Amúgy a fiúm általában nagyon békés, és aranyosan eljátszogat a forrasztópákájával meg a mikrohullámú antennáival (erről egyébként azt kell tudni, hogy nálunk minden antenna, van például a főútvonal-tábla alakú antenna, meg van egy helikopter-rotor formájú antenna, meg van az az antenna, mit én könyvtámasznak használok (bár a múltkor, amikor vettem igazi könyvtámaszokat, azt vissza akarta kérni, de én akkor nagyon csúnyán néztem, és nem adtam, mert nagyon jól betölti ezt a funkciót), lényeg az, hogy a dolgozószobában szinte bármire rámutatok, hogy mi az, az antenna), de az, ha meglátja, hogy papír alapú könyvet olvasok, mindig kihozza belőle az állatot valamiért. Tegnap is rajtakapott, és akkor odaállt elém, hogy nem érti, hogy a hülye tüntetők miért nem azzal indítottak, hogy elvágják a rohamrendőrök kommunikációs csatornáit, amikor pedig ez ilyen alapvető harci stratégia, majd elmondta nekem szabatosan, hogy mi lett volna ennek két egyszerű módja (nem írom le, mert nem akarnék ötleteket adni, de egyik sem az volt, hogy vegyük el a rendőrtől az adóvevőt, és vágjuk a földhöz, pedig én erre tippeltem volna). Amikor befejezte, én visszamerültem volna a könyvembe, de akkor felszólított, hogy most mondjam el én, mi a véleményem a rádiós kommunikációról. Akkor felvilágosítottam, hogy engem a kommunikációban sokkal inkább érdekel a mit, mint a hogyan, vegyük például az intencionalitási szinteket, vagy a kultúrafüggő nyelvi tudatosságot, mondtam a szép számmal, hátha ettől megriad, és én legalább azt megtudhatom, hogy kit öltek meg a krimimben. De nem, nagyon ügyesen átterelte a szót arra, hogy azonnal egyem meg a PIN kódomat, mert azt úgy szokták. A követelései teljesítésétől mereven elzárkóztam, erre ő traktorral vonult a Kossuth térre kitépegette a PIN kódos papírból magát a számot, hogy legalább azt egyem meg, és mivel számomra ez ésszerű kompromisszumnak tűnt, meg is ettem, majd folytattam volna az olvasást, viszont végül felhozott nekem egy sört. Passion fruit ízesítésűt, úgyhogy kénytelen voltam megadni magam, és nézni vele Dextert, de nem panaszkodom, sokat kíbírok én.

Viszont ezt a pánikot, amit az én olvasásom vált ki belőle, sose fogom megérteni. Zugolvasó leszek majd, és a notebookba rejtem a könyvemet, vagy valami.