az alkotói válságról

Itt volt az imént a fiúm, megbrummogtatta a ma átvett motort, rá is kényszerített, de most még leszállhattam, holnap veszünk nekem motorosruhákat. Egyébként – ehhez kapcsolódóan – a legelszálltabb szín-fantázianévnek járó díjat szerintem az "aprilia black" viszi, ehhez képest a sellőkék sehol nincs. A karácsonyi ajándékok nagy részét már beszereztem, kicsit talán túl is lendültem az egészséges kereteken, legalábbis sokan úgy vélik, hogy a plüsszsiráfnak és a nyuszinak 7000 forint értékben csomagot rendelni a netről nem feltétlenül lett volna szükséges (de nem mindenki tudja, hogy kell a plüssállatokkal bánni), a zoknicsipesz beszerzése még hátravan. Meg a csokik. Amúgy végül egy napra megyek csak Prágába (+2 éjszaka), 30-án tatárbifszteket csinálok a Gináéknak, mert ő nem tudja, hogy kell (ne kérdezzétek), a nagyszünet többi napján hivatalosan el leszek utazva.

Írni még mindig nem tudok egyébként (valahogy elfelejtettem, hogy kell), szerintem az a bajom a bloggal, hogy míg ugye egy könyvnek (novellának) van eleje, vége, és a kettő között minden információ vagy releváns a cselekmény szempontjából, vagy hangulatépítő, a megfelelő arányban, addig a blognál fogalmam sincs, hogy minek lesz még jelentősége, és mi mellékszál, vagy egyáltalán, mi lesz a vége. Nagyon frusztráló.

8 thoughts on “az alkotói válságról

  1. Ismeretlen's avatarlucia

    az a helyzet, hogy mivel a fiúm amúgy sziklát mászik, meg jeget mászik, meg magas hegyekre megy fel, illetve fék nélkül szokott erdős domboldalakról legurulni biciklivel, elég nagy az esélyem arra, hogy ne pont egy motorbaleset miatt veszítsem el.
    :)
    másrészről viszont biztonsági játékos és szerencsés is, én nem féltem.

    Kedvelés

  2. rokamoka's avatarrokamoka

    Sajnálom a motorosokat, mert rengeteg a figyelmetlen autós. Mondjuk a bringásokat sokkal jobban sajnálom. A motorral közlekedőknek a biztosító társaságok egyébként 1:50 esélyt adnak, hogy a következő 10 évben halálos közúti baleset áldozataivá válnak.

    Kedvelés

  3. ZeldushkaTimurovna's avatarZeldushkaTimurovna

    Ne potn ezért nem is tudok én bolgot írni, Lucia – mer ugye, mint lack of mind controllos, én is akartam blogot írni, mármint ilyen rendes, naponta postolós, önreflektívet, mint te, de aztán rájöttem, hogy inkább telerakodom a novelláimmal, mert azokban van klimax meg katarzis meg bonyodalom meg szörnyű vég (leginkább ez utóbbi, és a többi sem feltételnül ebben a sorrendben:)). meg persze az életemmel nem lehet mit kezdeni irodalmilag, rettenetes alapanyag.

    úgyhogy maradtak a novellák, az állatok meg a zenék. jobb ez így az emberiségnek is:)

    Kedvelés

  4. Ismeretlen's avatarhunterspirit

    nálunk az osztályban -az ablakpárkány szögletében- él egy rovar, gregornak hívják (kafka után szabadon..), de már szegény vagy egy hónapja halott. ő kapott csokit,de sajnos nem tud enni.
    tisztes temetését holnap vagy holnapután (hétfő vagy kedd) utolsó órában (12:15) tartjuk.
    a fájdalom lelket acéloz.

    Kedvelés

  5. Ismeretlen's avatarLamia

    Bohó ifjúkoromban még csináltam ajándékot a hörcsögeimnek. Valami ehető apróságot. Most, fantáziátlan vénlányként már csak egy darab csokit adok a potkányoknak.

    Kedvelés

  6. Ismeretlen's avatarEgyik

    Ezt a motorvásárlásos dolgot nagyon átérzem. A ruhavásárlást meg főleg. :) Mi nyáron kezdtük. A nyaksálat ne feledd, és ha a motorozáshoz unod, még talán bankrabláshoz lehet használni. :)

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) ZeldushkaTimurovna bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .