Családunkra mindig jellemzőek voltak a politikai szélsőségek, illetve a karakteres ízlés öltözködés terén, de azért mégis elcsodálkoztam, amikor megláttam az öcsém képét az index Lonsdale cikkében. Ami az én öltözködésemet illet, asszem, a női korszakomat élem, legalábbis a rajtam előforduló csipkés harisnyák meg hímzett hogyishívjákok (szélsőséges esetekben virággal) erre engednek következtetni, továbbá újabban fülbevalót is hordok, hunyorítva valódi zafír. A külvilágot sem hagyom hidegen, a lenti irodában meg is jegyezték, hogy rendkívül üdítő ez a nőies stílus, igaz, ők mindig ezt mondják, ha a dekoltázsom mélyebb a szokásosnál, viszont mostanában még a fiúm is kinyitja fél szemét reggel, mielőtt elmegyek otthonról, és utánamszól, hogy csinos a lány, pedig ezt régebben is tudtuk mindketten, és ő általában nem híve a redundáns információátadásnak.
Az, hogy öltözködöm, az úgy kezdődött, hogy idén végre lehet kapni normális orrú női cipőket is, nem csak azt a végtelenül kihegyesedő idétlenséget, ráadásul idén már nem olyasvalakivel járok, aki nem hagy magassarkút viselni attól való féltében, hogy akkor nem lesz eléggé magasabb nálam, és ennek örömére vettem is rögtön hármat, egy szépségesen hidegrózsaszín belsejű sötétbarnát, meg egy sokcsatos csizmát, illetve egy fekete bőr félcipőt (az előszobában körbetekintve most már a gyengébb megfigyelőképességű látogatóink számára is nyilvánvalóvá válik, hogy a fiúm egy százlábúval jár), és ennek örömére a felsőruházati termékek terén is megcéloztam a nyárvégi kiárusításokat, hogy hozzá tudjak öltözködni a cipőmhöz. A cipőimhez. Ugyanakkor meg kellett tapasztalnom a határaimat is, a mai reggeli kitűzött célom ugyanis az volt, hogy a göndörítő hab segítségével lágyan omló csigákat varázsolok a fejemre, viszont valahol félrecsúszott a dolog, és most leginkább úgy nézek ki, mint aki lágyan omló, ugyanakkor csoffadt döglött patkányokat visel a fején, ráadásul kendőm sincsen, csak egy piros, amin fehér csontvázak kopulálnak egy "bone me" felirat alatt, ez utóbbit a temetőben tartózkodás ideje alatt viseltem, mert nekem is van stílusérzékem, nem csak az öcsémnek.
És egyéb tekintetben is bebizonyosodott, hogy nem is vagyok annyire impulzív, hanem inkább jól megfontolt, takarékos és előrelátó vásárló, a fiúm legjobb barátjáék például most költöznek, és ennek kapcsán kiderült, hogy ott a feleség némely könyveket esetleg 5-6 példányban is megvesz. Ehhez képest én abszolút visszafogott vagyok, nekem semmilyen könyvből nincs 3 példánynál több darabom, és ezekre is tökéletesen helytálló magyarázattal tudok szolgálni, vannak például azok a művek, amiket többfajta fordításban kiadtak (plusz az eredeti), meg azok, amiket többféle borítóval kiadtak, meg azok, amiket különösen gyakran a kezembe veszek és nem akarok mindig lemenni a földszintre vagy fel az emeletre, ha olvasni van kedvem, satöbbi.
Amikor pedig a gobelines fedelű varródobozomat vettem jól megfontoltan, takarékosan és előrelátóan, az még a fiúmnak is tetszett, hoha először nem tudta, micsoda. Kis gondolkozás után viszont fülig érő szájjal közölte velem, hogy rájött, mi az: egy szerszámosdoboz lányoknak, amiben azokat a dolgaimat fogom tartani, amiket még csak ezután szándékozom megvenni. És nagyon örült a kovácsoltvas próbababámnak is, ami egy végképp hasznos és szükséges darab, nem beszélve az esztétikai minőségről, amit a nappalinkhoz adott, a kovácsoltvas kalitka kapcsán viszont megjelent néhány kérdőjel a feje körül, de miután tisztáztuk, hogy tudatában vagyok annak, hogy nincs madarunk, azzal sincs baja, noha igazából szerintem nem érti, annak ellenére, hogy a koporsófogantyúkat érti, pedig koporsónk sincsen. Nem baj, mert én például a kenőmájast nem értem. Jól van ez így.
settenkedve lopakodó 
Ha már úgyis hiperlassan haladok a kommenteken való vigyorgás miatt, hozzá is teszek az eszmecseréhez, miszerint gondoltam hogy ő az öcséd, és hogy az iménti kis híján tragédiába torkolló nevetésroham közben megfogadtam, hogy ezentúl nem iszom miközben téged olvaslak.
KedvelésKedvelés
igen, erről szólt a belinkelt index cikk is.
amúgy az öcsém aktuális politikai szimpátiáival nem vagyok tisztában, tudtommal nem náci, viszont szeret trendi ruhákat viselni.
KedvelésKedvelés
Ez gondolom a tesódra nem igaz, de azért elég érdekes adalék (nol gyűjtés)
Lonsdale márkájú póló, pulóver: az eredetileg boxfelszereléseket gyártó cég termékeit a szélsőjobbosok is viselik. Az Index szerint Németországban és Hollandiában már csak “Lonsdalereknek” hívják a szélsőjobbosokat. Megfelelő viselete esetén a bomberdzseki alól csak az NSDA betűk látszanak ki – ez Hitler nemzetiszocialista pártja nevének rövidítése.
KedvelésKedvelés
ezek szerint noies habos ruhacskaban magassarkuban fogod vinni ocsednek vasarnap hajnalban a rantottcsirket beszelore? :o
KedvelésKedvelés
Jamesch: én szeretem a szépvonalú, fűzős félcipőket is, meg a színes sportcipőket is, nem beszélve arról, hogy ezek mennyivel kényelmesebbek.
KedvelésKedvelés
R: nem, alulról a harmadik, a könnyező fiatalember.
KedvelésKedvelés
a singer szép, meg romantikus, de miután én négy éven keresztül lábbalhajtóssal szenvedtem (moszkvában a lányoknak a technika jellegű órán főzést és varrást okítottak igen helyesen), nagyon tudom értékelni, hogy a mostani gépem árammal megy, lockos, és varr, mint egy istennő.
KedvelésKedvelés
Nalunk van labbalhajtossinger is meg elektronik is, de mivel az elektromos el van pakolva, meg ahhoz amugy is nagy szabad felulet kell (az meg nincs) a singer van napi haszlatnak kiteve. Nem altalam persze.. :D
Raadasul a singer sokkal szebb.
KedvelésKedvelés
remélem öcséd nem az utolsó képen szereplő bilincsbevert típusú egyed volt.
singer meg szerintem singer. és nekem is van egy, még rajta van a gép is, de lehet, hogy azt most leszerelem mert azt akarom majd ámítógépasztalnak használni. bár azt hiszem a kanapé lábtartója tökéletesen betölti ezt a funkciót.
KedvelésKedvelés
magassarkú rulz
engem akkorse zavatna ha alapbú magasabb lenne a csaj, lapostalpú cipő nem való nőknek, najó néha elmegy
drukkolok lonsdale-es öcsédnek:)
KedvelésKedvelés
Szerintem a kalitka nem érthető, de hát nem vagyunk egyformák, hálisten. Érdekes, mert a lábbal hajtható varrógép viszont teljesen érthető, és nekem van is egy, mondjuk varrógép nincs rajta, csak egy üveglap, mert az nálunk ún. asztal. Nagyon szép, és lábbal hajthatós. Singer. A hozzáértők azt mondják, az igazi az nem is Singer, hanem Zinger Z-vel, de én nem vagyok márkafüggő.
KedvelésKedvelés
Szerintem teljesen érthető a kovácsoltvas kalitka. Én pl. egy lábbal hajtós Singer típusú varrógépre vágyom nagyon, pedig van ám villanyárammal működő is. Mondjuk nem is akarok varrni vele.
KedvelésKedvelés