még mindig a mozarelláról

Tegnap találkoztam az estéli órákban egy műkedvelő-szépíró kollégával. Javasolta, hogy a jobb megismerés végett tűzzek magamra egy szál gerberát, de hiába tipródtam a növényüzletben, nem sikerült rávennem magam, hogy döglött virágot vásároljak, úgyhogy végül egy cserepes kiszerelésű darabbal a kezemben (a gomblyukmba sehogy nem fért) állítottam be a Corvin teraszra. Egyébként azóta már ketten (a belsőépítészünk és egy klubtárs) közölték velem, hogy láttak virággal dzsalni a Blaha felé, csak nem sikerült felvenniük velem a szemkontaktust, ezt meg is értem, a rendszergazdával például a múltkor öt méteren keresztül táncoltunk egymással szemben a Carrefourban, és csak az utolsó négy centinél néztem az arcába, hogy ki ez az állat, aki nem hagy egyenes vonalban egyenletes sebességgel haladni – meglehetősen zárkózott bírok lenni, ha emberekről van szó, és nem például felhőkről.

Az este folyamán megtárgyaltunk sok mindent, életet, halált, nadrágfelvarrást, másodikműsort, Moszkvát és az öltözködést, közölte velem továbbá, hogy a férfiak állatok, illetve hogy meg kell ölnöm valamit. Bebizonyosodott az is, hogy helytálló a feltételezésem, miszerint ha fiúkkal találkozik az ember, érdemes magával vinnie valami mechanikai típusú játékot, útban az általam hype-olt mozarellasaláta felé ugyanis elkunyerálta az előregondolkozós módon nálam lévő úrinős esernyőmet, és egészen szakszerűen elvolt vele az este hátralévő részében. A Car Washban azt is mondta, hogy szomorúnak tűnök, miközben teljesen autentikusan rám esett az eső, rá meg nem (elképzelhető, hogy ez azért volt, mert én ültem az egyik erkély pereme alatt, de jobban szeretem ezt úgy felfogni, hogy felettem volt a felhő). Egyébként valószínűleg csak napszúrásom volt.

Öt perccel a taxim érkezése előtt be is mutatkoztunk, én ugyan a diszpécserszolgálatnak, de jól hallhatóan, ő meg nekem. A taxis egészen furcsa volt, arcra kaukázusi, de lélekben serpa, például egyáltalán nem beszélgetett velem (jó pont), és amikor reflexből mondtam neki, mikor melyik sávot válassza, akkor se bazdmegelt le, hogy akkor most melyikünk a taxis, hanem megköszönte. Az út végére már egészen kényszerem támadt, hogy az esernyőmmel üssem, hogy gyorsabban, gyorsabban, de végül kulturáltan viselkedtem.

A megölés projekttel viszont nem haladok, sokáig szemeztem ugyan az amúgy is halódó cserepes petrezselyemmel, de végül csak ritkítottam rajta.

Reklámok

6 thoughts on “még mindig a mozarelláról

  1. ujlakas

    Szerintem ölj meg egy mozzarellagolyót. Ha az ember kellően koncentrál, akkor nagyon jól lehet neki arcot képzelni, aztán kés olyan támadó pozícióba igazítva, és… zutty, már meg is halt szegény mozzarellácska.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s