyedjen el röstelkedésében. Nem komoly ember. Az élők között van a helye.
8. Az elkeseredettség, a kétségbeesés a legkevésbé alkalmas lelkiállapot arra, hogy befejezzük az életünket. Ilyenkor csak a dilettánsok követnek el öngyilkosságot. E szabály hátterében a következő meggondolás lappang: Materialisták számára: Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami él. Van dagálya és apálya, felemelkedése és alázuhanása. Létünket a paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtó erő, és előbb-utóbb érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafa dugót nyomunk a víz alá. Ezért aki a kétségbeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan szívvel lép ki az életből, mert sejti, hogy a dolgok közeledő jóra fordulásáról mond le. Idealisták számára: Végül mégsem lehet tudni, hogy nincs-e a dolgoknak odaát folytatása. S minden vallás és misztika egyetért abban, hogy változtatni – önmagunkon, kapcsolatainkon, érzelmi állapotainkon – csak itt, e földi életben lehet. A túlsó síkon csak szemlélet van és megítélés. Ezért a dilettáns öngyilkos a legrosszabb csapdába esik bele: éppen azt az elviselhetetlen lelkiállapotot konzerválja időtlen időkre, ami elől az öngyilkosságba menekül. Úgy marad.
9. Ezért akkor kell megölnünk magunkat, amikor elégedettek és boldogok vagyunk. Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyítja, hogy nem gyávaságból, menekülésképpen vagy önutálattól sarkantyúzva távozunk az élők sorából, hanem azért, mert megvetjük az életet amúgy egészében, örömeivel és sikerajándékaival egyetemben. Az ilyen öngyilkosságot soha nem bánjuk meg, és példaképpé válhatunk minden idők következő öngyilkosai számára.
———–
És ha már itt tartunk, szabad-e ilyen kérdésben tanácsot adni bárkinek is? Ha a delikvens könnyes szemekkel rebeg hálát nekünk a tuti tippért és azt ráadásul meg is fogadta, életünk jó cselekedeteként fogjuk -e fel erkölcsi értelemben, vagy nem? Ki mondja meg erre a választ?
KedvelésKedvelés
Hallottam egy fickóról (persze lehet, hogy csak legenda), aki valami zárkában ülve felvakarta a nyakán az ereket, és elvérzett.
Na ez a stílusos öngyilkosság. Ha félúton megállsz, nem is akarsz igazán öngyilkos lenni.
KedvelésKedvelés
én félek a zuhanástól (nem a leérkezéstől, mert az csak egy pillanat valószínűleg).
KedvelésKedvelés
én csak simán ugranék, csukottszemmel.
KedvelésKedvelés