Egyébként meg megjött a nagyon várt genetikás könyv, tele van érdekes, hosszú szavakkal. Legelőszörre pont a pszeudoizokromatikus (most mondjuk ki egymás után tízszer) ábráknál nyitottam ki, és a fiúm tényleg nem látta a második számot, neki az csak pizza volt (ez a képessége engem minduntalan lenyűgöz, hogy például soha nem látott még pipacsot a zöld mezőn), viszont a képaláírást elrontotta a fordító, azt írta, hogy akik nem látják a kettest, azok színvakok, pedig csak színtévesztők, hiába colorblind-colorblind angolul. A színvakok azok, akik az egyest sem látják (mert monokróm látásuk van, csak a pálcikák működnek a szemükben, a csapok nem).
Igazából persze a molekuláris genetikás része érdekel a dolognak, nem ez a mendeles recesszív öröklődés vs. ecetmuslincák történet a múlt századi szerzetesekről, akik egész nap cukorborsók leveleit nézegették (nem kisebbítendő az ő dicsőségüket). Majd beszámolok mindarról, ami közérdeklődésre érdemes.
Na ezt meg kell rágni egy kicsit magamban, hogy közérthető legyek, mert nem tudom, mennyire vagy otthon a kémiával, meg úgy a látás biokémiájával. Mert majdnem elkezdtem csak úgy dobálózni a szavakkal, hogy gerjesztés, cisz-transz izomer, konjugált kötésrendszer, cGMP stb. :D
Alapvetően annyiról van szó, hogy a szemben van egy anyag, amin a fényérzékeny sejtek működése alapszik. Ez a rodopszin. Több fajtája van, háromféle a különféle csapokban (a csapsejtek felelnek a színlátásért, velük foglalkozunk), meg megint egy másik a pálcikákban (pálcikasejteké fekete-fehér látás, tekintsünk el tőle). Minden rodopszin 2 részből áll: egy fehérjerészből (opszin), meg egy A-vitamin származékból (11-cisz-retinál és igen, a számot nem fejből írtam hozzá). Ez utóbbi a lelke a dolognak, mindegyikben azonos ez a vegyület. Szerkezetéből adódóan ő reagál a látható fény tartományába tartozó fotonnal, gerjesztődik (megnő az energiaszintje), [itt megint majdnem elkapott a hév, hogy marha sok felesleges információt leírjak] megváltozik a szerkezete. Ezt a fehérje rész érzékeli és továbbítja, hogy láttunk valamit. Az opszin az oka a különbségeknek, nevezetesen kölcsönhatásba lép a retinállal, módosítja azt a hullámhossztartományt, ahol a fény azt az adott típusú rodopszint “be tudja kapcsolni”. A csapokban lévő háromféle rhodopszinnak hullámhossztartománya nem fed át, és mindegyik egy-egy alapszínre érzékeny. Így lesz olyan csap, ami a pirosra érzékeny, egy másik a kékre, a harmadik pedig a zöldre. Színtévesztésnél annyi történik, hogy a hibás gén hibás fehérjéhez vezet, és az egyik rodopszin gerjesztési hullámhossztartománya eltolódik és átfedésbe kerül egy másik típus tartományával. Teszem azt, hogy zöld-piros színtévesztés esetén, mikor piros fotonok érkeznek a retinába, akkor nem csak a pirost érzékelő sejtek szólnak, hogy “kapás van”, hanem bizonyos mértékben a zöldek is. Az agy meg bámul, mint borjú az új kapura.
Nem tudom, hogy mennyire volt érhető. :)
KedvelésKedvelés
Nacil: akkor kösz, örülnék neki :)
KedvelésKedvelés
A színtévesztés oka. Molekuláris szinten. A nem mendeles-borsós-szerzeteses ok. Hogy mit módosít az a fránya öröklött mutáció.
KedvelésKedvelés
Nacil: mármint minek az oka? :)
KedvelésKedvelés
Ha nem derült ki azóta az ok, nagyon szívesen leírom, bár nem vállalok felelősséget a tökéletes pontosságért.
KedvelésKedvelés
Valaki tudja mi a könyv címe. Kérem írja meg. Szívességét előre is köszönöm.
KedvelésKedvelés
a weaver-hedrick féle genetika c. tankönyv (http://www.arukereso.hu/xProduct~94599_Genetika), semmi forradalmian új nincsen benne, és leginkább csak molekuláris geneika, de az nagyon, nagyon alaposan.
KedvelésKedvelés
ez milyen könyv?
KedvelésKedvelés