A fiúm egyébként olvassa a blogomat, de nem szól bele, IRL sem, csak ha elütés van benne, akkor küld egy "errata" tárgyú levelet. A minap más kapcsán beszélgettünk arról, hogy bírom én a kritikát, csak tartsa egyensúlyban a kritika/pozitív visszajelzés arányt, mert különben rosszul fogom érezni magam. Ma megint kaptam tőle egy erratát, aminek a végére odaírta, hogy "de egy csomó nehéz szót nagyon szépen leírtál hiba nélkül!".

Szerintem viszek ma neki csokit.