– Hidd el, végiggondoltam minden lehetőséget, és nem maradt más választásom – mondta Mr. Kim a film közepe táján, és belegondolva tényleg, ha valaha olyan helyzetbe kerülnék, hogy egy ellenem tanúskodó illetőt el kéne tennem láb alól, előbb-utóbb valószínűleg én is arra a következtetésre jutnék, hogy az egyetlen járható út úgy 150 különbözőfajta mérgeskígyó (köztük egy piton) felcsempészése és távolról időzített szabadon eresztése azon a gépen, amelyen a célszemély utazni fog.
Mivel a film pontosan arról szólt, mint a címe, mármint hogy kígyók vannak a repülőgépen, nagyon nem értettem azt a két srácot, akik mögöttünk kifelé jövet a csalódásuknak adtak hangot, elvégre volt repülőgép, voltak rajta kígyók (kék kígyó, piros kígyó, kicsi gonosz kígyó, nagy gonosz kígyó, kocskás kígyó, csíkos kígyó, a legtöbb olyan túlméretezett gabonasiklóra emlékeztetető kígyó volt, és mindegyik csörgött), meg is haraptak, akit lehetett, ennél többet pedig nem ígértek nekünk. A piton például konkrétan lenyelt egy egész embert, az egy különösen látványos rész volt, majdnem annyira, mint amikor Samuel L. Jackson sokkolóval öldösi a megvadult állatokat, de aztán idővel természetesen happyend lett minden, amikor elhangzott a második kedvenc mondatom a filmből, miszerint ne féljetek, megszerezték a szérumot. Gondolom, valami univerzális cuccos lehetett. A készítők egyébként nagyon ügyeltek a politikai korrektségre, úgyhogy az alkotás időnként átcsapott világunk sokszínűségének ünneplésébe, nem csak a hüllők tekintetében, hanem ugye volt szimpatikus fekete szereplő, meg ellenszenves is, éppen így a fehérek között is, illetve mind a főgonoszt, mind a mellékes hőst, aki a kígyók között végigrohanva kimenekíti a bajba került hölgyet, de még annak kutyáját is, ázsiai színész játszotta.
Végső tanulságként még annyit (ha már itt tartunk), hogy kígyók közé mindig érdemes töltött lőfegyverrel menni, mert állítólag annyira jó reflexük van, hogy könnyebb őket lelőni, mint nem.
settenkedve lopakodó 
a szembecsukás az nem ér horrornál, ennyi erővel én is becsukhatnám a szemem sávváltáskor:)
az meg már a a 18+ kategória, hogy mondjuk azt próbálom kitalálni a mellettem ülő párocska által kiadott hangokból, hogy ŐK vajon mit csinálnak. mer én pölö azt sem bírnám ki, hogy nem láthatom a sajár vakbélműtétemet, mert nekem MUSZÁJ odanézni.
az ápolóbácsi néha meg is büntet ezért, de utána mindig megkapom a kedvenc vérpiros kényszerzubbonyomat.
KedvelésKedvelés
“nekem a horrorfilmekben az a momentum a legeslegkedvencebb, mikor a mellettem/mögöttem/előttem/ stb. ülők elkezdenek nagyon félni. olyankor kezd izgalmassá válni”
Ilyenkor nekem is izgalmas, főleg az, hogy a hangokból próbálom kitalálni, hogy mi történhet vajon a képen.
KedvelésKedvelés
ha anyám továbbra is szekál vezetés közben, én esküszöm befizetem erre a filmre. otthon, amikor egy természetfilm-adón kígyót lát, felkapja a lábait a nyakába és sikoltozik. a kígyót még jobban gyűlöli, mint a körforgalmat.
édes lesz az én bosszúm!
btw nekem a horrorfilmekben az a momentum a legeslegkedvencebb, mikor a mellettem/mögöttem/előttem/ stb. ülők elkezdenek nagyon félni. olyankor kezd izgalmassá válni.
KedvelésKedvelés
jó film volt, srácok azon paráztak hogy paráztak a filmen
KedvelésKedvelés
Szia freeblog.társ! Tetszik a lapod, kitettem a kedvencek közé. Bár ez inkább nekem megtisztelő :)
http://hemar.freeblog.hu/
KedvelésKedvelés
de hát én tökre azt kaptam, amit vártam, felelősségem teljes tudatában ültem be a moziba, én meg akartam nézni ezt a filmet. tényleg.
:)
KedvelésKedvelés
Ugyeugye!
Pedig en szoltam elore!
/me lemondoan sohajt
KedvelésKedvelés