Asszem, néha kicsit túlzásba viszem az empátiát. Szombat este felhívott a fiúm, hogy tök meleg van a hegyen, 3 fok, én erre természetesen beijedtem, hogy roppanósra fog fagyni reggelig (nem fértek be a házba), pedig mondta, hogy nem. Ennek ellenére ragaszkodtam ahhoz, hogy de igen, és ezt bizonyítandó, én meg is fáztam reggelre, de csúnyán. Takony, torokfájás, fülviszketés, ilyenek.

Tegnap egyébként a szüleim társaságában kellett ebédelnem, rettenetes volt (bár szerintem a legtöbb ember fejében a "rettenetes" szó hallatán nem az képzik meg, hogy burgundis szarvasszeleteket töm magába két pofára, de úgy döntöttem, hogy nekem is jogom van nyafiblogot írni, és nem tehetek róla, ha csak ennyire telik, hozott anyagból dolgozom), ráadásul nem is azt mondták nekem, hogy borzasztó sovány vagyok, hanem azt, hogy jól nézek ki, ami azt jelenti, hogy istentelenül el vagyok hízva. Egyébként egészen az ebéd végéig sikerült elkerülnöm velük a kényesebb témákat, miszerint csernobil, temető, pasim (aki nem jött velem), eljegyzés (ami nincsen), iskola (ahova nem iratkoztam be), stb, úgy nagyjából az egész életem, csak búcsúzkodáskor feledkeztem meg magamról, és amikor megkérdezték, hogy és most hova megyek, mondtam, hogy moziba, majd amikor afelől érdeklődtek, hogy melyik moziba, mondtam, hogy fogalmam sincs, mire megjelent a szokásos tekintet a szemükben, úgyhogy gyorsan elköszöntem, és nem magyarázkodtam, hogy majd a rendszergazda megmondja, hogy hova megyünk és mikor, csak még nem hívtam fel.

A mozi jó volt, Volver, én szeretem az ilyen történeteket, ahol nem is az aktuális cselekmény a lényeg, hanem az, amit elmondanak, és bár nem ez lesz a kedvenc Almodovar filmem, de ez is nagyobbat ütött, mint bármi más, amit megnézhettünk volna, jó volt, na. Az a rész, ahol a Penelope Cruz beleharap az ajkába, amikor meglátja az anyját. Érdekes egyébként, hogy nekem ugyan abszolút nincs fülem a zenéhez, éppen olyan hülye vagyok hozzá, mint a fiúm a színekhez, leragadtam a Pink Floydnál meg a Hisztis Ír Picsáknál (tori, sinead, cranberries, stb), szóval film közben a Volver c. nóta se tetszett a fejemnek, mert nem találtam benne dallamot, viszont a tarkóm bizseregni kezdett tőle, és ebből tudtam, hogy ez jó, meg igazi, ez a tarkóbizsergés teljesen megbízhatóan működik nálam, például azonos szám közben mindig ugyanott csinálja, megmagyarázhatatlan.

Utólag, amikor már a tehenek között bóklásztunk a millenárisban, kérdeztem a rendszergazdát, hogy akkor most az volt-e a film tanulsága, hogy minden pasi és apa sötét bunkó paraszt, a rendszergazda erre azt felelte, hogy minden Almodovar film tanulsága ez, és a nőknek erősnek kell lenniük, és saját erőből kell boldogulniuk, hiába, a rendszergazda szívvel-lélekkel feminista, ellentétben velem, aki sokkal inkább hímsoviniszta vagyok, leginkább azért, mert szeretem a fiúkban, hogy nem sírnak, és meg tudják javítani az autót.

Aztán volt a parkban egy kiskölyök, olyan 6-8 éves (élettani besorolása szerint juvenis, hiába, a temetőzés nagyon jót tett az embertani szókincsemnek), szóval ott guggolt az aranyhalas tó felett, és valami mérhetetlen megdöbbenéssel a hangjában kérdezte meg, hogy jé, ilyen egy hal? Példáján felbátorodva én is ugyanezt kérdeztem, ugyanilyen hangsúllyal a rendszergazdától, a halasra festett tehénnél. Oda egyébként vissza kell majd egyszer menni, mert láttam a trafikban kicsi műanyag csontvázat, és nekem kell olyan, hogy majd játszhassak a gyerekkel (aki nem lesz) leletmentést a homokozóban. Megmutatnám neki, hogy hogyan kell óvatosan lekapirgálni róla a földet, meg minden. Hogy tudja.

Aztán este otthon sörözés volt majdnem instant tatárbifsztekkel, ami úgy készül, hogy már a boltban ledaráltatom duplán, bekeveréskor meg nem szarozok a hagymákkal, hanem fokhagymakrém, és készre vágott, mélyhűtött vöröshagyma, fűszerek, mustár, aztán ráengedtem a mixert, az egész két perc volt, úgy, hogy közben egyszer hosszan bámultam a hűtő belsejébe, mert elfelejtettem, hogy mit akartam kivenni. Az általam fogyasztott belga sört pedig Júdásról keresztelték el vala, és nem hazudtolt rá a nevére, úgyhogy vacsora után snitt.