a szombatról

Szombat délután nagyrészt a földön fetrengtem egy kisméretű gyermekkel (cca 65 cm), és mivel az anyukája nem tudta fejből, mit érdemes vele játszani az ő korában, úgy döntöttem, megmutatom neki, hogy lehet úgy hangokat csinálni, hogy kisebb tárgyakat hozzáütögetünk nagyobb tárgyakhoz. Ez az elfoglaltság teljesen kielégítőnek bizonyult mindkettőnk számára, hosszan elvoltunk vele, aztán jött az anyukája, és elmondta, hogy most olvasta a neten, hogy ebben a korban az egyik javasolt elfoglaltság a hangok adásának megtanítása tárgyak egymáshoz ütögetésével.

Szóval vagy ösztönös pedagógus vagyok, vagy egy <1 éves gyerek szellemi színvonalán állok.

7 thoughts on “a szombatról

  1. evika's avatarevika

    nem azért mert annyi gyerekem van, de időnként otthagyni, vagy időnként otthagyni akarni mindenki szerette volna már, sőt. nálunk a mai napig nincs feladva teljesen a dolog :)))

    Kedvelés

  2. Ismeretlen's avatarlucia

    mazsola: mert a saját gyereket nem hagyhatom ott egy másik nőnél örökre, ha túl sokat sír vagy valami, vagy ha mégis, akkor utána mindenki nagyon szemrehányóan nézne rám.

    Kedvelés

  3. Ismeretlen's avatarmazsola

    “nagyon ügyesen megcsapkodta a szétszerelt csatlakozót egy csavarhúzóval”

    jaj… *fejét fogja*

    és egyébként, szabad tudni, hogy ezek után miért nem akarsz gyereket?

    Kedvelés

  4. Ismeretlen's avatarlucia

    gondoltam, azt majd próbálja ki otthon, emlékezve a tanultakra. viszont tökre büszke vagyok, ma bent járt a munkahelyemen, és nem felejtett, nagyon ügyesen megcsapkodta a szétszerelt csatlakozót egy csavarhúzóval.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) lucia bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .