Tegnap egyébként a főnököm munka céljából az idegennyelvi könyvesboltba delegált, mint a cég entellektüel típusú képviselőjét (ha belegondolok, most így a marcipánbolt után, meg ha a Prágát is beleveszem, kezdem úgy érezni, hogy a kedvemet keresi, amennyiban a közeljövőben a Promodba küld ruhát venni munkaidőben, akkor már határozottan gyanakodni fogok), hogy vegyek valami promóciós ajándékot a külföldi partnereinknek. Én olyan vicces lány vagyok, rögtön fel is ötlött bennem, hogy milyen mulatságos lenne mondjuk Kertésztől a Sorstalanságot küldeni a német kollégáknak, de azután elvetettem az ötletet, mint kiderült, helyesen, ugyanis ma figyelmeztettek, hogy a németeknek marcipán se menjen, mert esetleg komolytalannak tartanának bennünket. Az idegennyelvű Librire két panaszom lenne, az egyik, hogy csupán 15 perccel a hivatalos zárási időpont után már határozottan elkezdtek kitessékelni, pedig akkor még csak a Szö betűnél tartottam a Hungarian Literature polcon, és igen kíváncsi lettem volna, hogy Ravenna (dekadens város) angolul vajon smells like corpses vagy smells of corpses a fordító szerint, másrészről viszont mivel tévedésből az angolok helyett is német nyelvű Budapest fényképes könyvet (nehogy kognitív túlműködés végezzen a céges szeretteinkkel) hoztak ki nekem a raktárból, ma vissza kellett mennem szerencsére. Továbbá a főnököm időközben megszámolta, hány becsben tartott kontaktunk is van tulajdonképpen, és héttel emelte a tétet*, úgyhogy valószínűleg holnap is meglátogatom az intézményt, mint aki hazajár.
A kocsmába is hasonló közvetlenséggel érkezem már, tegnap például kezemben ~10 kiló könyvekkel, oldaltáskámba diszkréten megbúvó kenőmájassal, amivel később a fiúmnak szándékoztam meglepetést szerezni, de most megtaláltam, hogy még mindig nálam van. A fiúmnak egyébként könnyű örömet szerezni, karácsonyra például zoknicsipeszt kért, mivelhogy annak birtoklása, idézem, nagyban javítaná az életminőségét. A glóriának ezzel szemben néha igen nehéz örömet szerezni, írta is ma, hogy olyanok voltunk tegnap, mint két westernhős a kocsmában, mire én éleselméjűen megjegyeztem, hogy szerintem pedig kettőnknek pont elég nagy volt az az ivó, erre azt válaszolta, hogy nem úgy gondolta, hanem hogy ültünk ottan a sörrel, nemvidám arccal, sokat cigiztünk, keveset szóltunk, de akkor telibe, mint a klintísztvúd, az olyan. Aztán elgondolkodva hozzátette még, hogy figyu, izgi lenne egy olyan film, hogy lenne benne a klintísztvúd, de egy narrátor elmondaná mire gondol, mert mi is tegnap, főleg ő, kőarccal nézett, mint aki mindjárt lelő valakit, de közben olyanokra gondoltunk, hogy "méghogy nem ér rá", meg "heti kettő, most az sok vagy kevés", "asszem eszek még két melegszenyát", amit csak néha verbalizáltunk, részben azért, mert már félszavakból is értjük egymást. Ez egyébként akkor bizonyosodott be végképp, amikor én olyat szóltam valamire, hogy ez a Fruzsinának biztos tetszene, és akkor a glória rögtön tudta, ki az a Fruzsina, pedig ennél azért sokkal gyakoribb neve van a csajnak, és ráadásul mielőtt ismerősök lettünk végül, azelőtt a legrövidebb út is két linken keresztül vezetett egyikünktől a másikunkig a wiw szerint, erre most kiderül, hogy merő egy véletlen, hogy még sose futottunk mi össze bulin vagy kocsmában. De leginkább csak ültünk ott dekadensen, mint két Ravenna (vö. The Tale of Two Cities), talán csak jobb illatunk volt (aminek ellentmond az, hogy a fiúm hazaértemkor azzal fogadott, miszerint ne menjek hozzá közel, és a táskámat is a síbotra akasztva, entestétől messze eltartva hozta fel az emeletre, de hát benne mindig is volt egy kis drámai véna), aztán szokás szerint lekéstük a buszokat, meg még maradtunk egy kicsit, végül éjfél felé hívtunk két taxit. Tisztára, mint Clint Eastwood.
*Nem szeretnék abból mélyebb következtetéseket levonni, hogy elsőre tízet mondott. Pont annyit, ahány ujja van.
settenkedve lopakodó 
>>mondjuk bőgve, könnyek között is tudnék pontosan célozni és lőni
>utána veszik fel, szépen kisminkelve
Nem nem nem. Éppenhogy jó gondolat a könnyezve tüzelő hősnő. Hiszen mennyire hiány van a filmvilágban újdonságokból; már szinte minden film ugyanazokból a klisékből építkezik, ez már a, hogy úgy mondjam, primitívebb mozinéző számára is jól érzékelhető, közismert jelenség. Egy ilyen ötlet kincset ér.
KedvelésKedvelés
Glória: az nem fog látszani a vásznon. Tudod, előtte majd bőgsz és utána veszik fel, szépen kisminkelve a jelenetet meg téged is.
Vagy majd sok nyugtatón élsz, olyan coolosan, sztárosan.
A bugyi nélküliség amúgy jó kezdet, azt sok sztár csinálja, nem véletlenül, gondolom.
KedvelésKedvelés
Én kimondottan szeretnék nagyon cool főhős lenni, miután kultúrikon lettem, csak nem tudom, mennyire zavaró, hogy mindenen bőgök.
vagyis hogy azt bele lehetne-e építeni az imidzsembe. mondjuk bőgve, könnyek között is tudnék pontosan célozni és lőni…
KedvelésKedvelés
Ez egy kurvajó poszt. Kár hogy a lányoknak nincs nagyon cool főhösük, főleg a westernekben csak szerelmetes nézés jut nekik.
Na majd a glória, ha ikon lesz. Mármint kultúrikon. Lucia már volt filmben ugyebár.
KedvelésKedvelés
Zoknicsipesz. LOL
Ez nem tul okos gondolat. A zoknik mosas utani kozos paroztatasa komoly szocialis tevekenyseg, talan csak a majmok kurkaszasahoz hasonlo.
Nem szabad megvonni ezt a remek lehetoseget…
Amugy erdekes hogy a 10 par tok egyforma fekete zokni n+1 mosas utan 20 db kulonbozo szinu es alaku/meretu egysegge valik, akiket akarhogy is probalsz parba rendezni az utolso ketto sosem passzol egymashoz.
KedvelésKedvelés
akkor en sem hasznalom ezentul. kar, pedig ez igy leszukiti az ember amugy sem szeles lehetosegeit eziranyban
KedvelésKedvelés
zsoltu: ez tök jó ötlet lett volna, ha egy kicsit előbb mondod. de rendszeresen szoktunk ilyet akciózni, úgyhogy legközelebb idejében megkérdezlek.
:)
KedvelésKedvelés
rg: a zoknicsipesz a zoknit zoknihoz erősítő csipesz. erre azért lenne szükség, mert pillanatnyilag olyanok az életkörülményeink, hogy a fiúm nem látja a színek nagy részét (na jó, látja, de egyformának), úgyhogy én párosítom a zoknijait. ha nem vagyok otthon például, akkor nem tud felöltözni. ezt a problémát megoldaná, ha eleve páronként összecsipeszelve dobhatná a zoknikat a szennyesbe.
KedvelésKedvelés
axe: lényeglátó vagy valóban, de én úgy gondoltam, az mindenki számára nyilvánvaló, hogy nyolcéves koron felül senki nem használja már a lábujjait számolásra.
KedvelésKedvelés
vegyél balla könyvet. nekünk van, tőlünk hivatalosan megveheted, számlát is adok és olcsóbban adom, céges ajándéknak kitűnő egy kossuth-díjas fotós könyve, angolul, magyarul, nádas péterrel előszőként.
na, deal?
KedvelésKedvelés
mi az a zoknicsipesz?
– zokniszag elleni csipesz?
– zoknit az akasztós szekrénybe akasztós csipesz?
– zoknit a fregolira akasztós csipesz?
– zoknit a harisnyatartóra (zoknitartóra) rögzítő csipesz?
– zoknit a nadrághoz rögzítő biciklis csipesz?
vagy miafene?
nekem nincsen zoknicsipeszem. igaz, kenőmájasom sincsen.
KedvelésKedvelés
most viszont elbizonytalanodtam. vajon sikerült megint a lényeget megragadnom?
KedvelésKedvelés
*miért levágták a lábát?
KedvelésKedvelés