A szombati mozit én szerveztem, úgyhogy a Művészből 15 perc alatt gyorsan át kellett érni a Toldiba (induláskor volt bennem egy halovány érzés, hogy talán meg kéne nézni, hol is lesz a nyolcórás előadás, de aztán közbejött halaszthatatlanul, hogy mit vegyek fel vajon), ráadásul már eleve nem volt kedvem moziba menni, csak a rendszergazdával az a helyzet, hogy ha már egyszer felveszem a telefont, akkor hamarabb szabadulok, ha hagyom magam. Egyébként fogalmam sincs, hogy vajon hogy voltak évezredekig képesek az emberek úgy találkozni, hogy nem volt mobil, mert a rendszergazdával például elengedhetetlen része, mintegy felvezetése közös programjainknak, hogy egymás felé haladás közben szép lassan, fokozatosan tájoljuk be a gsm-rendszer segítségével, hogy melyikünk hol tart éppen, mit látott meg az utca túloldalán, és az adott pillanatban miképp módosítja útvonalát, de szombaton azért sikerült valahogy az oktogon-nyugati-toldimozi bermuda-háromszögnek azonos pontján kikötnünk.
A film egyébként az egyetleneim volt, amit csak azért néztünk meg, mert szerepelek benne kb 2 másodperc erejéig, de ez nem mentette meg a sztorit. Mondjuk én egyébként sem szeretem a magyar filmek iszonyatosan életszerűtlen, mafla és erőltetett dialógusait, meg az ilyen kaffkai történeteket sem, amiben a főszereplővel csak úgy megtörténnek a dolgok, és neki fogalma sincs, hogy mi mért van, és most mit kéne csinálni.
Vasárnap a Human Insecttel moziztunk, hosszas egyeztetések után a Trisztán és Izoldát, bocsánat, a Trisztán + Izoldát választottuk, ami egészen nézhető volt, feltéve, hogy az ember szereti a kosztümös drámákat, a ködös-sziklás-tengerpartos jeleneteket, azt, ha a jellemekben nincs semmi oda nem illő, vagy ellentmondásos, és azokat a nőket, akik olyanokat mondanak, hogy ha nem leszel ott egy óra múlva, akkor én meghalok. Másrészről viszont nekem mindig az egyik kedvenc hegymászós történetem volt, amit többször el is meséltettem magamnak, amikor ketten felmennek valami hatezer méterre, és az egyik eltöri a lábát, és akkor a másik ereszti le őt mindig, csak egyszer valami áthajlás fölé lógatja, és nem ér le a talajig, és akkor levágja őt onnan, mire a töröttlábú zuhan egy csomót valami gleccserszakadékba, aminek a túlsó végén aztán a nála lévő kötélmaradék segítségével kiverekszi magát, majd visszaér a táborba, és ott meg kell tudnia, hogy a társai kegyeleti okokból elégették az összes ruháját. Na, pont ilyen érzéseket ébreszthetett a film főszereplőjében az, hogy nem elég, hogy megmérgezik az írek, de ráadásul a saját családja (egy felületes pulzusellenőrzés után) az időjáráshoz képest lenge öltözékben berakja őt egy csónakba, amit a biztonság kedvéért fel is gyújtanak, majd átlökik az írekhez. Több mondanivalóm, asszem, nincs erről a filmről.
Aztán, ahogy estébe hajlott a délután, átbékávéztunk a Duna Plázába, mert a vadászpilótás filmet túl későn játszották volna, és megnéztük inkább a Talladega Nights-ot, ami, ugye, egy amerikai vígjáték, viszont, bár tele van kiszámítható fordulatokkal, nincs benne sok altesti humor, illetve érzelmes jelenet, néhány helyen még kacagtam is. A magyar filmfordítókat viszont sose fogom megérteni, egyrészt telerakják a feliratokat az eredeti szövegben nem szerepelő információkkal, másrészt ritkán tévednek, de olyankor például a film kulcsmondatát fordítják félre, lásd még az if you're not the first, you're last esetét a ha nem lehetsz első, akkor legyél utolsó-val.
Összefoglalva, a filmeket leszámítva tök jól szórakoztam.
settenkedve lopakodó 
Bocsánat, általánositottam. Rátok pont nem vonatkozott az észrevétel. ^^
KedvelésKedvelés
én nem csak a megérkezéseket, hanem minden mást is az utolsó pillanatra halasztok (szerintem nekem ahhoz, hogy bármire fél percnél hosszabban fókuszálni tudjak, szükségem van arra az érzésre, hogy most már tényleg kicsipkézik a seggem, ha nem teszem), a lézengést amúgy szeretem, csak általában az indulás előtti 5 percre kéne beszorítanom az öltözködést, a cipőválasztást, az mp3-lejátszóm, és egyéb létfontosságú eszközök előkeresését, a kölcsönkönyv megtalálását, evést, sminkelést, stb, stb.
KedvelésKedvelés
En foleg azelott voltam kesos, hogy kezeltek volna depresszio es szocialis fobia ellen. Ennek nyilvan az volt az oka, hogy az a szituacio, amikor meg nem kezdodott el a rendezveny, csak lezengunk (legyen szo akar egy iskolai orarol) kulonosen eros szorongast gerjesztett bennem. Talan meg sejtettem is – talan mar gyermekkoromban -, hogy ez az ok, de attol meg a jelenseg bekovetkezett.
Ettol persze meg lehetnek a jelensegnek gyokeresen eltero okai is, csak nem jut ilyen eszembe most.
KedvelésKedvelés
én utálom a mobiltelefont, van kb 2 ember, akivel órákig tudok rajta pofázni, egyébként meg gyors információcserére szoktam használni, amibe nem tartozik bele a redundáns információ (pl az sem, hogy akkor holnap tényleg találkoztunk, ahogy 3 napja megbeszéltük) átadása. és egyébként is mindig otthonhagyom, vagy némán van (imádnak is ezért), vagy nincs kedvem felvenni, és én is mindig mindenhonnan elkéstem Mobil Előtt és Mobil Után is, szerencsére meg szoktak várni, ami azt mutatja, hogy az Ember alapvetően Jó.
KedvelésKedvelés
En elotte is kesos voltam, meg most is.
Nem bunkosagbol, vagy ilyesmi. Mindig elkezdek keszulni idoben, de az ufok valahogy ellopjak az idot. Mindig van 10-15 perc, amivel vegul nem tudok elszamolni. :)
Egyedi jelenseg-e?
KedvelésKedvelés
Mondjuk érdekes: amióta van mobil, mindenki mindenhonnan elkésik. Methogy bir szólni, hogy késik. Amig nem volt mobil, az emberek pontosak voltak, mert nem birtak szólni, hogy késnek.
Vágod.
KedvelésKedvelés
nem tudom, en az eltavolodast nem igazan erzekelem, de 2 reszroln is pozitiv a jelenseg
1. konnyebb megszervezni egy talalkozot, hisz mint lucia is leirta nem kell 2 hetre elore tokeletesen definialni az ido-ter parametereket eleg nagy ratartassal, amik kesobb konvergalnak a fizikai talalkozashoz (ha valakivel talalkozom, altalaban felhivom 1 hettel elotte, 3 nappal elotte, 1 nappal elotte es aznap. igy ritkan marad barki parlagon)
2. olyanokkal is minden nap beszelgetek aki amugy kanadaban 8 gyerekes csaladanya, es igy a szemelyes talalkozas (sot az azonos ebrenlet) eselye is elenyeszo
mondjuk en szocialis fuggo vagyok szoval sok ismeros kell hogy kibirjak az igenyelt talalkozasmennyiseget :D
KedvelésKedvelés
mobil msn skype gmailchat, no meg a blogok
régen, míg lassabb , nehézkesebb volt az információváltás sokkal többet próbáltak az egyedek egymással találkozni. persze akkor még az infóba nem is fulladtak bele, mint manapság, mikor nem győz az egyed válogatni.
mióta tudom, hogy a mobil által bárhol/bármikor felhívhatom a barátaimat avagy csak oda kell pillantanom egy progira és látom, hogy igen éppen bent vannak és dolgoznak, és csak egyet kattintok és már oszthatom is meg az infókat azóta valahogy nagyon ellustultam a barátaim egy részével, akik kicsit távolabb élnek tőlem.
van úgy hogy két élő szó között eltelik 1/2 év is, hisz látom hogy ott van és nem jelez felém problémát.
a sebesség másik fele az infókkal: a mobil vagy bármi más instant segítségével sokkal intenzívebb, nyersebb élményeket lehet átadni.
ez régebben inkább egyfajta történetformálás, mesefonás előzhette meg az alatt az idő alatt, ami az esemény és az elmondása között eltelt.
KedvelésKedvelés