arról, hogy a fiúmnak mindig igaza van

Az úgy volt szombaton, hogy reggel bicajra kaptam, és leszáguldottam a Törökbálintiig, majd azon végig, folytatólagosan a Hegyalján egészen az Erzsébet hídig, ahol is a nagycsarnok felé vettem az irányt, és ez még egyáltalán nem az a rész volt, ahol kiderült az aerob kapacitásom, hanem az a rész, ahol suhh-suhh, kanyarban belső pedál fölemel. Aztán a csarnokban a kacsamell után rácsörögtem a fiúmra, hogy lassan indulhat a motorral, mert akkor egyszerre érünk a Rádayba, és valóban össze is hoztuk. A legendás hírű bolt meg nagyon pozitív csalódás volt, már onnan kezdve, hogy egyáltalán beengedtek, és azzal folytatva, hogy nem olyanokat mondtak nekem, hogy minek ennek bakancs, amikor még aszfaltom sem tud rendesen járni, hanem olyanokat, hogy jaj, bocs, ma nem lehet kártyával fizetni, de cserébe adunk 7000 forint árengedményt (nem ám, mint a patikákban például, hogy mit képzelek én a kártyámmal, menjek ki a sarokra pénzért, aztán álljak sorba újra). És vettünk a fiúmnak is szép neonsárga, márkás cipőfűzőt, amire rögtön mondta is a glória, amikor meglátta a kép sarkában, hogy de szép, és hogy ezt biztos látja a fiúm, és valóban.

Aztán a fiúmat hazaküldtem, illetve nekem is muszáj volt hazatekerni, mert amikor az előző nap bátortalanul megemlítettem, hogy ugye a kora délután engem már kocsmában fog találni, a titkosügynök ismerősömmel, és aztán úgy tervezem, hogy odajön a glória, és vele az éjszakába nyúlóan fogunk a kocsmában konzultálni, és akkor viszont már minek is a bakancsosboltból hazamennem, amikor egy-két órát egyedül is kibírok a kocsmában várakozva, szóval ennél a résznél a fiúm azt mondta, hogy nagyon rossz vagyok, és a kezemre csapott, úgyhogy a családi béke érdekében inkább hazaugrottam még a biciklivel, mielőtt elmentem volna viháncolni. Na és akkor felfelé derült ki, hogy a fiúmnak volt mégiscsak igaza, és létezik olyan, hogy aerob kapacitás, illetve nekem is van olyanom (régebben azt hittem, hogy ez csak olyan belső vicc, amivel a rookiekat etetik magukban röhögve a profik), úgyhogy megállás nélkül suhh, végigtekertem öttel a Hegyalján felfelé. Az a titka igazából, hogy nagyon lassan kell hajtani, és az se baj, hogy ha az ember fülében ordít valami üvöltős muzsika, mert morálisan sokat segít, ha nem hallod a saját lihegésed.

A kocsmáról meg elöljáróban annyit, hogy tegnap például csak hányni járt belém a lélek, úgyhogy talán nem is baj, hogy nem délben kezdtem, további részletek meg coming soon.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s