Az előző bejegyzésből ugye kiderülhetett, hogy noha időnként meglehetősen lassan forognak a fejemben a fogaskerekek, a végén szinte mindig eljutok pusztán logikai úton a helyes következtetéshez. További adalék még a jellemrajzomhoz, hogy akárcsak Blanche DuBois, én is bízom az idegenek jóságában, illetve az őszinteségében is, ha már itt tartunk, valószínűleg ezért is fordulhatott elő, hogy amikor Dd még tavaly a kérdésemre, miszerint miért csak nekem nem ad puszit, leprás-e vagyok (nem mintha odalennék a pusziszkodásért, csak feltűnt, és én szeretem azonnal megbeszélni a dolgokat, nem évekig hordozni a sérelmeket) azt felelte, hogy ő mindig nagyon óvatos az olyan csajokkal, akiknek van pasija, akkor habozás nélkül hittem neki. Aztán a három hét alatt, amíg nem találkoztunk, meghánytam-vetettem magamban ezt a dolgot, ahogy glória mondaná, bizonyítékokat kerestem pro és kontra, párhuzamos esettanulmányokat idéztem fel magamban, és végül óhatatlanul felmerült bennem a kérdés, hogy akkor a glóriának, akinek kettő pasija is van, miért adott