És akkor az úgy volt, hogy tegnap megint bloggerkávézóba evett engem a fene, épp hogy csak haza tudtam ugrani előtte magamhoz venni a két lemezt, amit senoinak égettem, meg bedobtam még a hajvágó ollómat a táskámba, illetve rámarkoltam a frissen nyomtatott borítóra, majd megérkeztem után rábírtam őt az eszközhasználatra, elvégre mi is lehet bloggeresebb dolog, mint a tandemben másolt dvd letöltött borítóját körbevagdosni.

Aztán az volt, hogy senoi csupán pár kedves bloggertörténetet mondott el nekem, de még ezek alapján is megerősödött bennem a meggyőződés, hogy érdemes továbbra is tartanom magamat ahhoz az életvezetési elvhez (három is van egyébként ilyenekből nekem), hogy egy mikroközösségből maximum egy emberrel kezdek (mivel megboldogult ifjúkoromban a dinamikus életvezetés illetve a változatosság híve voltam, ez az elvem (is) késztetett arra, hogy igen sok mikroközösség tagja legyek ideig-óráig, beleértve különböző egyetemeket, a Metakazamatát, a Mensát, a Netpártot illetve a Kapu portált, éppen hogy csak meg nem keresztelkedtem, bár pár hónapig jártam egy sráccal, akiből idővel katolikus lelkész lett, ő így mindig udvariasan kinyitotta előttem az ajtókat, meg ilyenek). Aztán jött még egy blogger, aki azzal a megdöbbentő információval szembesített, hogy ő az építkezős kategóriára kattant rá (eddig azt hittem, hogy ez a téma igazából csak engem érdekel,és mindenki más csupán udvariasságból olvassa), közben meg felhívott a fiúm azzal, hogy megtért. Ez megdöbbentett engem, mivel mindig is rendes, normális embernek ismertem őt (kis rasszista beütéssel), úgyhogy mondtam, hogy azonnal hagyja abba, mire ő azt felelte, hogy nem úgy, hanem építészetileg tért meg. Merthogy neki nem tetszik a felső szinten a vécé, utálja a vécét (mellesleg én is, mert olyan kicsi, elkülönült helyiség, ami vagy egy bazi nagy sarkot vág le a nagy minimalista térből, vagy egy egész sávot, nem beszélve az ajtóról, amit tenni kell rá), és most kitalálta, hogy lenn legyen a vécé a pincében. Erre mondtam, hogy jó (és nem vagyok hajlandó erről vitába bocsátkozni, most pl a hálószoba alatt van a vécénk, viszont a lépcső meg pont a ház túlsó oldalán, úgyhogy a leendő házban még így is kábé közelebb lesz, pedig most is kibírjuk), és egyben elképzeltem, amint esetleges vendégeink netán ki akarnak menni éjszaka, és például nem jönnek rá, hogy a liftben egyszerre kell a padlón lévő gombra rálépni, és az oldalsó gombot nyomni (a biztonság kedvéért így lesz beállítva), mivel ez úgy annyira azért nem kézenfekvő.

Aztán a senoi elkezdte mondani, és többször elismételte, hogy szerinte mi leküldjük a tudatalattinkba a vécét meg a rendetlenséget, idővel én meg arra a következtetésre jutottam, hogy igazából engem nem zavar, ha a vécé meg a kupi a tudatalattimban van, elzárva. A tandem tudatalattijában viszont hideg van, bagófüst, és értelmezhetetlen képek (ezt meg is jegyeztem hangosan, hogy ezek a képek nem ábrázolnak semmit, mert mindig felháborít, ha úgy érzem hogy be akarnak csapni), meg hirtelen olyanok történnek, hogy öngyilkosság, és mentőkutyák. Ezt onnan tudom, hogy mint a glóriának elmondtam, egy idő után sokat ittam, és akkor valahogy nem tudom hogy történt igazából, de lementünk a pincébe találkozni egyéb bloggerekkel is, de szeretném kijelenteni, hogy én igazából természetesen csak a glóriával szeretnék találkozni, ami tegnap volt, az csak úgy megtörtént, olyan homályos, összemosódott ez az egész, és csak ilyen futó dolog volt amúgy. Na jó, mondjuk kíváncsi voltam a tyttö nevűre is (hogy van ez egyébként, hogy általában a női bloggerek érdekesebbek a pasiknál, ellentétben például a női írókkal?), meg a többi arc is szimpatikus volt, csak nekem kéne megtanulnom társaságban viselkedni (asszem az "análisan fixált" mellé felírom a "szingli fiúblogger"-t is, mint nem comme il faut kifejezést, legalábbis az én hangsúlyozásommal biztosan nem az egyik sem, illetve az is neveltetési hiányokról árulkodik így utólag szerintem, ha éppen hogy csak bemutatkozva számonkérem valakin, hogy asszimetrikus az arca), a taxi is jó volt hazafelé, meg nem is drága.

Aztán még csak annyit, hogy én mostanában valahogy egyáltalán nem bírom az alkoholokat (másnaposság tekintetében), és a tegnapi sör után ma reggel beleharapni a chocomallow poptartsba az olyan volt, hogy azt se tudtam, hova hányjak (ugye arról a kajáról beszélünk, ami ilyen nagyon édes, nagyon vékony tészta, közepén mályvacukor és csokoládészósz keverékéből álló krémmel, a tetején csokis cukormázzal), szal don't try this at home, vannak kaják, amik csak egészséges, felelősségteljes felnőtt embereknek valók, akik tudják, mikor és mennyit szabad.