Amúgy meg továbbra is aktívan részt veszek a Tábor Praecox szervezésében, például – szándékaim szerint – lelkesítő leveleket írok klubtagoknak, annak ellenére, hogy a táblázatoktól (az e-mail címeket tartalmazó táblázatoktól is) valamiért hajlamos vagyok kiborulni. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a múlt éjjel egy Bruno Taglista nevű korzikai bérgyilkossal álmodtam, aki szörnyű dolgokat cselekedett, ami nem kicsi ár, tekintve, hogy úgysem fog eljönni senki (főleg, hogy leveleim stílusában mindkét elémfektetett irányelvnek próbáltam megfelelni; az egyik az, hogy hangsúlyozzam ki a rendezvény intellektuális/előadásos jellegét, a másik az, hogy domborítsam a buli oldalát, mindezt egy ékezeteket nélkülöző gépen). A leveleket a fiúm, a postázási trükkök ismerője adta fel ügyesen, és ráadásul nem is ez az ő egyetlen jó tulajdonsága, hanem például nem ébred fel éjszaka arra, ha köhögök. Meg se moccan. Lehet, hogy süket, csak eddig nem vettem észre, mert jól olvas szájról (lehet, hogy ő se vette észre, a múltkori House-ban pl olyanok szerepeltek, akik nem vették észre, hogy vakok, úgyhogy simán elképzelhető), sebaj, én ilyennek szeretem.