a titokzatos pestről

Tegnap egyébként még indulás előtt megkérdeztem a glóriát, hogy vajon minden pasi szellemi fogyatékos típus-e (mivelhogy a bejegyzés után ketten megkérdezték tőlem, hogy de ugye tényleg az a bajom, hogy barlangásztúrára kell mennem, igaz, az egyik a rendszergazda volt), vagy pedig belőlem lett hirtelen, észrevétlenül valódi író, az az esterházys típus, akit senki nem ért. A glória szerint simán nyomon lehet követni a lelki folyamataimat, viszont az ő életében is vannak olyan fiúk, ketten, akiknek ha azt mondja, hogy elmesélem, drága, milyen roppant érdekes történt velem, jó?, akkor azt felelik, hogy (a) nézd, ilyen lézeres kardot vettem a karakteremnek, tök jó, meg akarod nézni, mi?, (b) a kovácsgábor végig A-ban fújt. És ha tök nyilvánvaló dolgok miatt sír (vö. eltört pohár vagy Motörhead), akkor azt hiszik, biztos leesett a bicikliről, pedig amiatt sosem. Ez egyébként ilyen női természetfeletti képesség lehet, ez az empátia stuff, én például tökre meg is változtattam az előző bejegyzésemben azt a megfogalmazást, hogy "még így is rámver tizenöt centit", mert elolvastam a glória szemével, és azt mondtam, fúúúúj. Ő ugyanezt mondta, amikor utólag beszéltem neki róla, szóval jól tettem.

Ekkor viszont válsághelyzet lépett fel, mert kiderült, hogy nincsen nálam púder, ami általában ugye nem gond, de valamiért úgy éreztem, a munkamegbeszélésre mégse mehetek fénylő orral, mert kivágnak egyből (nem, nem arra a fajta munkára jelentkeztem), úgyhogy mondtam gyorsan, hogy szia, DM. A DM-ből aztán Rossmann lett, becsapódás előtt félórával, ahol a pénztárnál felhívott a glória azzal, hogy úgy érezte, ezt mindenképpen közölnie kell velem, hogy ha elkésem, akkor ne kamuzzak a forgalomról, hanem mondjam meg tisztességesen, hogy púderről volt szó, ezt meg kell érteniük. Igazából ezért is nem mentem be a Rossmann utáni csábító megjelenésű antikváriumba, mert úgy éreztem, a púdert még elő tudom adni hitelesen, de azzal már csak nem védekezhetek, hogy egyszerűen muszáj volt bemennem könyvesboltba is, hanem inkább megkerestem az Üllői út 43-at (a címeket a titokzatosság fenntartása végett megváltoztattuk), ahol viszont nem volt a cég. Ekkor felhívtam az Isoldét (ha nincsenek a blog általi ismeretségeim, valószínűleg soha nem találok oda, illetve az életben sem igazodom el úgy általánosságban, igaz, ha nincs a fent említett, akkor nem is kellett volna odamennem), aki cseppet sem lekezelően felvilágosított, hogy a Ferenc körút 43-nál valószínűleg nagyobb sikerrel járnék.

Ezután már csak egy akadályon kellett túlesnem, a cég ugyanis egy könyvesbolt felett volt, ahol megkérdeztem az utat, mire az eladó azt mondta, menjek be az ajtón, ami a könyvespolc mögött van. Ezt, ismétlem, egy könyvesboltban mondta, de azért másodikra eltaláltam, és teljesen pontos voltam. A szeánsz végül nem volt hosszú, de annál sikeresebb (volt rajtam púder, ugye), információcsereileg igen hatékony, úgyhogy most nekiállhatok a ööö kontrollingnak, szerintem vicces lesz.

Advertisements

4 thoughts on “a titokzatos pestről

  1. R.

    éjjenéjjen és gratula!
    ja és én tudtaaaaaaam, hogy sikerülni fog.

    *mellesleg roppant jó érzés tudni, hogy mi is az a kontrolling:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s