Ma volt a szellemi fogyatékosok ügyfelek számára rendezett nyílt napunk, legalábbis ezt ők így tudták (elnézést kérek minden udvarias, vagy szórakoztatóelektronikai cikkek iránt nem érdeklődő szellemi fogyatékostól), ráadásul a titkárnőt is magára hagytam a dolgok intézésével, mert állítólag így fogja megtanulni. Mostanra kicsit kikészült, az előbb felvette a telefont, meghallgatta, ki mit akar, azt csilingelte, hogy egy pillanat, benyomta az illetőnek a gépzenét, nagy átérzéssel közölte a monitorjával, hogy "hova vidd?!? a szervízbe vidd, bazmeg, oda", majd visszavette a kagylót, és kedves hangon elmondta az ügyfélnek, hogy azon a papíron, amiről a telefonszámunkat szedte, egy sorral lejjebb fel van tüntetve, hogy hibás készülékével forduljon az alább felsorolt szervízek közül a területileg illetékeshez, igen, viszonthallásra.

Lehet, hogy mégis kedvelem egy kicsit.