"…és akkor azon gondolkoztam a tükör előtt állva, hogy mit vegyek fel, érzed, hogy mit venne fel glória amikor luciával találkozik, és akkor azt mondtam magamnak a tükörben, hogy bakker, tök hülye vagyok, én vagyok glória, úgyhogy azt veszek fel, amit akarok."
Mint kiderült, glória nem vesz fel bugyit, amikor luciával találkozik. Tudom, mert mondta. Konkrétan kék bugyi nem volt rajta, hanem a mosásban volt. Hozott egyébként nekem sapkát (mert tél van), egy halom kazettát (az este folyamán később volt egy olyan jelenet, hogy finnyásan, két ujjal kiemelte az egyiket a táskámból, és azt mondta az idővel hozzánk csatlakozó Nyehljudov nevűnek, hogy néééézd má', Tátrai Bandet hallgat, de cikiiiii, ezt közvetlenül azután tette, hogy ő a maga részéről elkezdett sírni majdnem, hogy ő kövér, amiatt, mire én a magam részéről javaslatot tettem arra, hogy hagyja abba, mert egy kövér nőnél már csak egy síró kövér nő gusztustalanabb, szóval volt dinamikája az ismerkedésünknek, egyébként meg nem kövér, cseppet se nem), meg hozott nekem egy könyvet is, a Tranzit Glóriát, Bozai Ágotától, amibe rajzolt nekem egy könyvjelzőt, ami egy piros hajú, piros kabátos leányt ábrázol, aki egy kalitkát tart a kezében, és azt mondja, defenzív arckifejezéssel, hogy "de ez egy minimalista kalitka, még madár sincs benne", és tényleg tisztára olyan. Meg hozott nekem filmet, hogy A lét elviselhetetlen könnyűsége. Én vittem neki sapkát (tél van), meg kesztyűt, meg puccos sört, meg olyan filmeket, hogy Pi, meg Képtelen képregény, ami szerintem jó indítás volt, viszont utána nemsokkal megkérdeztem, hogy mit fog csinálni, ha kifogy a benficás öngyújtója. És akkor ma kiderült, hogy élete bizonyos vonatkozásaiban erős párhuzamokat mutat Sziddharta Gautamáéval, amennyiben a környezete előle is megpróbálta mostanáig elrejteni az élet sötét oldalát, szóval ő még sose gondolt arra, hogy a benficás öngyújtó kifogyhat. És ez fájt neki így tőlem az ő arcába, mert nagyon szereti, a szívén viseli, konkrétan a melltartójában (ahogy haladott előre az este, egyébként más mindenféle tárgyakat is ösztönösen a melltartójába próbált gyömöszölni, ilyen óvó-védő reflexszel), de ezt tegnap nem verbalizálta felém, csak ma mondta, hogy most már elhiszi, hogy én olyan lány vagyok, aki fel van készülve arra is, ha a nyolcas buszon éri atomtámadás.
Aztán lejöttek emberek, egyre többen, és mind külföldiül beszélt, és a végén már mozdulni se lehetett, hanem játszani kezdett egy élőzenekar, és nagy zaj volt, el is tűnődtem rajta, hogy ha szólnék nekik, hogy szegény édesanyám beteg, akkor hazamennének-e a zenészek, de a glória lebeszélt róla, különös tekintettel arra, hogy ez egy native speaker zenei formáció volt, akik nem értenék az irodalmi utalást. Később egyéb kulturális idézeteket is beleszőttem a társalgásba, mintegy félvállról, céloztam például arra, hogy a Pink Floyd a Comfortably Numb számban nagyon szépen megfogalmazta azt az életérzést, amit a magamévá tettem ott ülve, konkrétan gondoltam arra a sorra, hogy your lips move but I cant hear what you're sayin', de aztán abbahagytam, és idővel már csak a fejemben voltam intellektuális, egészen belül, észrevétlenül. A glória pedig idővel mindig sírni akart, de nem hagytam, hanem mondtam neki, hogy kérsz-e még egy sört, nézd, itt a söröd, ő meg megosztotta velünk, hogy nem lehet az amerikai filmek szerint szexelni, mert nem úgy van az ám, hogy az ember lerúgja a martens bakancsot, hanem az húsz perc az ajtóban, per darab, amit vagy beépít az előjátékba, vagy marad a bakancsban, konyhapulton felállás. Aztán idővel abbahagyta a zenekar és hazaszállingóztunk (a Budataxi egyébként már tudja a címből, hogy az a Tandem).
Nem tudom, említettem-e, de nem volt rajta bugyi.
settenkedve lopakodó 
ennyirenagyon aranyos.. ;)
KedvelésKedvelés
Amúgy nagyon is érdekel a női intellektus, főleg abból a szempontból, hogy a bugyiviselés, az vajon kulturális vagy ösztönös, és ha ez/ha az, hogyan magyarázzák mégis ha van/ha nincs. És gondoltam, tartozok neked annyival, hogy ha már két helyen is említetted ezt az apróságot, mintegy bevillantod a bugyi helyét, akkor férfitársaim nevében, úgyis mint láncos kutyák, ráharapok a gumicsontra, hadd legyen meg az örömöd.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, szabad-e, de beírok a spárgázásról egy viccet. Egyszerűen muszáj.
Az asszony zuhanyozás után olyan szerencsétlenül lép ki, hogy elcsúszik a nedves padlón, egy ún. angolspárgába. És a nagy lendülettől letapad, hiába is próbálkozik. Behívja a férjét, az is feszegeti, de nem megy. Kénytelenek szakembert hívni. Az el is jön, hümmög, csóválja a fejét és azt mondja: Sajna fel kell törni a csempét, kb. 500e Ft. A férj fejéhez kap, és kérdi, nem volna-e valami más megoldás. Éppenséggel volna, így a szaki, én simogatnám a mellét, maga a lábaközét, akkor benedvesedne és át tudnánk tolni az előszobába, ott csak 200e.
KedvelésKedvelés
“amúgy én már izéltem tengerparton..”
Ez de bubajos szokapcsolat. Hasznalhatom mashol is? ;)
KedvelésKedvelés
Lamia: trükkös.
KedvelésKedvelés
aureliano: látom, téged is a női beszélgetőpartner intellektusa érdekel :)
amúgy én már izéltem tengerparton, nincs azzal semmi gond, csak nem kell spárgázni előtte.
KedvelésKedvelés
Nekem van olyan 14 soros martens bakancsom, amit kb 20 másodperc levenni, per darab. Jó, csalok, mert cippzár van a fűzője mellett, mindkét oldalt. De ez is mutatja, hogy lehet a filmeknek is valóságtartalma, csak ott biztos tépőzár van, hogy ne is látszódjon.
KedvelésKedvelés
valóban jól felépített ismerkedési est volt.
mondjuk innentől ha bloggertárssal találkozom, bárki is legyen az, és csak egy kicsit is másképp néz rám, mint pókerarc, azonnal arra fogok gyanakodni, hogy a szíve mélyén csak a bugyim ügye érdekli, vagy hogy mi van a melltartómban, nem pedig az intellektusom és a gazdag lelkivilágom, vagy az irodalomról valott nézeteim.
de ha pókerarc, akkor meg azért.
KedvelésKedvelés
Ez a társalgás engem is nagyon érdekelt volna, főleg az utolsó mondatban is említett apróság miatt. Egész más érzés lehet így beszélgetni valakivel. Illetve azon is gondolkodtam, hogy ha utólag tudom meg ezt mondjuk, akkor hogy bosszankodtam volna. Olyan miszterbínes grimaszolást kell elképzelni.
Pink Floydtól szóbajöhetett volna a “Néhányfajta szőrös kisállat összegyűjtve egy barlangba, akik egy Pikttel nőnek fel” című szám is, azt például én egyáltalán nem értem. Már a címét sem (http://folk.uio.no/ericsp/his_faq4.htm#12), szerintem jól passzolt volna ide.
Az amerikaifilmesszexelésből én a tengerpartos jeleneteket sem igazán értem, egy nedves punciba szerintem elég sok homokszemcse ragadhat, így ez olyan, mintha a Taxidermiában disznózsír helyett mondjuk dörzspapírral bélelte volna a lyukat a fában.
KedvelésKedvelés
tipi: én azokba soha nem zavarodok bele, simán tudom követni, ki a depisá, a béterv, A pasim, a kiső, ráadásul azt is, hogy ez csupán három személy.
KedvelésKedvelés
de jó, hogy nem tudtam tegnap, hogy nincs rajta bugyi…:)
KedvelésKedvelés
:) Hát ezt valahogy nagyon így képzeltem:) Csak az én képzeletemben te még bele is zavarodtál A és B pasi, valamint C lehetőség glória általi elbeszélésébe. De úgy látszik a te matematikusi vénád alkalmas ilyen problémamegoldásra is.
KedvelésKedvelés