Ja, és most legalább egy hétig nem lesz temetőzés, bánat lesz, munka, elvonási tünetek, mert a titkárnőnk szabadságra megy, mintha joga lenne hozzá, vagy mi. Viszont jó hír, hogy valószínűleg lesz majd más temetőben is leletmentés jövőre, és megígérték, hogy szólnak majd nekem is. Rászokós dolog, még a gödrözés is, meg hogy estére hullik a hajamból a homok és hullaszaga van mindennek, a kádban meg deli koszcsík marad utánam. Mondjuk ebbe az is belejátszott, hogy az elmúlt hét nagy részben a “dobáljuk egymást földgöröngyökkel földhányások mögül” jegyében telt, amit én szívtam meg a legjobban, mert én csak kevéssé vagyok aljas (de fejlődöm). Ja, és még eddig ismeretlen bloggerekkel is hajlandó voltam találkozni a temetőben, pedig amúgy nem hiszek a találkozós bloggerekben. Ilyen hatással van rám a kontextus, na.