És akkor a fiúm azt mondta, hogy szaladjunk fel a Csóványosra, valami hat kilométerről beszélt, ami, mint most kiderült, oda-vissza 17 kilométer. Nekem egyszer valaki mondta, hogy azt szereti a teljesítménytúrákban, hogy olyankor kitapasztalja a határait, majd túllép azokon, na, nekem az első száz méter megtétele után jöttek el a határaim, onnantól a szokásos menetrenddel folytattuk utunkat, vagyis én visszafogott hisztériázásba kezdtem, a fiúm meg virgoncan ugrándozott előttem, és néha olyanokat mondott, hogy jaj de aranyos vagy, meg tudom, hogy igazából szereted, meg a legdurvább, hogy mindjárt odaérünk (ezt egyébként az ajtón való kilépés pillanatától el szokta kezdeni mantrázni). Azért egyszer, valamelyik ponton, ahol már nagyon szenvedélyesen keltem ki a hülye fák ellen, akik mind egyformák, aggódva megkérdezte, hogy visszaforduljunk-e, nem értem miért, amikor megszokhatta volna már, hogy mindig hisztizek és mindig beígérem, hogy soha többé nem megyek vele sehova, azt mégse szoktunk visszafordulni soha.
Egyébként pedig az út elég nagy része úgy telt, hogy a fiúm fogta a kezem és húzott felfelé, én meg belefeküdtem a megtartásába és csak a lábaimat kellett emelgetnem, és mégis én voltam az, aki lihegett, ő pedig ment, mint a gép, közben még csacsogott is valamiről. És akkor egyszercsak felértünk a csúcsra, és akkor nagyon szerelmes lettem a fiúmba, mert adott nekem szendvicset, amit ő csinált, és egyáltalán nem volt benne krumpli (bennem mély ragaszkodás tud nagyon gyorsan kiépülni az olyan emberek iránt, akik ennem adnak), és beleolvastam a csúcskönyvbe is (akkor már ott tartottam a hülye egyforma fák miatt, hogy a szalvéta használati utasítását is feszült figyelemmel olvastam volna át), és feltűnt, hogy nem csak a torony van összefirkálva Gyurcsányozással meg zsidózással, hanem a csúcskönyvben is kiadták minden jobboldali érzelmüket a turisták, vitatható helyesírási elveket követve, idéztem is a pasimnak, hogy "…Budapesten nagyok a zavargások. Tüntenek a parlament körül. Valaki huligánkodik. Meglehet érteni őket, elvannak keseredve. Itt szerencsére nincs politika.", mire a fiúm hozzátett egy befejező mondatot, hogy és ha nincs, hát akkor hozunk, és elmagyarázta nekem, hogy a túrázók 90%-a jobboldali (magyarázata szerint ők szeretik jobban az országot, szerintem meg a baloldaliak értelmesebbek annál, hogy felmenjenek gyalog valahova, csak azért, hogy utána le is le kelljen menniük).
Aztán lefelé megint rákezdtem, hogy hülye fák, mennyire unom a sok egyforma hülye fát, és akkor a fiúm rájött, hogy valószínűleg arról van szó, hogy én túl intellektuális vagyok az ilyesmihez. Mert ő simán elvan azzal, hogy megyünk felfelé, és lehet ennek örülni, én viszont többre vágyom. Aztán mesélt még nekem az építési hitelekről, meg a különböző tetőcserepekről, hogy ne unatkozzak, meg elmondta megint azt, amikor '85-ben az orosz női hegymászó-válogatott megfulladt a Lenin-csúcson a nagy szélben, mert tudja, hogy mi érdekel engem. Jövő héten biciklitúrára megyünk, de akkor lesz útközben vár, meg kocsma, nem csak hülye fák.
settenkedve lopakodó 
az tudja hogy turazni legjobban egy volvoban lehet? :D
KedvelésKedvelés
Porcelán, ne hozzuk összefüggésbe a bölcsészkart az intellektussal. ;)
Ahogy a túrázást se feltétlen, bár szerintem akinek csöpp esze van…
KedvelésKedvelés
Porcelán: én egyébként szeretek túrázni, csak én úgy szeretek túrázni, ha közben nyugodtan hisztizhetek.
:)
KedvelésKedvelés
R.: otthon majd utánanézek pontosan.
KedvelésKedvelés
Hehh, erről eszembejutott, hogy amikor összejöttünk a pasimmal, akkor rögtön kiderült, hogy rossz lóra tettem, mert ő szeret túrázni, én meg csak azt hittem magamról, hogy szeretek. És előadtam minden kirándulásunkon a hattyú halálát, csak ő nem gondolta azt, hogy ez aranyos, hanem előjött belőle a népnevelő. A furcsa az, hogy az együtt töltött 6 év alatt tényleg meg tudott győzni arról, hogy ez jó, és idén már az Alpokban is túráztunk, meg Skóciában, és nagyon élveztem. Persze, az lehet, hogy amikor megismerkedtünk, még nagyon a bölcsészkar után voltam, azóta meg eltelt egy csomó idő, és vesztettem az intellektusomból :)
KedvelésKedvelés
http://totalcar.hu/magazin/szerelem/csajka/
na, a cikk végén az elmebeteg barát én vagyok.
KedvelésKedvelés
azt a meghalós női hegymászósat írd már meg bővebben lécci, (meg az összes ilyen hegymászós horrort). úgy szeretek borzongani.
KedvelésKedvelés
egy: volt csajkám, ami a meteo című filmben szerepelt. csajka autóm.
kettő: valahol egy cadillac v8 dugattyúja is megvan még.
három: komolyan foglalkoztam a gondolattal, hogy az eladóvá vált, pontosabban árverezésre került villamosból egyet idehozatok a kertbe.
ja, négy: bármiből tudok szobrot csinálni. ónból szoktam pákával csöpögtetve, hurvinyeknek hívom őket. van már egy cigiző meztelen terhes nő, kisgyerekkel, annak kezében lufival. és egy kutya, ami egy nagyobb projekt része lett volna.
plexirúd?
KedvelésKedvelés
Édesapámnak van egy csomó traktora. (Na jó, csomó=3)
Akkor ő is életben fog maradni?
(Feltéve persze, hogy nem üti el a traktor.)
KedvelésKedvelés
nalunk szetszedheto nincs, de osszerakhato akadhat moderalt arert :D
KedvelésKedvelés
a “nem hal meg” listán vagy, de azt áruld még el, hogy van-e szétszedhető traktorod, vagy hasonló, mert akkor még feljebb kerülsz pár hellyel
:)
KedvelésKedvelés
1. remekül főzök.
2. házban lakom, nagy fás kerttel, nem kell menni sehová.
3. nem tudok jól angolul se.
most akkor hol vagyok a listán? :)
KedvelésKedvelés