Szeretteim meg újabban beugranak a kocsmába, ha látni akarnak, két hete például a fiúm jött oda beszélgetni, múlt héten a rendszergazda tette ugyanezt, konkrétan a kezembe nyomott egy csomag gumicukrot, és aktívan azt a benyomást keltette a glóriában, hogy az előző, rólam szóló rajzával ejutott a pályája csúcsára, mert azt überelni nem lehet, illetve beszéltek még a Láb kérdéséről is, amivel kapcsolatban a glóriának az az álláspontja, hogy egy babának nem kell vádligörbület, a rendszergazdának meg az, hogy egy rólam szóló babának nem kell láb, mutatott is ott rám demonstratíve az asztal túloldaláról, hogy nézd, ott ül, semennyire nincs lába, mégis szeretjük, de nem győzte meg az alkotó szellemet, alant látható a végeredmény.

(A mű címe egyébként: “nem igaz, nem olvastam!”)